Vagyok

Csak írni vagyok lusta. Igazából nincs is nagyon mit. Elkezdődött a suli és én vagy tanulok, vagy Grace klinikát nézek itt a gépen. Józsi szerint jelenleg felfogható az is tanulásnak. :)

Vasárnap lesz Domi keresztelője, úgyhogy még azt is szervezzük. Ígérem arról majd írok! :)

Most inkább csak képeket teszek fel.

Tiszta armageddon! Ez látszódott valamelyik viharos napon az ablakból:

Elszánt vagyok

Rettenetesen elszánt! Domi születése után kevesebb volt a súlyom, mint terhesség előtt. Ezzel más több, mint elégedett lenne. Én is az voltam. Aztán jött az itthonlét, jó gyerek, unalom.... Mert Domira nem volt panasz, aludt és alszik szinte egész nap. Én meg unalmamban sütöttem, megettem és ez így ment minden nap. És itt a vége! Megálljt kellett parancsolni, mert a kilók csak kúsztak felfelé. Szinte egész nap a gép előtt ültem és ettem. +10 kiló lett az eredmény. Utálom, hogy semmi nem jön rám, hogy itt a jóidő én meg így nézek ki. Úgyhogy nagyon elszánt lettem tényleg! 

Április 26-án elkezdtem az én sajátos fogyókúrámat, ami egyátalán nem kivitelezhetetlen és nem megeröltető és még "aerobicedzőbarátnőm"-nek sem nagyon lehet ellene kifogása. :)

Semmi másból nem áll, csak annyi, hogy reggel megiszom a szokásos kakaómat, majd délelőtt a kávémat, mint máskor. Én sosem reggeliztem, arra képtelen vagyok. Aztán dél körül ebédelek, azt amit akarok. Ja és annyit, amennyi jólesik. De desszertet már nem eszem utána! Majd délután jön ég egy kávé - kvázi ez a desszert - és fél 6 körül vacsizom. Ennyi amit másképp csinálok, hogy nem este8-9-kor eszem Józsival. Tudom, hogy jobb lenne 5 kicsi étkezés, de én nem tudok 5x enni kicsit. :)

Itt a kerületi művelődési házban van step aerobic, tegnap oda is elmentem és ez már nálam nagyon nagy szó! Nem drága - ennél olcsóbban szerintem sehol sem lehet -, családias, és a lényeg, hogy este 7-8 között van, tehát oda is érek. Ez egyfajta kikapcsolódás is lehetne, de én ott még nem tartok, hogy ez engem kikapcsoljon. Momentán még a túlélésért küzdök, de lesz ez még jobb is.

Április 26-án kezdtem és 10 nap alatt meg is szabadultam 2 kilótól és derékban 2 centitől. Szerintem még a fogyás üteme is jó. :) Ugye F? :)

Képek

Óvoda

Ma voltam Marcit beiratni az óvodába. Nem mondok egyelőre semmit, csak azt, hogy nem könnyű bejutni, ha van testvére, mert én a gonosz anya mertem szülni mégegyet. Mivel én itthon vagyok, nincs indok, hogy felvegyék. Illetve indokom az van rengeteg, de az nem számít. Csak azt nem tudom, hogyha esetleg nem veszik fel azt hogy magyarázom meg a majd 4 éves gyereknek. Hogy eddig gyerekkel volt és velük játszhatott és hogy ez most nem így lesz. Minden nap elmondja, hogy ő már óvodás lesz, hogy mondjam majd meg - esetleg - neki, hogy nem, nem lesz óvodás (mert van egy testvére....). Izgulok. Nagyon. Még egy hónapig biztos.

Éljen május elseje, avagy amit mi csináltunk

Itt a kerületben minden évben van majális, de eddig még sosem mentünk el. Idén úgy döntöttem, hogy nem hagyjuk ki, kell az a kis szórakozás. Az egyetlen ami miatt a mai napig ostoroz(nám) magam az az, hogy nem vittünk fényképezőgépet. :(

Megreggeliztek a gyerekek és 9-kor neki vágtunk az útnak. Csak a központba kellett elmenni - árkon-bokron át mentünk, mert úgy viccesebb, mint a betonon gyalogolni - és máris belecsöppentünk a fergetegbe. 

Mivel fentről közelítettük meg a helyszínt és nem lentről ezért rögtön Marci számára a legjavába csöppentünk. Domi el is aludt mire odaértünk. Rögtön lovak és pónik fogadtak, lehetett a gyerekeknek lovagolni is, de nem fizettük be, mert ahhoz muja, hogy rá is üljön egy lóra. Viszont bátran simogatott. :D

Volt nyuszi, kecske és egy bárány, amit panelanya csak úgy jellemzett: "menj és simogasd meg azt a fehér szőrös állatot", mire a fiam - aki ilyen téren okosabb már most, mint én - közölte, hogy "anya, az bárány". Tudtam én, csak nem jutott eszembe.

Vettünk zoocsemegét, vagy mit és Marci bátran etette felváltva a kecskét, a nyuszit és a bárányt. :) Nagyon élvezte. Domi közben felébredt és innentől csendes szemlélője volt az eseményeknek.

Marci ült tűzoltóautóban, megnézte a rendőrautót és részt vett különböző játékokon. Tiszta majomanyuka voltam, elájultam a fiamtól, hogy már ilyen nagy és ügyes és okos és..... 

Evett fagyit és kürtős kalácsot, kapott lufit, tiszta majális hangulat volt, no persze ez az is volt. 

Amire mi vártunk az is elkezdődött. 100 folk celsius koncert. Szerintem mi énekeltük leghangosabban Józsival a Mikimanót és a Paffot, de hallottunk még jó pár öblös apukahangot. :) Néztünk a központban alapkőletételt és időkapszulaelhelyezést. 

Nekem sikerült pár óra alatt pecsenyekacsa színűre égnem, nem is értem, hogy hogyan. Ennyit mondjuk megért. Domi hazafelé elaludt, bementünk kicsit a kihalt játszótérre is, ott pihentünk. Aztán haza, ebéd és két fáradt gyerek aludt egy nagyot. 

Nagyon jól éreztük magunkat! Remélem a gyereknap is hasonló színvonalú lesz. Mi mindenképp ott leszünk. :)

Ja Eszti, neked üzenem itt, hogy tudod, mivel rád kell szólnom!!!! :)

Az eredmény....

..... vérszegénység és vashiány. 

A vasa aminek 12 és 25 között kellene lennie 4 (!) és a trombocitája 100-500 helyett 700. Ez betudható a vashiánynak, bár nem szeretem az ilyen laboreredményeket. Nekem tovább jár az agyam és soha nem nyugtat meg semmi, ami nem teljesen negatív. mondjuk szerintem engem még az se nyugtatna meg. :)

Kedden megyünk oltásra, akkor leviszem a papírt a dokinak, gondolom kapunk vasat. Cseppekben persze. :)

Ez a gyerek 5 hónap alatt több színben is pompázott már. Születése után 28 órával már sárga volt, a szolizások után sokáig piros, majd kifehéredett, de nagyon. Remélem a kis kaméleon mostmár elnyeri a végleges - és nem utolsó sorban normális - színét.

Az evés nem a kedvenc elfoglaltsága

A kedve változatlanul nagyon jó

Vérvétel

Voltunk kedden megméretni Domit. 74 cm - még mindig :D - és 8300g. A hosszához képest ez a súly nem sok, sőtt, kezd ő is olyan kis gizda lenni, mint Marci. A tápszert megint nem hajlandó enni. Csak gyümölcsöt hússal, az meg nem valami tápláló. Legalább is, ha csak azt eszi. És neki még szüksége van minimum napi 500 mili tápszerre. A doki szerint elég sápadt is, úgyhogy el lettünk küldve egy vérvételre. Ezt ma reggel meg is ejtettük. Tegnap már beszereztünk pisizacsikat a vizelet leadásához, de kettővel sem jött össze értékelhető mennyiség. Pedig az egyik egész éjszaka rajta volt.

Reggel 6-kor keltettem szegényt, alig tudtam felébreszteni annyira aludt. A pelenkázón már kezdett magához térni. Mióta hazajött a kórházból nem kelt ilyen korán. :) Éhgyomorra kellett menni, na ez nem volt nehéz, mivel ő magától szinte sosem kér enni ezért nem okozott ez nagyobb gondot. Fél 8-ra mentünk a szakrendelőbe. Nagyon szép bababarát hely volt. Nem is kellett várnunk - gyermeklabornál voltunk - azonnal sorra kerültünk. Két nagyon aranyos nő fogadott minket, oda voltak Domiért és a vonzalom kölcsönös volt egy darabig. Mosolygott nekik, grimaszolt egészen addig, míg meg nem szúrták. Szerencsére nem sírt sokáig, csak pár másodpercig. 3 cső vért levettek, egy ekkora gyereknél az rengeteg. Aztán kérdezték, hogy vizelet van-e, mondom van, de nem értékelhető. Kaptunk ott is zacsit és várnunk kellett, míg produkál valamit. Közben megetettem, elmentünk az Árkádba sétálni - tök jó amúgy egy még félig zárt üzletközpontban császkálni - ,majd úgy döntöttem, inkább hazajövünk és majd ha lesz eredmény azt valahogy visszajuttatom. Azért biztos ami biztos még megnéztem, hát sikerült belepisilnie, meg lett 9 órára a várt 10 mili, úgyhogy leadtam és jöhettünk végre haza. Eredmény most délután, Józsi megy érte. Kicsit félek, mert ilyenkor látom magam előtt a borzalmas eredményt és a még fel nem fedezett titkos kórt amiben a fiam szenved.... Józsi szerint hülye vagyok, szerintem is, de nem tudok ellene tenni, ez a parám mindig, hogy egy vérvételen valami majd kiderül, valami olyan, amit nagyon nem szeretnék. Úgyhogy körmöm lerágva várom, hogy hozza már haza a papírt.....

Képek megint :)

Ma 5 hónapos. :) Holnap megyünk mérésre, kíváncsi vagyok, mert már megint nem nagyon akar enni....

Sosem tudok választani a képek közül :)

Iskolás lettem

Szombaton beiratkoztam. :) Megint iskolába fogok járni. 

Nagyon tetszik a suli, elég rugalmasnak tűnnek és nagyon jó órarendet kaptam. 3 hetente szombaton vannak az órák, 1 év elmélet és utána fél év gyakorlat - szintén 3 hetente 1 nap - amit az iskola szervez. Ezen kívül még kb. 80 óra kötelező szakrendelői gyakorlat, de ez is teljesíthető. Ettől féltem nagyon, mert az előző suliban a csecsemős gyakorlatokat ha összeadom kijön szerintem több, mint 1000 óra, az meg a gyerekek mellett teljesíthetetlen számomra. De ez nem és ennek nagyon megörültem! 

Az is tetszik, hogy míg csecsemő - és gyermekápolásra jártam nem sok mindent tanultam - csak gyakorlaton. Mivel rajtam kívül ott és akkor csak kórházi csecsemő - és gyermekápolók voltak ezért mindent olyan természetesnek vettek. Hogy akkor mindenki tud pl. újraéleszteni, sebet kötözni, elsősegélyt nyújtani.... Jah, mindenki, csak én nem. De velem nem is foglalkoztak, mivel én voltam jelen esetben a kisebbség. Ergo a mai napig nem tudom gyakorlatban, hogy hogy kell szabálosan újraéleszteni. Azért szerintem egy ilyen iskolától ez felelőtlenség. Mármint értem én, hogy ha egészségügyi dolgozó az osztály 99% akkor nyilván konyítanak hozzá, de ott az az 1% és nem volt feltétel amikor jelentkeztem, hogy eü-ben kell dolgozni, tehát elvártam volna azt a szintű oktatást ami megillet, de nem kaptam meg, csak sodródtam az árral. 

Most viszont én vagyok egy kis előnyben, mert itt kb. 18-20 fő az osztálylétszám és ebből össz. 3 eü dolgozó és én, aki ugyan nem vagyok az, de már tanultam. Úgyhogy itt azért jobban oda fognak figyelni arra, hogy mindenki megtanulja az alapokat. 

Gyakorlatra a Jahn Ferenc Kórházba megyünk majd, azt a helyet még nem ismerem. Más a felnőttek világa, mint a gyerekeké. :)  Eddig gyerekkórházi gyakorlaton voltam csak, kicsit rémisztő számomra a felnőtt szakápolás és szakasszisztencia, de valahol muszáj elkezdeni. Hiszen ez egy lépcsőfok, messze még a vége. Nagyon messze, de legalább elindultam.

8-án indulás élesben!

Most megyek és újra megismerkedem közelebbről az anatómia atlasszal. :)

Marci portré

Marciéknál a bölcsiben portréfotózás volt. Nagyon jól sikerültek a képek. Persze én elfogult vagyok. :)

Amikor jó a kedve - tehát mindig :)

Képek

Elmúlt egy hét

Régen írtam, de annyi minden történt, hogy követni se tudtam magam. 

Kedd 

Ovinézés után Józsi már igen rosszul volt. Még szerdán se tudott menni dolgozni. Rég láttam ilyen betegnek, vagy talán még soha. De amilyen gyorsan jött a betegség szerencsére olyan gyorsan ment, vagyis hatott a gyógyszer. Először egy 4000.- -os gyógyszert írt neki a doki, mire az asszisztens közölte, hogy kisgyerekei vannak és az 1500.- -os gyógyszer is ugyanúgy hat. :) Neki lett igaza. 

Csütörtök 

Mentek is Marcival, Józsi dolgozni, Marci pedig bölcsibe. Mi meg Domival az Ikeába Pirosékkal találkozni. Megint nagyon jól éreztük magunkat, hatalmasat dumáltunk és még a gyerekek is aludtak. Egész ideális volt. Nem volt nagy tömeg se. 

Péntek:

Domi lett beteg. Elkapta Józsitól. Nagyon köhögött és taknyos is volt, elvittem a dokihoz. Csak orrcseppet javasolt és cebiont, a köhögés állítólag attól van, hogy a torkára folyt az orrából a cucc. Nem tudom, ma visszamegyünk, mert már hurutosan köhög és az orrában meg már semmi sincs. Aztán elmentünk a Pannonba, mert elvesztettem egy számlalevelet és kérni szerettem volna egy másolatot, de mint kiderült nem lehet, csak központilag és majd kiküldik postán. Úgy látszik tartoztam az ördögnek ezzel az úttal, bár én vagyok a hülye, fel is hívhattam volna őket. Ezek után irány a bank. 2 órát vártam a bankban, hogy sorra kerüljek, pedig csak 3 ember volt előttem. Domi szerencsére elaludt. Az ügyintéző kedves volt, anno nála kötöttük Marci babakötvényét is - pedig most nem ilyen ügyben mentünk -, már adott egy névjegykártyát, hogy máskor ne kelljen várakozni. :) Hihetetlen, hogy létezik még ilyen. :) 

Fél kettőre értünk haza, Domi egész jól viselte, fél egykor szokott enni, de mivel ő sosem éhes ezért nem volt gond neki, hogy fél kettőkor kapott enni. 

Szombat

Talán ez volt a hét legjobb és legviccesebb napja! Nálunk volt Saci! Verának dolga volt, mi meg úgy voltunk vele, hogy egyszer ki kell próbálni, hogy elférünk-e 3 gyerekkel, úgyhogy mondtam hozza ide. 

Egy tünemény, állítom vele volt a legkevesebb gond. Marcival nagyon egymásra találtak, elszórakoztatták egymást. Hozzám csak akkor jött, mikor éhes vagy álmos lett. Szépen evett, aludt, egyszóval mintavendég volt, jöhet máskor is! :)

Vasárnap

Marcinak megígértem, hogy elmegyünk az Ikeába egy barna patkányért. Mert arra szükségünk van. :) Már van szürke és fehér, de kell egy barna is. Mivel Domi éjszakára belázasodott ezért a családos program ugrott, de nem akartam Marcinak csalódást okozni, ezért elmentünk ketten.

Először az Árkádba, mert Dominak még mindig nincs keresztelőruhája, nekem meg még mindig van kuponom, csak ruhát nem találtunk hozzá. Aztán átmentünk a Sugárba, ahol Lego kiállítás volt. Majd Ikea. Amit szerettem volna venni persze már nem volt, kifutó termék lett és áron alul az összes elkelt. Még Domi kedvenc elefántja is megszűnt, még jó, hogy van tartalék belőle. Bezzeg barna patkány az volt. Aztán ettünk hot dogot és kettő körül hazamentünk. Mindenki lefeküdt aludni. Neki tilos volt, mert egész éjjel úgy horkolt, hogy én össz. 2 órát aludtam. Május 9-én megy megint az alváslaborba, ne tudom, hogy mit tudnak vele csinálni, egyszer már volt ott, semmi eredménye nem lett.

Hétfő

Marci hajnalban hányt. A közérzete ennek ellenére jó volt. Mondtam Józsinak, hogyha reggel nincs semmi baja és jól van akkor mehet bölcsibe. El is indultak, Marci nagyon virgonc volt. A busz út feléig, mert akkor állítólag egyre kisebbre görnyedt, majd nem bírta tovább és hányt. Ez mindig rémálmom volt, hogy egyszer a buszon fog, de szerencsére ne én voltam ott. :) Józsi meg állítólag gyorsan és feltűnés nélkül oldotta meg a helyzetet. 

Azóta is itthon van, bár szerencsére már semmi baja, holnap mehet bölcsibe. Gondolom valamivel elrontotta a gyomrát.

Hát itt tartunk most. Holnap bölcsi és remélem ezúttal nem lesz senkinek semmi baja......

Óvoda

Ez is eljött. Az én kicsi gyermekem óvodás lesz. Legalább is nagyon remélem. Hihetetlen, hogy lassan már azt mondhatom, hogy van egy óvodás fiam. A következő innen már az iskola. Te jó ég!

Ma nyílt nap volt, így hát elmentünk megnézni Marcival az ovit. Először nem akart bejönni, inkább mégsem lesz óvodás. :) Menjünk inkább haza. Nagyon egyszerű lett volna, mert pont 1 sarok. De mondtam neki, hogy legalább nézzük meg. Belement. Bent az óvodavezető-helyettes fogadott minket, nagyon kedves volt! Lehetett tőle kérdezni, elmondott mindent az óvodáról őszíntén aztán megmutatta a leendő csoportszobát. Bemutatta az óvónéniket és a dadust is. Bent a teremben legalább 25 nagycsoportos várta a kicsiket. Marci eléggé meg volt szeppenve, konkrétan el sem mozdult a lábam mellől az első 1 órában. Aztán kicsit oldódott és talált egy kormányt és egy pici motort. Ezekkel végre elkezdett játszani. 

Marci visszahúzódó típus, nem szereti a hangos dolgokat, nem szereti az újdonságot és nem szereti a tömeget. Na ma pedig ezt mind megkapta. Ne csodálom, hogy kissé megijedt. Aztán kimentünk még egy kicsit beszélgetni, na ott már nagyon jó kedve volt. Meg a mosdó is tetszett neki és az öltöző is. Talán azért, mert ott nem volt tömeg és hangzavar. :) Mindent összegezve tetszett neki és azt mondta, hogy szeretne óvodás lenni. 

Remélem ezek után be is jut, mert már nagyon beleélte magát.