Beszokott, én meg megyek kutatni....

Mára hivatalosan is beszokott Domi a bölcsibe.
Reggel bevittem, zokogott az ölemben, majd meglátta Marcsi nénit és átkéretzkedett hozzá, nála már csak hüppögött. Nem tudtam, hogy akkor ennek most örüljek-e vagy sem? Hiszen tök jó, hogy láthatóan szereti őket és náluk pillanatok alatt megnyugszanak, de akkor is szar érzés, hogy nálam meg üvölt, nála meg csöndben van. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább örülök ennek a felállásnak. 

Mivel elromlott már vagy 2 hete a Digis távirányítónk - nem tudom mi történhetett vele, de Dominál volt utoljára, aztán meg soha többet nem működött - ezért úgy gondoltam rettenetesen sok időm van, ezért megyek és kicsréltetem. Józsival együtt indultunk, hihetetlen élmény volt. 3 éve nem volt ilyen, hogy mi kettesben megyünk valahova! Az tök mindegy, hogy most a buszmegállóról beszélünk. Akkor is! 
Nagyon gyorsan végeztem, én voltam az első. Beadtam a régit, megkaptam az újat. 
Aztán újra érvényesítettem a kismama bérletszelvényemet. Azóta hihetetlenül büszkén mászkálok, hogy nekem van bérletem. De a munka, a gyakorlat és a suli miatt muszáj volt már megcsináltatnom.  

Elmentem utána megvenni a Kálvin térhez az anatómia tankönyvem. Ez már nem is tudom hanyadik anatómia könyvem. Ahány suli annyi fajtát kértek eddig. Szerintem több már nincs, így bármit kérhetnek, nekem mind megvan! De ha jól tudom akkor itt most Tarsoly urat részesítik előnyben.

Még mindig nagyon korán volt, így elmentem a Mammutba melátogatni a kollégákat. Összeszedtem a 3 éve otthagyott cuccaimat, pólókat, de még teát, kávét és újságot is találtam a szekrényemben. 
12:57-kor indulta el haza, gondoltam lemérem az időt, mennyi lesz, ha rohanok a gyerekekért. 13:57-re értem haza, kereken 1 óra volt. Azt azért hozzá teszem, hogy a busz elment az orrom előtt és 12 percet kellett rá várnom, míg délután 6 percenként jár. És nem is siettem, le lehet ezt rövidíteni 45 percre, ha gyors vagyok.

3-ra mentem le Domiért a bölcsibe, bekukucskáltam, pont uzsonnázott. Ült a kis asztalnál és rágta a kenyerét. Annyira aranyos volt, ahogy nagyfiú módjára ott ült és evett, hogy majdnem elsírtam magam. Mostanában elég érzelgős lettem, a bölcsi belőlem ezt váltotta ki. 
Ma is szépen reggelizett, ebédelt és 3 szelet kenyeret evett uzsira. Hmmm, nem is mondok semmit.

Ma volt az utolsó "szabad napom". Holnap már nem leszek itthon. Menni kéne gyakorlatra, de nem fért bele az időmbe, így azt elhalasztottam. 
Viszont délután megyek a Kutatók Éjszakájára. 4 programra fogunk elmenni az egyik évfolyamtársammal. Hogy mindkettőnknek jó legyen lesz szüléses program és mentős is. 

Először az I-es Női Klinikára megyünk:
- Lombikbébi és társai program 
- A magzati diagnosztika rejtelmei
Aztán a suliban a Vas utcában folytatjuk: 
- Szimulációs oktatás mentőtisztek képzésében 
A radiológián fejezzük be a:
- Megszólal a sírvilággal. 

 Érdekesnek tűnik, már nagyon várom. Hétvégén majd beszámolok, hogy milyen volt. :)