"Jól" indult, nem is én lettem volna, ha minden simán megy....
A terv meg volt, már csak a kivitelezés hiányzott. 21-én megsütni a bejglit, 22-én elvinni barátokhoz, anyunak, és még aznap megsütni a zserbót, 23-án mézes krémest csinálni és előkészíteni a karácsonyi vacsihoz egy pár ételt. 20-án ezekkel a gondolatokkal feküdtem le.
21-én felébredtem, már éreztem, hogy valami itt nem lesz jó, lázmérés: 38,7. Hát ez az én formám. Mindegy, arra gondoltam Józsi úgyis nemsokára hazaér és akkor majd együtt megoldjuk. De egyre gyengébb lettem, délutánra 40 fokos lázzal feküdtem a kanapén. Háziorvost felhív, ad antibiotikumot. Remek, más se hiányzott így karácsony előtt pár nappal. Józsira hárult hát a nagy feladat, bejglit kellett sütnie. A végeredmény a lényeg, soha ilyen jó nem lett! Máskor is ő csinálja, de én ha lehet kihagyom a betegséget.
22-re sikerült összeszednem magam, úgyhogy a terv többi része nagyjából teljesítve lett. Csak a találkozókat mondtam le, azokat Józsi elintézte.
Marci megígérte, hogy karácsony napján már nem kell neki éjszakára a pelus. Biztos ami biztos mondtuk neki, hogy adjuk oda a Jézuskának, majd ő elviszi és hoz ajándékot. Lelkesen kitette az ablakba az amúgy tiszta pelenkáját, hogy majd akkor a Jézuska elviszi és nem lesz többet pelenkája, mert ő már nagy és Domonkos kicsi, neki kell csak pelus.
Karácsony napja jól telt, a Szenteste nagyon szép volt. Marci örült, Domonkos viszonylag nyugodt volt, mi boldogok, ahogy láttuk a gyerekeinket a fánál. :)
Másnap átjöttek anyuék, velük is megismételtük a karácsonyi "nagy zabálást".
Estére viszont megint rosszul jártam, megfájdult a fogam. Volt ez már máskor is így, gondoltam elmúlik... Rosszul gondoltam. Másnapra az egész arcom feldagadt. Mikor máskor persze, mint ünnepek alatt. Én, aki retteg a fogorvostól alig vártam, hogy végre hétfő legyen és mehessek! De addig még volt egy nap és percről percre jobban dagadt az arcom és egyre jobban fájt.
27-én reggel mikor kipattant a szemem az első dolgom a fogorvos felkeresése volt. Meglátott, megijedt! Hogy te jó ég, hogy nézek én ki és mióta ilyen? Hát nem nyugodtam meg az biztos. Röntgen és a diagnózis: menthetetlen sajnos, mert gyökérproléma és nem lehet csinálni, tovább nem is részletezem... Megszabadított tőle. :( Újabb antibiotikum kúra, pedig még az előzőnek sincs vége. 25-én délben ettem utoljára rendes ételt, azóta szinte semmit. Még napokig spenóton és krumplipürén éltem, ennyit a karácsonyi kajákról és a sütikről. Szilveszterre sikerült egy kicsit összeszednem magam, úgyhogy ez az ünnep nem az én ünnepem volt. Csak zárójelbe jegyzem meg, hogy a mosógép is tönkre ment. Hurrá! Remélem az Újév jobb lesz, mint amilyen az utolsó 2 hetem volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése