Ez nem az én napom

Először is: megfájdult a fogam. Mikor máskor, hiszen 28-ára van időpontom, persze, hogy előtte 3 nappal megfájdul a fogam. Az éjszaka még úgy ahogy elviselhető volt. Hétkor Józsi és Marci elmentek, Domi felébredt, de mivel nem nagyon tudtam éjjel aludni ezért úgy döntöttem nem kelünk még fel és ebben a legkisebb is elég együttműködő volt. Visszakapta a cumiját - amit amúgy utál nagyon - és aludtunk fél 9-ig. Illetve én aludtam, hogy ő mit csinált azt nem tudom. :)

Aztán szépen megreggeliztünk mind a ketten. Eddig egy mintanap lenne. 10-kor már látszottak az álmosság jelei, ezért bevittem a szobájába. 11-ig aludt is. Aztán kezdődött a műsor. Nem tudom mi üthetett bele, de fél egyig csak ordított, semmi sem volt neki jó, pedig simogattam az orrát - azt nagyon szereti, úgy szokott elaludni -, odabújt az elefánthoz, csukódott le a szeme, de aludni nem volt hajlandó. Közben a fogam egyre jobban fájt. Rohangáltam a nappali és Domi szobája között, próbáltam altatni, de ez mindig csak addig hatott, míg csináltam. Amíg simiztem csönd volt, kijöttem ordított, bementem becsukta a szemét, kijöttem ordított. Közben már nem csak a fogam fájt, hanem az egész arcom és a fejem is. 

Egykor megetettem, majd felöltöztünk és elmentünk a kéthónapos oltásra. Ott bezzeg csönd volt! Akkor sem kezdett el sírni, mikor beleszúrták a combjába a tűt. Mikor vége volt akkor volt egy picike pityergés, kb. 5 másodpoercig tartott. Aztán nézelődött a rendelőben, mosolygott, "beszélgetett" a doktornénivel. Nyoma sem volt fáradságnak, pedig nem sokat aludt. Hazafelé kiváltottunk pár receptet, akkor elaludt a babakocsiban. Pontosan 6 perc gyalog a rendelő és a gyógyszertár, na Domi pontosan 6 percet aludt. Fél 4-re hazaértünk, betettem az ágyába gondolván, hogy aludni fog, de nem így lett. Sikítás és ordítás volt egészen fél 5-ig. Most se volt jó semmi neki. Ráfoghatnám az oltásra, de délelőtt még nem kapott de a műsor az ugyanaz volt. A fogam továbbra is fáj, sőtt, egyre jobban fáj. Holnap 3-ra van időpontom, csak addig kéne kihúznom.  Fél 5-től 5-ig aludt, majd sírva ébredt. Persze, hiszen már éhes volt. Evett és azóta megint megy a cirkusz, nem tudom mi lesz itt este 9-ig, akkor lesz a fürdés. Ráadásul Marci hamarosan hazaér és akkor már esély sem lesz az alvásra. Csak remélni merem, hogy az éjszakánk jobb lesz, mint a nappalunk. :( Nem tudom mi történt vele, nem szokott ő így viselkedni. Remélem csak valami front és lassan visszakapom a mosolygós és gügyörészős alvós babámat.