Igen, ott voltam! :) Csütörtökön reggel fél 7-re kellett odaérni a kórház nővérszállójára. A 4. emeleten át is öltözhettünk. Nem mondom milyen körülmények között, de hogy a higiénés vizsgálaton nem menne át az tuti! 7-10-ig tanítás volt, majd kis szünet és mentünk át a kórház főépületébe. Első lépésként megismerkedhettünk a központi laborral. Milyen jó, hogy itt kezdtünk, mert volt még itt dolgunk, de erről majd később. Meghallgattuk a laborvezető előadását és mindent megmutogatott, hogy hogyan történik a vér elemzése, a vizelet vizsgálata, megmutatta a gépeket, majd megkérdezte, hogy nem akar-e 2-3 lány ott dolgozni. Persze senkit nem vonzott a laboros pálya, pedig be is iskoláznak meg minden, de nem tolongott senki. Pedig szerintem nem lehet rossz ott dolgozni, de mivel nekem nem ez a célom ezért nem is jelentkeztem. Aztán a vezető tanárunkkal találkoztunk 12-kor az aulában. (Itt megjegyzem, hogy részegítő hatása van a fehér köpenynek esküszöm! Nagyon felemelt fejjel viseltem, irtó büszke voltam magamra. :D ) Csapatostól mentünk az ebédlőbe, ahol befizettünk még reggel menüre. Úgy éreztem magam, mint alsó tagozatban, csak itt nem ismertem a konyhás nénit. Sorba álltunk a kis műanyag tálcánkkal, vettünk szépen evőeszközt, majd le kellett adni az ebédjegyünket és kaptunk cserébe ételt. Az aznapi menü (200.- körül volt) erdei gyümölcsös leves volt - nem lett volna rossz hidegen, de ez langyos volt -, aztán volt óvári szelet és petrezselymes krumpli. Az asztalon pedig kancsóban víz. Mivel egyszerre kellett mennünk ebédelni viccesen néztünk ki a nagy hosszú asztalnál. Ebéd után pici szünet, majd az aulában megint gyülekező volt. Akkor a tanárunkkal elindultunk a betegfelvételre. Megnéztük a felvételt, majd követtük a beteg útját. Elvileg. Gyakorlatilag már a folyosón másfelé mentünk. :D Felmentünk a járóbeteg ellátásra és ott szép sorban kaptunk is feladatot. Először a gasztroenterológián hagytunk el két embert, majd tovább mentünk a kardiológiára. 4-en ott maradtunk, ez tűnt a legjobbnak - volt még szemészet, bőrgyógyászat, urológia...
Elmesélték ott nekünk, hogy hogyan kell ekg-t csinálni. Szakszerűen és nem úgy, ahogy ők csinálják. ( Ott az elektródák fel vannak fűzve egy szalagra és úgy helyezik fel, nekünk tudni kell pontosan, hogy pl. 4. intercostalis tér, sternum jobb és bal oldala, majd 5. intercostalis tér clavicularis vonal....) Mivel beteg épp nem volt, ezért megtanították nekünk a higanyos vérnyomásmérővel való mérést. Nem mondom, hogy elsőre sikerült, de aztán egészen belejöttem. Ugyanis mivel beteg egy szál sem volt, ezért egymás vérnyomását méregettük. Aztán láthatták, hogy nagyon unatkozunk, felajánlották, hogy kettes csoportokban elmehetünk szívultrahangot nézni. Na ez már tetszett. A főorvos nagyon jó fej volt, mindent magyarázott és mutogatott. Itt nagyon hülyének érzetem magam, mert mire felfogtam a latin szavak nagy részét már rég másról beszélt. Viszont büszke is voltam, mert felismertem mindent az uh-n és láttam a billentyűáteresztést is még mielőtt mondta volna. Itt egész jó volt. Aztán 3 körül már nagyon unatkoztunk, beteg még mindig nem volt és mondták, hogy már nem is lesz, ezért mehetünk. Megkerestük a tanárunkat, akivel átmentünk a sürgősségire.
Sok mindent itt sem láttunk, mert egész dél-pest jól volt abban a 4 órában, amíg mi ott voltunk. Talán 4 esetet láttunk, de az is mind ugyanaz volt. A protokollt már majdnem hogy tudtuk, volt cukormérés, vérvétel, branül bekötés, infúzió és fel az osztályra. Egyszer kaptunk feladatot is, a levett vért kellett felvinnünk a laborba. És itt jött nagyon jól, hogy ott már jártunk, mert az a kórház egy labirintus. Viszont elsőre megtaláltuk a labort és leadtuk a vért, úgyhogy kicsit hasznosnak érezhettük magunkat. Még ágyat húztunk a sürgősségin - a nővér kért meg, de azt mondta, ha megalázónak érezzük akkor nem kell, mondtuk ne vicceljen, legalább végre csinálhatunk is valamit - aztán mikor végeztünk (este 7) akkor haza is jöhettünk. 12 órát lenyomtunk rögtön az első nap. Megmondom őszintén, még maradtam volna. :)
A hazautunk is megér egy pár sort. :D
A kórházzal szemben lévő buszmegállóba mentünk, gyanús volt, hogy nem volt kiírva a mi buszunk, de egy másik mintha arra ment volna, amerre mi akarunk. Hát nem, elmentünk a világ másik végére. Ott leszálltunk a pusztán és megkérdeztük az egyik buszsofőrt, hogy merre kell mennünk ha haza akarunk jutni? Átirányított egy másik buszhoz, felszálltunk. Csak mi ketten az osztálytársammal. Közben beszélgettünk a sofőrrel, próbáltuk meggyőzni, hogy inkább minket hozzon haza, de nem sikerült. Mondta, hogy 3 megállót kell mennünk. Mi csak beszélgettünk, busz állt, mikor is hátra szólt a sofőr, hogy most kéne leszállnunk. Leszálltunk, majd ránk dudált a buszvezető, hogy menjünk át a másik oldalra, mert ott lesz a buszunk Kicsit sem nézhetett minket hülyének. Ott állunk, várjuk a mi buszunkat, mikor jött szemből egy másik busz, dudál, integet, kiderült, tőle kérdeztük meg a világ végén, hogy merre menjünk. Már csak röhögtünk. Megérkezett a mi jó buszunk, és természetesen a buszsofőr tudta, hogy kik vagyunk, valószínűleg leadták neki a drótot, hogy két hülye bóklászik a városban és próbál hazatalálni. Ő is nagyon kedves volt, köszönt, integetett. Mikor leszálltunk megint át kellett szállnunk, az a buszsofőr már nem ismert. Este 8-ra haza is értem. Viszont most már tudom, hogy a buszmegálló nem a kórházzal szemben van, hanem előtte. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése