Érettségiztem I. (Az írásbeli)

Na túl vagyok az érettségi írásbeli részén. 

Na de hogy az elején kezdjem:

Józsi csütörtök este Aranykönyv-díjátadó gálán volt, így én itthon maradtam a két gyerekkel és miután lefektettem őket tanultam. Aztán lefeküdtem éjfél körül, Józsi meg hazaért hajnali 1-kor. Erre felébredtem persze. Fél kettő körül elaludtam, majd fél 4-kor megjelent Marci, hogy ő anyával alszik. 4-kor megint elaludtam, de 5-kor csörgött az óra, kelni kellett. Gondolhatjátok, mennyire voltam kipihent.... Úgy másfél órát számoltam az útra, hát kellett is annyi. 3/4 6-kor elindultam és negyed 8 körül érkeztem meg a Bródy Oktatási Központba. Eligazítás, teremkeresés, aztán felcsillant a szemem, hogy látok ismerőst. Megbeszéltük, hogy mit szeretnénk írni, mit nem szeretnénk. Fél 8-kor bemehettünk a terembe, ott még beszélgettünk, majd jött a felügyelő tanár, aki névsor szerint ültetett minket, majd elmondta a szabályokat. Pontosan 8 órakor megjelent egy hölgy kezében az érettségi papírokkal. Itt már a torkomban dobogott a szívem. A tanár elkezdte kiosztani, de mielőtt nekem ideadta volna még magarázott valamit, már tiszta ideg voltam. Aztán végre megkaptam. Kinyitottam és majd' elájultam. Nem erre számítottam, nagyon nem! Szinte semmi anatómia nem volt benne, csak a rettegett idegrendszer! Eddig az érettségik nagyjából az előző évek érettségijeiből lettek összeválogatva, most egy kérdés sem köszönt vissza, egy sem! Nagyon nehéz volt, és nem csak én mondom ezt, hanem mondta az egyik felügyelőtanár - aki a folyosón volt -, hogy kérdezgette azokat akik már végeztek és csak ketten mondák, hogy könnyű volt, mindenki más azt, hogy az eddigi legnehezebb. Én velük értek egyet, tényleg nagyon nehéz volt! A rövid válaszos kérdések meg kétértelműek, ott nagyon sokat javítottam, mert egyszerűen nem értettem, hogy mire gondolnak, mert több mindent is lehetne oda írni. Aztán döntöttem és írtam amit én gondoltam. Az tuti, hogyha nem fogadják el fellebbezek, mert nem volt egyértelmű. És ezt sem csak én gondolom így! 

Hazajöttem, szomorkodtam, úgy éreztem, hogy semmit sem ért az elmúlt majd' fél év, amit tanulással töltöttem. Nem mentem sehova, nem csináltam programot, tévét se nagyon néztem, csak tanultam amikor csak lehetett és ennyit ért. Mivel 7 könyvet nem lehet szóról-szóra megtanulni ennyi idő alatt így sajnos nem sok esélyem volt. :( És nagyon sok kérdésnél ilyen egyszavas tankönyvből kiragadott válasz kellett volna. 

Délutánra már a torkom is megfájdult, kezdtem lerobbanni. De nem értem rá pihenni, mert másnap, azaz szombaton a suliban modulzáró vizsga volt. Meg kell mondjam semmit nem tudtam rá tanulni, gondoltam lesz amilyen lesz. Remélem egy kettest azért kapok rá. Suliba már nem sokszor megyek, összesen 3 alkalommal, mert már csak a gyakorlatok vannak hátra. Csütörtökön kezdem a Jahn Ferenc Kórházban. Hogy hogy fogok így a szóbelire készülni azt nem tudom. :(

Tegnap délutánra felkerült a megoldókulcs az Oktatási Hivatal oldalára. Számolgattam a pontjaimat, hogy mennyi lesz. Ha nem jó fej a javító tanár akkor 70% körüli, ha jó fej és eltérhet a megoldókulcstól (márpedig elvileg igen, ha a válaszom tartalmilag jó!) akkor lehet akár 80% is, de nem reménykedem. Május 31-én majd kiderül.