Nagy fába vágtam a fejszémet tegnap. Elmentem Domival a Mammutba. A város egyik végéből a másikba.
Először elmentünk a gyerekorvoshoz tápszer receptért - mert ugye a remény hal meg utoljára - majd nekivágtunk a nagy útnak. Mázlink volt, mert jött pont egy alacsony padlós busz és a metrózással se volt semmi baj, mert nem kellett lefelé mozgólépcsőzni. Mivel eladtam a mózest és megígértem a vevőnek, hogy elviszem neki a Mammutba ezért olyan voltam, mint egy málhás öszvér. Nálam a dugig tele pelenkázótáska, a babakocsi aljában a kabátom, pokróc és két doboz tápszer és a babakocsira akasztva egy hatalmas Ikeás szatyor benne egy mózessel. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de megoldottuk. 1 óra alatt oda is értünk. Fél 11-re volt megbeszélve a találkozó, vevő még sehol. Telefonált, hogy picit késik. Addig bementem és meglátogattam a kollégáimat. Mindenkivel beszélgettem egy kicsit és mindenki megcsodálta az én állati nyugodt másodszülöttemet. Domi ugye általában délelőtt alszik. Na erre nem volt lehetősége, illetve lett volna, de nem használta ki, egyszerűen utál a babakocsiban aludni. De nem nagyon izgatta a dolog, tetszett neki a sok új arc. Még nem fél senkitől. Mindenki jól meg is dögönyözte.
12-kor megint felhívtam a vevőt, aki közölte, hogy még mindig úton van. A pici késés eddig másfél óra. Még jó, hogy nem siettem sehova. Negyed egykor telefonált, hogy ott van, menjek már ki. Kimentem. Nem volt kedvem vitatkozni, hogy majdnem két órát várat és még én öltöztessem a gyereket és menjek ki. Mindegy, rajtam nem múlt, kimentem, az üzlet létre jött.
Aztán találkoztam Verával és Sacival. Tündéri mosolygós kislány. Mármint Saci, de Verát is szeretem. :)
Domi akkor már éhes volt, úgyhogy követelte az ebédjét. Most kapott először üveges ételt, de nem nagyon hatotta meg, ette szó nélkül. Akkor hasított belém a felismerés, hogy a kikészített tápszert itthon hagytam. Szerencsére csak a port, a víz nálam volt. Még jó, hogy reggel pont mentünk tápszert venni. Így ne volt gond, csak annyi, hogy úgy kellett eltennem a tápszert, hogy ne boruljon ki az összes hazáig.
Aztán mind a két gyermőc elaludt, mi meg elmentünk kávézni. Jó volt nagyon. Gyerekek majdnem 1 órát aludtak a kocsiban. Aztán még visszamentem a kollégáimhoz, majd úgy gondoltam ideje hazamenni. Igen ám, de én nem tudok lefelé mozgólépcsőzni, úgyhogy 3 átszállásos hazamenetel lett volna, de úgy meg nem érek haza etetési időre. Az jutott eszembe, hogy bemegyek a másik volt munkahelyemre a Rákóczi úton. Így a Mammutból elindultam gyalog. Egy óra alatt oda is értem. Domi a Nyugati környékén el is aludt. :)
Pont beértünk, mikor felébredt és nyüfögött, hogy éhes. Megetettem és akkor már úgy voltam vele, hogy megvárom Józsit és Marcit és akkor együtt mehetünk haza. Mert Marci onnan egy saroknyira jár bölcsibe. Így lett. Ott is jól megdögönyözték, ő meg csak tűrt némán, sőtt, mosolyogva. Hihetetlen türelme van ennek a gyereknek. Nem tőlem örökölte az is biztos.
Este fél 8-ra értünk haza. Ilyen sokat még nem volt távol itthonról. Betettük a járókába és fürdésig csak játszott. Biztos örült, hogy végre látta a játékait és nem kell a babakocsiban lennie. Fürdött, evett, majd 10-kor elaludt és most kezd ébredezni. Nagyon elfáradt tegnap, de én is. Most egy pár napig maradunk itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése