7 napos Balaton 3 napos lázzal

Meg volt az első két gyerekes nyaralásunk. Hosszú volt, jó és fárasztó. 

Vasárnap 4:45-kor keltünk, 5-kor ébresztettük a gyerekeket. Mintha mindig hajnalban kelnének kipattant a szemük és Domi evés után a szőnyegen játszott. 3/4 6-ra jött értünk Balázs kocsival, mert a csomagjaink meghaladták a kezeink számát. Volt egy nagy bőrönd amiben szinte semmi más nem volt, mint pelenka, úszópelenka és egyéb Domifelszerelés + felfújható úszóizé, volt egy utazóágyunk, egy utazótáskánk teli ruhákkal, egy pelenkázótáska, egy hűtőtáska,egy Marci motorral, egy Domi babkocsival és egy hátizsák amiben Dominan egy heti kaja volt pakolva. Még jó, hogy megvettem - nem akartam, mondván ott megvesszük -, mert akciósan jutottam hozzá és mert Balatonföldváron nem lehet bébiételt venni szinte sehol. Az egyik boltban 1db. étel árválkodott a polcon egy héten keresztül, a másikban 3. 

Fél 7-re kiértünk a pályaudvarra Marcival, mert Józsi Domival jött utánunk, ők már nem fértek a kocsiba. Anyuékkal egyszerre érkeztek, merthogy anyu is jött, a hugom Kata és a barátja Szilveszter is. Gyorsan felcuccoltunk a vonatra és irány a Balaton!

 

Tök jó, hogy már a vonatokon is van babakocsis hely. A fiúk élvezték az utat, állítom még Domi is jól szórakozott. Egy órát aludt is. Leszállás előtt még evett. Aztán 10-re már a háznál voltunk. Gyerekkoromban sokat nyaraltunk itt. Egy nagyobb telken egy ikerház, mögötte egy kisebb ikerház jellegű ház és mögötte mégegy. Mi a középsőben laktunk. Belépve egy nagyobb szoba volt kihúzható ágyakkal és onnan nyílt egy fürdő és egy konyha. Anyuéké ugyanez mellettünk. A teraszunk közös volt. Anyu rengeteg ételt hozott, így erre nem volt gondunk. Első nap délben már szép idő volt, ezért le is mentünk a partra. Marcit nem lehetett visszafogni, már első nap Balatonozott. :)

Másnap arra ébredtünk, hogy esik az eső. Reméltem, hogy nem lesz így végig, de azért megpróbáltuk kihozni abból a napból is a legjobbat. Anyu főzött egy jó kis paprikás csirkét, mi meg játszottunk a ház mögött. arcival csocsóztam, Katával pedig pingpongoztunk.

Délutánra egész szép idő lett, így elmentünk csavarogni. Megmutattuk Józsinak földvárt.

Marci kedvenc játéka Domi kedvenc játéka is lett. :)

Aztán elmentünk fagyizni.....

 

......és néztünk kacsákat, hattyúkat.

 

Másnap szerencsére csodálatos idő volt, így mehettünk strandolni. Ezt vártuk már nagyon mindannyian. Földváron három strand is van, a keleti, a nyugati és a kikötői. Marci szerint Blaha is, mert a keleti után az jön. :)

A nyugati strandra mentünk kedden, mert azt mondták, hogy lesz ott játszóház meg egy csomó játék a gyerekeknek. Hát ez kis túlzás volt, mindenesetre Marci nagyon jól érezte magát és Domi is "kipróbálta" a Balatont. 

Nagyon szép erdős út vezet a strandra.

 

Domi nyaral

 

 

 

A játékok nem nyerték el a tetszésünket, mert gyerekeknek volt hirdetve, mégis töübb mint a fele nem gyerekeknek való volt. Azért pár játékot talált magának.

 

 A nem túl csendes nézelődő

 

Szerda reggel elhatároztuk, hogy elmegyünk a keleti strandra. Szintén nagyon jó idő volt, de Marci nem akart a vízbe menni, azt mondta, hogy nagyon hideg és fázik benne. Pedig a víz egyre melegebb volt, de ezzel párhuzamosan Marci is. Délután megmértük a lázát, 39,7. Remek, a nyaralás közepén beteg lett. Mivel az orra sem folyt, nem köhögött és nem volt semmiféle tünete úgy döntöttem, hogy ez három napos láz lesz. Marci is nagyon jól érezte magát, nem zavarta a láz, csak a vízbe nem nagyon akart bemenni. Inkább a csónakba ült és úgy mentünk a vízbe. A csónakot meg anyu vette Dominak. Marci meg homokozót kapott, de 3 perc után szerencsére miden közös lett. :)

 

 

Hatalmas homokozó a parton. Igaz ez egy fizetős rész volt, egy szállodának a partján.

 

Domi Balatonon végre elkezdett enni. Ott nem volt gond az étkezésével, bár az tény, hogy mindenevő lett. Na jó, azért nem teljesen, de reggelire nem kellett a tápszer, de csúszott a túrós táska.

 

 

 

Büszke vagyok rá, mert nagyon alkalmazkodó volt. Egy szobában aludtunk, de ez nem zavarta este, az egész napirendje felborult, de ez sem zavarta. Este 9-kor aludt el és reggel 9-ig aludtunk mindannyian. Aztán reggeli majd pakolűás és irány a part. Szinte minden nap. Domi meg útközben a part felé aludt egy fél órát majd ebéd után pancsolt és utána szó nélkül elaludt a babakocsiban. És mikor hazajöttünk simán visszaállt a napirend. Úgy örülök, hogy ennyire alkalmazkodó. :)

Marcinak péntekig volt láza, aztán kijöttek a kiütések, úgyhogy akkor már biztos voltam abban, hog ez 3 napos láz volt. Szerencsére nem viselte meg, így önfeledten tudott ő is nyaralni. 

Az is nagyon jó volt, hogy anyuék segítettek és be tudtunk menni Marcival a vízbe játszani akkor is, ha Domi aludt, mert vigyáztak rá és fordítva is, mikor Marci nem akart pancsolni, de mi igen akkor is be tudtunk menni. Anyu többször főzött este vacsit, így erre se volt gondunk. :) Olyan volt, mintha nem is apartmanban, hanem szállodában laktunk volna. :) Hazaérve a partról várt ránk a finom vacsora. Reggelente meg elmentünk friss pékárúért a boltba. Nagyon jó hangulata volt az egésznek.

Marci is szedett fel szerintem egy pár dekát ami nála nagy szó. :) A betegsége ellenére azért evett.

Mindet azért nem ette meg. :)

 

 

Amit még soha sehol nem láttam: füstölt kolbásszal és sajttal töltött lángos. Nagyon durva kaja... :)

 

Mi Józsival minden nap lángosoztunk, mert nekem Balatonon lángost kell mindig ennem. Igaz, hogy itt 2 megállónyira a piacon is van, de az nem ugyanaz. :)

 

Marcival szombaton elmentünk kisvasútazni, mert már első nap kiszúrta magának, de a névnapjára tartogattam. Majdnem egy órát ment a vonat, végig Földváron és a másik irányba Szántódig a Rév-hez. Nagyon szép helyeken jártunk, Marci nagyon élvezte. Józsi nem jött velünk, de Domit vittük magunkkal.

 

 

Szombat estére Józsi lett lázas. Még ma is az volt, de szerencsére már nem magas. Vasárnap reggel 9-ig kellett elhagyni a lakást, 10:45-kor meg indult is haza a vonatunk pestre. Mikor hazaértem hatalmas megkönnyebbülé volt. Nem tudom miért. Végre az ágyamban alhattam, a saját kis kuckómban lehettem. Nekem pont elég volt ez az egy hét, Józsi maradt volna még és természetesen Marci is.

Én örültem tegnap este, hogy végre alhatok egy jót a kényelmes ágyamban, mert az ottani kihúzhatóson szinte nem is lehetett. ráadásul Marci igen virgonc volt éjszakánként, tetszett neki, hogy együtt alszunk, ezért egész éjjel szórakoztatott. Felébredt inni kettő körül és fél 5-kor még vigyorgott az arcomba. Úgyhogy én hullafáradtan jöttem haza.

Ma reggel a fogorvosnál kezdtem, holnap megint megyek. Csütörtökön remélhetőleg betömi végre, mert így nagyon rossz. 

Ma délután családlátogatáson volt nálunk a két óvónéni, nagyon szimpatikusak és fiatalok mind a ketten. Mondták, hogy mostantól bármikor lemehetünk szokni a környezetet. :) Lehet élünk majd a lehetőséggel, feltéve, ha Domi nem lesz beteg, mert ma már neki is volt láza 38,6 és kiütései is. Lehet, hogy már 2 napja lázas, csak nem vettem észre....?

További nyaralós képek ITT És ez is csak egy szolíd 100 képes verzió, mert összesen pontosan 400 képet sikerült készítenem. :)

Jó sokat írtam, pedig még szinte semmit sem meséltem. :)

A fogam már megint :(

Megjártam a fogorvost. Remek nyaralásom lesz. :( Gyökérkezelte - természetesen érzéstelenítő nélkül, mert azt ő nem ismeri -, majd közölte, hogy akkor hétfőn menjek. Hát ez vicces, mondtam, ugyanis vasárnap indulunk Balatonra. Esélyem sincs visszamenni. Azt mondta, hogy akkor amint visszajövök rögtön menjek. Oké, most itt vagyok egy "nyitott" foggal, mert betömni nem tudta, enni nem ehetek, csak ha "betömöm" magamnak vattával - persze előtte sterilezés, kézmosás, fertőtlenítés, kamillázás... - úgyhogy inkább nem eszem. :( Le kell mondanom a balatonparti hekkezésről, lángosozásról, romantikus vacsiról amiket már beterveztem. Nem tudok semmi olyat enni, amit harapni kell, nem ehetek morzsálódós dolgokat, rizst és aprómagvas gyümiket. Ha eszem akkor pedig az a procedúra előtte... És még fáj is. Ezek után még mindig fáj. Remélem holnap már jobb lesz. Egy biztos, a kicsit szűk fürdőrucim vasárnapra tuti jó lesz. A fogyókúrának vége, mert most teljes lesz a siker. Legalább ennyi....

Megérzés

Reggel éreztem én már, hogy hiába van még csak szerda, el kell kezdenem a csomagolást. Egy érzés kerített a hatalmába, hogy most vagy soha. Hát elkezdtem összeszedni a szokásos utazási listáról, hogy mik kellenek. A harmadik sortól persze olyanok szerepeltek, amiket még mosni kellett. Még jó, hogy van erre még idő. Sikerült bepakolnom egy bőröndöt és egy utazótáskát úgy, hogy Józsi cuccait és a pokrócokat még sehova se tettem. Tehát eddig van egy bőrönd, egy utazótáska, egy utazó ágy egy hűtőtáska, egy pelenkázótáska egy gyerek babakocsiban és egy motoron. Hogy hogy jutunk ki gyalog így a pályaudvarra ezt már többen is megkérdezték. Háááát nem tudom, az élet majd megoldja..... Na és a nagy pakolás közepedte egyszer csak azt éreztem, hogy a kezelt rossz fogam picit fáj, majd lüktet, majd nagyon fáj. Estére már a könnyem potyogott a fájdalomtól és eléggé agresszív is lettem. Nem tudom mit mondtam Józsinak a telefonban, csak annyi rémlik, hogy neki rövid életet ígértem, ha nem ér haza bizonyos határidőn belül a demalgonnal. És minimum azzal!!! Mikor máskor fájdulna meg az ember foga, mint nyaralás előtt pár nappal? Mondjuk még szerencsésnek is mondhatom magam, mert anyunak rendszerint Balatonon szokott megfájdulni a foga és a Siófoki ügyeleten már minden évben előre köszönnek nekünk. Úgy látszik, hogy átvettem a stafétabotot... Tehát szerencseként élem meg, hogy most fáj piszkosul és nem egy hét múlva. Holnap megyek a fogorvoshoz, valószínüleg - ill. biztosan - gyökérkezelni kell. :( Már most be vagyok sz..va, mert alapjáraton rettegek a fogorvostól, de ennél nagyobb fájdalmam talán nem lesz, sőtt, megkönnyebbülök majd. Remélem. Hogy milyen éjszakám lesz most abba bele sm szeretnék egyelőre gondolni.....

Képek

Nagy az öröm :)

Alvás helyett....

Boldog névnapot Marci!

Anna is megkapta az ajándékát

Nagyon jó kedve van, ha körülette forog a világ :)

Domi keresztapával......

.....játszik? :)

Igen, és élvezi.

Elfáradtak.

Domi ajándéka(i)

Domi és Mira

"Ha már nem cumizol legalább ezt a dugót kapd be!" :)

Mindig egymás mellett játszanak :)

Mini névnapi buli

Megint elmúlt egy hét, én pedig megint lusta voltam írni.

Marci egész héten a mamáéknál nyaralt. Kicsit féltem tőle, hogy hogy viseli majd - és persze mi hogy viseljük majd -, de jól vizsgáztunk mindannyian. Mikor hazajött mondta, hogy ő megy vissza a mamáékkal nyaralni. :) Örülök, hogy ilyen jól érezte magát, mert még sosem volt távolt tőlünk 1 éjszakánál többet. Most meg 7 éjszakát töltött egy másik városban, új helyen és nagyon élvezte. Mondjuk papa és mama tett arról, hogy ne unatkozzon. :) Csak az idő lehetett volna kicsit jobb.

Szombaton jött haza, én sajnos akkor iskolában voltam. Józsi mondta, hogy nem volt kitörő lelkesedés mikor hazaért, mondjuk ő nem az a nagyon örömködős-bújós típus. Mondjuk jól esett volna, ha rohan elém és puszival vár, de ő nem az a fajta. De legalább most mesélt. Etetett csirkéket - desszertet is adott nekik, füvet és csigát :) - volt a szomszédban játszani, meglátogattak pár rokont és persze megmutogatta az ajándékokat amiket beszerzett. Szerencsére nem egy elveszett gyerek. :)

Mi ezalatt semmi olyat nem csináltunk, ami gyerek nélküli tevékenység lenne, pedig annyi tervünk volt erre az egy hétre. 

Viszont megérkeztek a rendelt ovis jeleim, már vártam őket. Mostmár készülhetünk az ovira. Tök jó kis csomagot rendeltem, nagyon profi pakkot kaptam. Már csak címkéznem és ragasztanom kell a méhecskéket és nem rajzolnom. Hát ez azért nagy előny. :)
Pénteken elmentem Domival a Mammutba a munkahelyemre megmutatni a kisembert és felvenni a focivébés nyereményemet. :) Második lettem, pedig elég rosszul indultam. Aztán Józsival és Domival nagyot sétáltunk, na ez volt az egyetlen olyan program, amit Marcival nem nagyon lehet.

Tegnap - vasárnap - közösen megtartottuk a gyerekek névnapját és Annáét is. Eljöttek Rienék - Domi keresztszülei - Szilvi - marci keresztanyja - és Pali, aki régi jó barátunk/kollégánk. Sütöttem pizzákat - mexikóit, bolognaisat és hawaii-t -, Rienék hoztak kukorica - és franciasalátát, reggel gyorsan csináltam virslis - és baconos hasét, Szilvi hozott brownie-t és lekváros golyót és én még összedobtam egy mandulás kókusz golyót. Jó volt ez a minibuli, a gyerekek is nagyon jól érezték magukat. Marci kapott egy verdás hátizsákot, infoszalagot, hogy el ne vesszen balatonon és egy olyan felfújható labdát aminek a közepébe vizet kell tenni és nem arra megy amerre dobjuk. Ez jó móka lesz majd. Kapott vizipisztolyt és rengeteg túró rudit és kinder tejszeletet. Kapott még könyvet Szilvitől és természetesen autót Palitól. :) Kapott egy nagy tűzoltóautót is. :) Pedig csak névnapja lesz. :D

Domi pedig kapott egy szuper meleg őszi/téli polárbéléses kapucnis kardigánt, ő is kapott infoszalagot, világítós labdát és rengeteg üveges desszertet.

Tőlünk Marci egy kis Mickey egér figurát kapott és Mickey egér DVD-t, mert imádja. Domi egy montessorit, egy játéktelefont és egy fa könyvet. Aztán cseréltek, Domi próbálta nézni a Mickey egeret, Marci meg telefonozott. :D

Képek is lesznek, amint áttöltöm őket. :)

Marci beteg, Domi beteg, Marci nyaral.....

Na igazam lett a múltkor, Marci beteg lett. Megint aftás vírus. Gyűlölöm ezt a hülye vírust, ráadásul most tényleg nagyon megviselte. 2 napig nem tudott beszélni, enni és inni, közben pedig nagyon éhes volt és szomjas. Rettenetesen sajnáltam és olyan tehetetlen vagyok ilyenkor. Éhes, de sír a fájdalomtól. pépeset is nehezen evett. Szerencsére ez a része "csak" két napig tartott, utána  - szerencsére a homeopátiás bogyóknak - már teljesen jól érezte magát. 

Hétfőn volt az óvodás szülői. Az aulában tartották az első részét. 50 gyereket vettek fel, tehát minimum 50 szülőre számítottak, de szerintem plussz nagymamákra és nagypapákra nem, pedig volt belőlük is bőven. Eleve 40 fok volt + nem volt levegő se bent, úgyhogy az ájulás kerülgetett már az elején. Bemutatták az ovit, ismertették a házirendet, elmondtak fontos dolgokat és bemutatták a leendő óvónéniket. Nekünk egy most végrett fiatal óvónéni jutott és egy szintén most végzett fiatal dadus. Első benyomás nagyon jó, kedvesnek és aranyosnak tűnnek. A másik óvónéni még nincs meg, őt most keresik.

Marci az új csoportszobába kerül, amit most építettek, nagyon modern, az ovi végében van távol minden zajtól. Van külön wc és külön öltöző, míg elöl 2 csoport osztozik a wc-n és az öltözőn. Rögtön a tornaterem mellett vannak és az ő szobájukból is ki lehet menni az udvarra. 

Mikor minden fontos dolgot elmondott a vezetőnő bementünk a csoportszobába és jelet választottunk. Marci jele a méhecske lett. Mikor hazajöttem és elmondtam neki tátott szájjal és kerek szemekkel nézett rám, majd lassan, de örömködve visszakérdezett: Méhecskeeee? De jóóóóó!

Persze mondták, hogy aznap van az ebédbefizetés is, hát persze, hogy elfelejtettem. Másnap reggel visszamentem és pótoltam. Jól indítok. :)

A hét hátralévő felében semmit nem csináltunk, itthon voltunk. Még volt bölcsi, de Marci az aftás vírus miatt már nem ment. Domi megint csak sikítozott evés közben, de betudtam az általános tápszerutálatának. Közben a karja is csúnya kiütéses lett. Megmutattuk a dokinak, aki azt mondta, hogy fogalma sincs mi ez, kapott antiszeptikus krémet, szerencsére attól elmúlt. Csütörtökön szokásos hisztije közben belenéztem a szájába... hát igen, ő is elkapta az aftás vírust. Nem hiszem el, hogy nem tudunk ettől megszabadulni. Pénteken levittem a dokihoz, mert szegény semmit sem tudott enni, pedig adtam már neki is a homeopátiás bogyókat. Ő azért könnyebben átvészelte, mint Marci. Mára csak 2 pici folt emlékeztet arra, hogy szegény azért ő is szenvedett. :(

Pénteken átjött Szilvi is - Marci keresztanyja -, végre egy kis társaság. Aztán elmentünk az Ikeába este egy kis bevásárlásra. Már nagyon kellett a lelkemnek. Megvettem végre a bárpulthoz a bárszékeket és Dominak is rácvédőt, új kanalakat - mert a régieket betettem a sterilizálóba, mint kiderült ezt a műveletet egyszer lehet végrehajtani velük - majd hazajöttem és becsomagoltam Marcinak, ő ugyanis meggyógyult és szombaton jöttek érte a mamáék és vonattal elvitték vidékre nyaralni.

Kikísértem a vonathoz, hát majdnem sírtam, mikor otthagytam. El is volt fáradva, fogta a nyakam és többször bepróbálkozott, hogy menjek én is. Szerencsére volt egy macska is a vonaton, úgyhogy gyorsan elterelődött a figyelem rólam. Szinte egész úton a macskát bűvölte állítólag, majd csajozott is egy kicsit. 

16-kor indult a vonat, és 20:00-ra értek haza. Tegnap este nagyon hiányzott, de tudom, hogy jó helyen van. Ma már beszéltünk is telefonon, jól érzi magát, persze sokat emleget minket. Pl. reggelire a croissant kellett neki, mert azt anya tette be és a banán, mert azt apa csomagolta. :) Papa meg mama biztos jól elkényeztetik most. :D Sosem volt még távol tőlem ennyi ideig, eddig ő viseli jobban, de ez várható volt. :)

Fejlődik

Domi rettenetesen belehúzott a fejlődésbe.
Az elmúlt egy hét eredménye:

- Már majdnem tud ülni. A két lába közé beteszi a popsiját és úgy ül. Előre nyújtott lábakkal még nem megy, ma megpróbálta és eldőlt.
- Meg van az első fog! És már ott figyel mellette a következő. Marcinak extrém hamar jött a foga, már 3 hónapos korában kibújt az első, fél évesen már egy fél fogsorral rendelkezett, de Domi most 7,5 hónaposan növesztette az elsőt. Van remény, hogy mégsem marad fog nélkül ez a gyerek!
- Ma végre elkezdett normálisan, "szabályosan" kúszni. Percről percre jött rá a technikára. Eddig gurulva közlekedett vagy hátrafelé, de ebben is nagy áttörés volt a mai nap. :)
- A mászástól sincs messze, de husis combjait és popsiját még nehezen emeli. Illetve az emeléssel nincs baj, csak az elindulásnál bukik orra. :) Lassan ezt is megtanulja.

Ventillátor és Ariella

Akkor döbbentem rá, hogy kell és nélkülözhetetlen a fent említett eszköz, mikor a meleg miatt egész éjszaka összesen másfél órát tudtam aludni. Mivel láttam a ..... újságban, hogy reggel hattól ventillátor akció van nem gondolkoztam tovább, ott a helyem, gondoltam. Reggel alig vártam, hogy Domi felébredjen és indulhassunk megvenni. Szegénybe beletöltöttem a tápszert és ébredése után negyed órával már úton voltunk. Legnagyobb megdöbbenésemre ventillátor egy darab se. Pedig az akció 3-4 órája már tartott. Odamentem az ügyfélszolgálathoz érdeklődni, hogy hol is van a készülék. A válasz annyi volt, hogy nincs, ha lenne nyilván a helyén lenne. Mondtam, hogy nincs ott, erre közölte, hogy ja, még nem érkezett meg a szállítmány. Akkor megkérdeztem, hogy miért hírdetnek akciót úgy, hogy nincs hozzá termékük még ő volt felháborodva. Közölte, hogy felvesz előjegyzést, ha akarom. Kérdeztem, hogy jó, mikor számíthatok arra, hogy lesz ventillátor, mire azt a válasz kaptam, hogy mit tudja ő, külföldről jön és lehet ma, lehet holnap, lehet egy hét múlva, fogalma sincs. Mondom neki, hogy én ma reggel csak ezért i8ndultam el otthonról és ha tudom, hogy nincs akkor nem mozdulok ki a lakásból a 8 hónapos gyerekemmel ebben a hőségben. Ők félretájékoztattak engem, és utána még flegmák is és a képembe vigyorog a nő - mert megkérdeztem, hogy ha lesz akkor újra le kell jönnöm a gyerekkel a 40 fokba, újra meg kell tennem ezt az utat, mire a válasz annyi volt, hogy nem biztos, hogy 40 fok lesz, nem tudja milyen idő lesz akkor -, na ott elszakadt a cérna. Mondtam egy-két csúnyát a nőnek aztán vártam, hogy felvegye az adataimat, hogyha érkezik ventillátor akkor értesít.

Annyira melegem volt és annyira elkeseredtem a kudarctól, hogy felugrottunk a buszra Domival és elmentünk a Media Marktba az Árkádba és vettünk egy ventillátort. Úgy örültem neki, mint kisgyerek egy új játéknak. Remegő kezekkel kapkodva szereltem össze. Aztán bekapcsoltam és hihetetlen megkönnyebbülés volt. Elmondhatatlan a különbség.

Délután újra útra keltünk. Bevittem Domit az Örsre, hogy átadjam Józsinak és Marcinak és meg mehessek a csajos estémre. Marci nagyon sírt, mikor otthagytam, nem így tervezte. Én is majdnem sírtam, mert ő ilyet nem szokott csinálni. Mondtam is Józsinak, hogy tuti beteg a gyerek, nekem lett igazam, már hőemelkedése volt.

Verával, Mankával és Krisztivel moziba mentünk. Könnyed nyári csajos vígjátékra. Nagyon rám fért már, hogy kiengedjem a gőzt. Aztán leültünk vacsizni. Roppant "vicces", "szimpatikus" és "jópofa" kiszolgálót sodort elénk az élet. Pont ő hiányzott a reggeli ügyfélszolgálatos csaj után. Sztrájkoltam és nem is kértem kaját, míg ott volt. Aztán jött egy normális és tőle már kértem. Nem bírom az ilyen embereket....  No aztán szinte mellénk leült egy apuka, anyuka és egy 1-1,5 év körüli gyerek. Illetve nem, a gyerek - mint később megtudtuk Ariella - az asztal tetején állt szinte végig. Vagy a pult tetején cipővel. Én vártam, hogy mikor gyalogol át Manka pizzáján, állítólag ő is azt várta. :D Már azon meglepődtünk, hogy mit keres egy ekkora gyerek ilyenkor egy plázában, de ez a cipős dolog kiverte a biztosítékot mindannyiunknál. Szerencsére nem maradtak sokáig. Azt viccesnek találtam, hogy mikor megérkeztek azt asztalt gondosan letörölték popsitörlővel és úgy tették rá Ariellát, persze utána nem törölték le. 

Éjfél előtt aztán jött a biztossági őr és távozásra kért fel minket, mert záróra volt. Fél 1 után értem haza, nagyon jó kis este volt, sűrűbben is mehetnénk. 

Ballag már a vén diák....

Nem hittem volna, hogy a ballagást a bölcsiben ilyen komolyan veszik. Azt mondták, hogy vigyünk nekik valami rágcsálnivalót, mert búcsúuzsonna lesz náluk. Józsi vitt kekszet, nápolyit. Délután 16:30-ra várták a szülőket, testvéreket is. Megérkeztünk, remélem mindent elárul az, ha azt mondom, hogy a kinti 37 fok üdítően hűvös volt a csoportszoba hőmérsékletéhez képest. Domi persze addigra aludt el, mert vele már ebéd után elindultam, hogy a babakocsiban tudjon aludni. Kapóra jött ez az alkalom, hogy találkozzunk Verával és Sacival, aki 3mp. alatt megtanította Dominak a hogyan szabaduljunk meg a szandáltól, ha nem szeretnénk, hogy rajtunk legyen mutatványt. Kicsit dumcsiztunk, jegeskávéztunk aztán elindult ki-ki a saját gyereke bölcsis ballagására. :) Domi persze a bölcsi kapujában aludt el, ezért babakocsistól felvittük a csoportszobába. Kb. 30 nm-en  15 rokon várta a ballagókat. A szoba fel volt díszítve, középen kis asztal finomságokkal. Egyszercsak elindultak a gyerekek egymás kezét fogva és mondták a verset:

Egy, kettő, három, négy

Te kis cipő hová mégy?

Kipp-kopp kopogok

Óvodába indulok.

Na egyszer elmondták, majd minden gyerek elkezdett kiabálni, hogy anyaaaa, apaaaaa, úgyhogy eddig tartott a ballagás. Mivel én nem számítottam ilyen "komoly" műsorra ezért én voltam az egyetlen aki nem fényképezett és nem kamerázott. Ezt még tuti bánni fogom. Azért a telefonomat előkaptam és megpróbáltam gyorsan felvenni. :) 

Aztán Marci szépen kiosztotta a kekszcsomagokat - csokis kekszet sütöttem, celofánba csomagoltam és szépen átkötöttem, ez volt az ajándék -, majd leült enni. És egy órán keresztül csak evett. Közben a gondozónők kiosztották a "tarisznyákat". Egy kis zsákocska, amiben van kindercsoki és kinder bon-bon - erről szólhattak volna, mert csak ma nyitottuk ki és szanaszét olvadt az egész -, volt benne még egy összetekercselt papír amin rajta van a ballagók neve és a jele és van egy pici fakanál a jelével. Csináltak nekik pólókat, rajta van a nevük és a jelük, értelemszerűen Marci pólóján a Marci felirat díszeleg és egy hatalmas kacsa. Nagyon aranyosan elbúcsúztatták őket, látszik, hogy készültek. Domi szépen átaludta szinte az egészet, majd felébredt és kézről kézre járt a gondozónők között. Néha ki kellett mennünk, olyan elviselhetetlen volt a hőmérséklet. 

Marci csak annyit értett meg az egészből, hogy ő akkor most megy óvodába. MOST! :)

Domi haja

Nagyon megnőtt, úgyhogy tegnap géppel letoltam az egészet. Nagyon csibészes/gengszteres lett. Marci hazajött, nézte, csak nézte, majd felkiáltott: neked meg levágták a hajad te!  Persze egy jó kis maroknyi szöszke babatincset eltettem emlékbe. Már nincs olyan kis pihepuha selymes babahaja, mostmár olyan kisfiús a frizurája.

És egy pár kép a lassan ülni tudó Domiról. :)

Marcit is megszabadítottuk a loboncától

Jön a foga....

Vágjuk a centit

Holnap lesz Marci bölcsődei búcsúztatója. Mivel Domi tavaly pont akkor született, mikor Marci mehetett volna oviba nem írattuk át, mert elég egyszerre egy változás az életében, legalább a napjai legyenek állandóak így gondoltunk. Tehát mostanáig bölcsis volt. Ha iskolás lenne akkor a mai napon kerülne fel a "!" a tábla szélére. Már csak 7 napot jár. Fura lesz neki biztosan, hiszen 2 éve bölcsis, ott vannak a barátai, két éve a mindennapjait Zsuzsi nénivel, Magdi nénivel, Bea nénivel és Kati nénivel tölti. Szerencsére Ginike már nincs ott.

Holnap lesz a búcsúztatásuk, lesz búcsúuzsonna. Nem tudom ebből mennyit ért meg, mert tudja, hogy oviba fog járni, de azt nem akarja megérteni, hogy a többi gyerekkel - akikkel eddig egy csoportba járt - nem egy oviba fog járni. :) Ez még egy hosszú menet lesz. 

Tehát 23-án Marci számára végleg bezárja kapuit a bölcsi, és ő szombaton már megy is az igari mamáékhoz. Nagyon izgulunk mindannyian, mert még sosem volt távol ennyi ideig. Eddig 4x volt távol tőlünk, 3x anyunál volt egy-egy éjszakára, egyszer pedig Rienéknél. De most 8 napra megy vidékre. Nem is az ott tartózkodástól félek a legjobban, hanem az úttól oda, mert mamával és papával megy vonattal és két átszállással. Meg hát ugye az esték, mikor nem lesz ott se apa, se anya, se Domi. De muszáj picit elszakadnia, 4 éves lesz. Ennyi időt ki kell bírnia nélkülünk a nagyszüleivel. Gyerekek is lesznek ott és felfújható medence is, úgyhogy szerintem azért jól fogja érezni ott magát. Nekünk lesz nagyon furcsa egy hétig nélküle. 

Elsején jön haza, aznap "meglepetésparty" lesz neki(k), mert Dominak augusztus 4-én, Marcinak augusztus 14-én van a névnapja, így akkor vasárnap tartjuk. Átjönnek Rienék és Szilvi - Marci keresztanyja, itt lesznek a mamák és sütünk pizzát. Csak egy kis névnapi összejövetel. :)

Aug. 8-án indulunk balatonra. Már nagyon várjuk. Jönnek anyuék is, így még sosem nyaraltunk, de összekötöttük a kellemeset a hasznossal. Anyuéknak is jó, hogy együtt és sokan megyünk és így mi is Józsival kicsit kettesben tudunk lenni néha. Már annyi programot szerveztünk, hogy kevés lesz az az egy hét. :D

Azért érdekes lesz lejutni, mert vonattal megyünk, visszük a két gyereket, nagy gurulós bőröndöt, utazóágyat, motort, hűtőtáskát, sporttáskát..... Még elképzelni sem tudom, hogy hogy jutunk le, de ahogy mondani szoktam, majd az élet megoldja.....

Közhírré tétetik....

...., hogy 2010. 07. 05-én éjjel 00:59-kor 2980 grammal és 47 centivel megszületett Nalani Amelia aki nem más, mint HENNA kislánya! 

Sok boldogságot nektek!

Szeretem, ha beleszólnak

Már Marci idejében is hülyét kaptam azoktól az emberektől, akik "beszóltak" a babakocsis gyereknek, hogy köpd már ki azt a csúnya cumit, ekkora fiú már nem cumizik....Ezt majd én eldöntöm, nem kell vadidegen embereknek beleszólniuk a nevelésembe, nagyon nem! A másik, mikor ülünk a buszon, gyerek hisztizik, mert mondjuk ki akar szállni, erre megint jön egy kedves megjegyzés, hogy jaaaj, biztos álmos vagy - persze, most ébredt fel, de ő biztos tudja -, biztos éhes vagy - igen, éheztetem a gyerekem, nyilván én nem tudom, hogy mikor szokott éhes lenni, a néni/bácsi pedig persze nyilván jobban tudja, mint én. A lejmolós korszak néha vicces, néha állati zavarba ejtő, pl. mikor a gyerek hatalmasra nyílt szemekkel nézi a szemben ülőt aki pogácsát eszik és szinte csurog a nyála utána. Majd mikor már beszélni is tud ártatlanul megkérdezi, hogy anya mi mikor veszünk OLYAN pogácsát. Semmikor, mert a néni erre a mondatra a kimért zacsis pogiját egyből átnyújtja a gyereknek, mert szegénynek az anyja biztos nem vesz.  Vagy a másik néni aki a piacról jön hazafelé és a gyerek kezébe adja a banánt, hogy tessék edd meg! Nem tudom ki hogy van vele, de engem ezek a dolgok nagyon tudnak bosszantani. És amiről ez eszembe jutott - nem Piros, nem az Ikeás eset, mikor Marci két embernek is megette a fagyiját, mert odaadták neki (az inkább a vicces kategóriába tartozott) - az a tegnap délutáni gyógyszertár látogatás alkalmával történt.

Nagyon tudálékos, foggal nem rendelkező néni állt előttünk a sorban. Domi a babakocsiban ült. Egyszer csak megfordul a néni és elkezd Domihoz beszélni, hogy jaaaj de édes vagy, csak ne szopnád az ujjad! HE? Majd folytatja: az ő unokája 6 éves koráig szopta az ujját. Kérdem én, kit érdekel? Közli velem a néni hogy ne hagyjam, hogy a gyerek szopja az ujját. Először is, majd én eldöntöm, másodszor is mit csináljak, vágjam le az ujját? Jön a jó tanács. Adjak neki cumit. Köszönöm idős, kompetens néni, hogy én erre nem gondoltam? Végül is csak 5 cumi hever itthon parlagon, de veszek egy hatodikat is, hátha azt majd szeretni fogja. Mondtam neki, hogy majd én eldöntöm, hogy mit engedek meg a gyereknek és mit nem és nagyon örülnék, ha nem szólna bele egy idegen a dolgaimba. És Domi minél nagyobb annál több "jóakaróval" és tanácsadóval hoz majd össze a sors tudom, mert Marcival ezt már megéltem, de akkor még nem nyitottam ki a számat.

Zsombor szülinapja képekben

Csendes szemlélő

Végre az övé az egész.... :)

Féktelen őrjöngés a medencében

És a torták.... 4 éves lett!

"Gyerünk, gyorsan, együk meg!"

Csokis, feketeerdő, túrós hmmmmm

 

Csend és nyugalom az evés pár perce alatt

Megint egy hosszú hét-vége

A bölcsiben kitalálták, hogy kell bevinni egy fehér pólót. Hétfőn tették a szekrénybe a papírt erről, és elvileg már a múlt hétre kellett volna, de ugye akkor Marci nem volt. Marcinak nincs fehér pólója. Egyátalán nincs. De még olyan se, ami fehér és minta van rajta. Kezdődött a nagy póló vadászat. Közben volt hétvégére két szülinapi zsúrra meghívásunk, Mankáékhoz és Rienékhez. Úgyhogy a hét elején megrendeltem az ajándékokat. Általában neten rendelem és egy nagyon jó oldalon, mert ott még nem csalódtam és remek áron van! Toystore.

Csütörtökön kaptam emailt, hogy megérkeztek a játékok, mehetek átvenni. Pénteken Domival el is indultunk. Először elmentünk a Róna utcába a játékokért, majd az Árkádba fehér pólóra vadászni. Szerencsére a harmadik üzletben volt sima egyszerű fehér póló. 

Úgy terveztem, hogy szombaton korán felkelek - mondjuk legkésőbb fél 8-kor -, megsütöm a csokis kekszeket, kényelmesen elkészülünk, gyerekek megreggeliznek és amikor Domi elálmosodik fél 10 körül akkor elindulunk. Domi általában fél 8 körül kel, ezért úgy voltam vele, hogy nem kell órát állítani. Hát persze mörfi, hogy Domi aludt mint a bunda én meg 9-kor kinyitottam a szemem, hogy megnézzem, hány óra is van? Kiugrottam az ágyból egy hatalmas felkiáltással, hogy elaludtunk! erre persze mindenki felébredt. Józsinak kiadva a parancs, hogy etetni kell én meg gyorsan megsütöttem a sütiket. Marcinak a reggelije is az lett, mert nem volt másra idő. Kinéztük előre a buszt és a HÉV-et, úgyhogy igyekezni kellett. Nagyon jól összeszervezhettük, mert fél 12-kor már a kistarcsai háznál voltunk és belecsöppentünk a buliba. Sok veszélyes 4 éves közé. Domi útközben aludt is egy kicsit. Marcira fürdőgatyót varázsoltunk és ár mehetett is a dolgára. Homokozott, ugrálóvárazott, medencézett, de persze csak szigorúan akkor, ha ott éppen nem voltak gyerekek. Jobban szeret csendes megfigyelő lenni és egyedül játszani. Zsombor nagyon elemében volt, teljesen tisztában volt vele, hogy ez az ő bulija. Lassan megérkeztek Veráék is - és ez fontos, mert őket ismertük csak :). Annak örültem, hogy annak ellenére, hogy senkit nem ismertünk mindenki nagyon kedves volt és barátságos. A gyerekek is tök jó fejek voltak. Kristóf persze itt is a lányokat szédítette. 3-kor elindultunk haza, mert Domi már nagyon fáradt volt. Jó kis buli volt, köszönjük a meghívást! 

Természetesen mikor a HÉV megállóhoz értünk a HÉV akkor robogott el. Fél óra várakozás következett, de jól szórakoztunk, mert pont ott vágott át egy nászmenet az úton, vicces emberekkel tele. Marci meg csak mondogatta, hogy anya is volt menyasszony. :)

Vasárnap reggel már órára ébredtem, biztos ami biztos. Rienékhez mentem fél 9-re, mert el kellett készíteni Anna lovacskás és Mira túrótortáját. Meg egyéb vendégváró falatkákat a két lány szülinapi bulijához. 9-kor kezdtük a munkát és 3-kor fejeztük be. Kb. fél órával az első vendég érkezése előtt. Megsütöttük a túrótorta piskótáját, majd utána sütöttünk egy lovacskaformát. Hamar rájöttünk, hogy abból kell mégegy mert elég lapos a forma, úgy a tuti. Tehát sütöttünk mégegyet. Közben főtt a puding, készült a túrókrém, virslis hasé sajtos rúd.... A két lóalakú piskóta közé "rózsaszín" krém került, majd a tetejére cukormáz. Mivel az összeilleszténél tök bénán nézett ki, ezért oda tettünk darált diót, és a tetejét gyöngyökkel díszítettük. Szerintem nagyon kis pofás torta lett belőle. Még jó, hogy az "így készült" rész nincs megörökítve. :)

Marcit, Domit és Józsit Balázs hozta el. Domi most autózott először, csendes nézelődő volt, majd leborult a feje és elaludt. :)

Marci megint hozta a visszahúzódó formáját, akkor oldódott fel, mikor indultunk haza. Viszont a hétvége őt is lefárasztotta, estére már nem bírtam vele.

Józsi még elment vásárolni és meg úgy gondoltam, hogy megfürdetem a fiúkat. Azt el kell mondanom, hogy én ilyet nem szoktam, ez születésüktől kezdve Józsi feladata. Néha persze ha nincs itthon én fürdetek, de elenyésző. Namármost ez a tegnapi nap látszott is, mert Marcit betettem a kádba, majd mellé Domit. Mostam Domi haját és egyszer csak egy laza mozdulattal belecsúsztattam véletlenül a habok közé. Nem szerette, nagyon nem. Majd hasra fordítottam, de korán engedtem el, még nem támaszkodott és puff, előre is beleesett a vízbe. Már úgy voltam vele, hogy inkább sietek, mert veszélyes vagyok a gyerekre nézve, mikor Marci megcsúszott ülve a kádban, kisodródott és ráesett Domira és mind a kettőt elnyelték a habok. Domi itt elégelte meg a dolgot, kivettem, mert láttam, hogy ha most még maradunk egy életre megutáltatom vele a fürdést. Látszik, hogy kicsit én is elfáradtam......