Besokalltam, elég volt. Ez a gyerek etethetetlen. Ha fejen állok is csak a cirkusz van folyton evés közben.
Domi holnap lesz 15 hetes. Pontosan 8 hete küzdünk az evéssel, ami már több, mint a kis életének a fele. Egyszerűen unom már, hogy minden etetés küzdelem, harc, ordít ő, sírok én. Elég volt!
Úgy döntöttem, hogy akkor tejpépet kezd kóstolni uzsonnára. Jobban mondva rizspépet. A védőnő meg a doki tiltakozik ellene, de nem igazán érdekel. Segíteni nem tudnak, mert már minden létező dolgot kipróbáltunk. Nem bírom tovább idegekkel és az vesse rám az első követ, aki ezt már végig csinálta. Napi négyszeri etetés ami több, mint egy óra és csak az üvöltés megy már mindkettőnk részéről. A gyomrom remeg már etetés előtt és már én is csak feszülten tudok hozzáállni, máshogy sajnos már nem megy.
Tehát vettem bio rizspépet. Illetve van itthon 11 doboz tejpép, különbözőek, szép lassan gyűjtögettem őket.
Megcsináltam egy negyed adagnyit, csak egy pár kanállal, hogy megnézzem hogy reagál. Hát iszonyat aranyos volt. :) Azt hitte ez valami játék, mert teli szájjal megállás nélkül vigyorgott. Persze a nyelvkilökő reflex még működik, folyt orrán-száján, és közben hangosan kacagott. Én is. :D
Kb. 6 kanállal kapott, aztán jött a tápszer és a szokásos hiszti, de legalább előtte volt pár mókás percünk ami az evéshez kötődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése