.....ami azért furcsa, mert sok dolgom nincs. Csak mindig valami kis elintéznivaló. Így mire idejutok már elfáradok és csak bambulok, írni már nincs erőm. Vagy inkább a barátaimmal beszélgetek és azzal telik az idő, de olyankor nagyon gyorsan.
Mozgalmas két hét van mögöttünk. Volt ebben calici-vírus, BKV sztrájk és pulmonológia beutaló nélkül....
Az egész a vírussal kezdődött. Először Józsi lett rosszul, szegény annyira beteg volt, hogy én még ilyen betegnek nem láttam. Aztán másnap estére én. Egész nap semmi bajom nem volt, derült égből villámcsapásként jött a betegség és kb. 12 órán át tartott, majd mintha mi se történt volna jól lettem. Csak attól féltem nehogy a gyerekek elkapják, de szerencsére ők megúszták. Egy kicsit kapóra is jött a sztrájk, mert kedden még nem voltam annyira féyesen, így Józsi "legálisan" tudott velünk itthon maradni. A szerdai kényszerszabi már nem volt annyira vicces.
Szerdán Domival lementünk tanácsadásra. 7 hetesen 5650g és 60 centi kinyújtva. :) Mintha egy centit sem nőtt volna, pedig biztosan és nem is keveset, mert a ruhái már nem jók rá. Viszont nagyon büszkék vagyunk rá, mert több mint egy hete este fél 10-kor vacsorázik, fél 11 körül elalszik és reggel 8-ig a hangját se hallani. Erre most igazán nem lehet panaszom. Viszont a napközbeni alvás már nem ennyire fényes, nagyon felületesen alszik, sokzor felébred.De ne legyek telhetetlen. :)
Csütörtökön érdekes volt bejutni a belvárosba a sztrájk miatt. A 6 hetes kontrollra igyekeztem így a 7. héten, 2 óra alatt be is jutottam. Hihetetlen káosz volt itt a környéken, az egész kerületben 1 busz közlekedett és ha az tele volt és nem volt leszálló hát nem állt meg.
A dokinál minden rendben, jöhet(ne) a harmadik. :) Azért ezzel még várnék 2-3 évet. Most ezeket a pillanatokat szeretném kiélvezni. Igazán nem panaszkodhatom a gyerekeimre, főleg nem Marcira, aki nagyon jól vette ezt a kistesós akadályt. Nagyon szereti, ölelgeti, puszilgatja. Amikor felébred és kinyitja a szemét az első kérdése, hogy hol van Domi, mit csinál, mikor a bölcsiből hazajön első dolga, hogy megkérdezze hol van a kistestvére. Remélem ez a szeretete Domi irát megmarad.
Voltam még aznap Marci leendő óvodájában. Mert a bölcsibe kellett egy igazolás, hogy nem tudják átvenni gyereket év közben. Nagyon kedvesek voltak az oviban, szimpatikus volt mindenki. Nem is értem a bölcsit! És egyik óvoda sem érti. Tavaly mikor megkérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy a gyerek ott maradhsson a válasz a "semmi" volt. Nugodtan maradhat. Erre most kitalálták, hogy miért nem irattam oviba a gyereket? Mondtam mert azt mondták, hogy maradhat a bölcsiben. Most kitalálták, hogy mégsem. Nagyon-nagyon felbosszantottak és az a vicc az egészben, hogy Józsit és engem próbálnak beállítani hülyének. Még jó, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek a problémával. De nem is lennék mérges, ha nem kérdeztem volna meg tavaly 3x!!! A bölcsődevezető szerint mulasztást követtünk el - mintha oviba iratni a gyereket 3 évesen kötelező lenne - és a mi hibánk, hogy még nem óvodás a gyerek, szerintem meg nagyon inkorrekt a vezető, mert ezt nem év közben kell kitalálni, hanem akkor kell megfelelő tájékoztatást adni, mikor rákérdezek pl. a szülőin. Ők félretájékoztattak és még én vagyok a hibás. A törvény szerint a gyerek járhat, szerintük nem. Na midegy is, most jól kimorogtam magam. A gyerek szeptembertől óvodás lesz és pont.
Délután elmentem fogorvoshoz is. Nagy szó ez nálam, mert rettegek, de nagyon. Viszont van rossz fogam és ha most nem megyek el félek késő lesz. Úgyhogy erőt vettem magamon. Csináltak fogászati rákszűrést és kaptam időpontot tömésre és gyökérkeelésre. még sosem csinálak nekem ilyet, úgyhogy rettenetesen félek. És a fogorvosnéni mosolyogva közölte, hogy nem biztos ám, hogy kapok érzéstelenítőt, ezt bízzam rá.....
Péntekre vol időpontunk Marcival a pulmonológiára. BKV sztrájk alatt a hidegben gyalog egy három évessel nagy kaland. Motorral mentünk biztos ami biztos. Nincs közel az tény. Szerencsére a kerület egyetlen buszára felfértünk, nyomorogtunk, de azért odaértünk. Mázli, hogy nem kellett várni, rögtön bejutottuk. Aztán ért a hidegzuhany: kérik a beutalót. Beutalót? Na mi olyat nem kaptunk. Hát akkor sajnálják, beutaló nélkül nincs vizsgálat. Na ott akkor majdnem elsírtam magam. Hidegben és gyalog kullogtunk haza a gyerekkel. Szerencsére kaptunk új időpontot egy héttel későbbre. Már van beutalóm akkorra, remélem mostmár összejön a vizsgálat. Mert volt nekünk időpontunk decemberben is, de Marci aznap egész nap hányt, tehát nem tudtunk elmenni. És beutalónk akkor sem volt. Szombat éjjel Marci megint kruppos lett, szerencsére csak éjszaka ugatott csúnyán, reggel kicsit ült a párásítónál és délutánra már egész jól volt. Olyannyira, hogy fánkot kellett neki sütni. :)
A sztrájk miatt majdnem egy hétig itthon volt, nem tudott bölcsibe menni. (Az már csak így zárójelben jegyzem meg, hogy eddig imádta a bölcsit, hétvégén is menni akart, itthon a bölcsiben készült dvd-t nézte szombatonként, erre most sírva fakadt, hogy nem akar bölcsibe menni és nem szeret oda járni és ne menjünk. Kíváncsi lennék mivel tömték ott tele a fejét és hogy kicsoda?)
Ma voltunk Domival egy nagyot sétálni, már nagyon jólesett kiszellőztetni a fejemet. Holnap pedig buszra szállunk, életében először. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése