Helyzetjelentés

Természetesen még mindig a bölcsis beszoktatásról írok, ugyanis ez a "legizgalmasabb" dolog, ami velünk mostanában történik.

Nagyon ügyes fiú, büszke vagyok rá. Hétfőn bevittem és csak beadtam. Természetesen volt sírás. Álltam, vártam, majd úgy döntöttem, hogy átmegyek az oviba, befizetem Marcinak a focit, és utána visszanézek, hogy sír-e még? Így is történt, 5 perc alatt elintéztem mindent, majd visszamentem és csönd volt. Csak délre kellett érte mennem.

Az evésével szerencsére  nincs probléma. Reggelire virsli volt, ő megette és még kért, ebédet is mind megette és a desszertet is. Aztán mikor kihozták már csak elpityeredett, de nagy sírás nem volt.

Kedden reggel nagyon sírt, mikor beadtam, de már addig sem, mint hétfőn. Mire elraktam a kabátját a szekrénybe és aláírtam egy papírt addigra már csönd volt. Ebéd utánra kellett vissza mennem. Megmutatták neki az ágyát, ő meg úgy gondolta, hogy inkább le is fekszik aludni. 12-kor kijött Ildikó néni és mondta, hogy Domi csendben fekszik és el is fog aludni. Így is lett. :) Az első ágyas napon el is aludt. 2-ig ültem kint és vártam, hogy meddig alszik. Kettőkor hozták ki, már nem sírt, csak bújt. Ma 2-re megyek érte, kíváncsi vagyok, hogy meddig fog aludni? Holnap már bent is uzsonnázik, és ezzel vége is lesz a beszoktatásnak.

Marciék tegnap voltak almát szüretelni. Józsi egy hete kérdezi tőlem, hogy hova mennek, de én mindig elfelejtettem megkérdezni, így még most sem tudom, hogy hol voltak. Szedtek egy csomó almát. Bérelt nagy busszal mentek, Marcinak már ennyi is elég volt a boldogságához. :) Kis hátizsák, benne innivaló és keksz. 

Jól sikerült a szüret, minden gyerek vitt haza egy hátizsáknyi almát. Az én gyerekeim már útközben hazafelé ették, mikor mentem Marciért. Mert természetesen mióta Domi bölcsis azóta zabálja a gyümölcsöt, az almát is csak harapja. Az egészet megette!

Ma almakompótot főznek, ezért vittünk be befőttes üvegeket. Szeretem az ovit, mert mindig csinálnak valamit. 

Lassan ritkulni fognak a bejegyzéseim. :( Amikor elkezdtem blogot írni azt gondoltam, hogy 3 hónapnál tovább nem fog tartani, mert sosem voltam egy nagy naplóíró. De jó visszaolvasni az elmúlt évek történéseit, így nem adom fel, csak ritkábban jövök majd.

Hétfőn elkezdődik az Egyetem, egy hétig reggeltől estig ott ülök majd, majd 3-án kezdem a kórházi összefüggő gyakorlatomat. Annak 12-én lesz vége és 14-től újra munkába állok. Na erről majd írok bővebben is, de jelenleg egy porcikám sem kívánja. Még csak most kezdtem ráérezni az itthonlét ízére....