Ismét egy zsúfolt hét

Már megint jó sok idő kimaradt, de mentségemre legyen, hogy nem nagyon voltunk itthon. Tulajdonképpen azt is írhatnám: velünk mindig történik valami....

Amiről most írni fogok:

1. Suli
2. Marci suli
3. Dévény

1. Suli:

Meg volt az első kisgyerekes konzultációs hetem. Nem mondom, hogy nem izgultam előtte, de ahhoz képest egész jól vettük az akadályokat.  
Már vasárnap korán letettem Abigélt aludni, mert hétfőn 6-kor ébresztő volt. Nem is nagyon kellett ébreszteni, szinte magától ébredt. Megetettem, majd elindultunk. Nagy pakkot már összekészítettem. 
A buszmegállóig sem értünk, ő már aludt. Viszont olyan sokat nem, mert a metróban felébredt. Nem is bántam, gondoltam majd órán alszik. Direkt fél órával korábban mentünk, hogy nyugiban levetkőztessem és tudjunk még akklimatizálódni. :) 
Szakdolgozat módszertannal kezdtünk, egy aranyos bácsi tartotta, nem zavarta Bibi, lévén neki is van 7 gyereke! Egy órán keresztül az ölemben hallgatta az órát, aludni eszébe nem volt! Aztán kezdett nyűgösködni, így kivittem. Leültünk, az ölembe vettem kint a kanapén és 10 perc múlva így aludt. :) Senki és semmi nem zavarta. Legalább egy órán keresztül volt így az ölemben. 
Azért maradtunk, mert a következő órán felvilágosítás lett volna a gyakorlatról. De csak lett volna, mert a Tanárnő lebetegedett. És mindezt mi az óra előtt 5 perccel tudtuk meg. Ergo teljesen feleslegesen ültem ott Bibivel, haza is jöhettem volna. Nem mondom, hogy nem voltam ideges. Mindenesetre Bibit nem zavarta a dolog. 
Másnap reggel nem mentünk korán, mivel egyéni tanrendet kaptam így az elméleti órákról felmentésem van, csak a gyakorlatin kell ott lenni. Tiszta szerencse, hogy nem mentem be gyógyszertanra, mert az az óra is elmaradt. Fél 11-re értem a suliba, 11-től volt a szabadon választható autizmus óra. Fél 12-kor még sehol senki. Azt hittük ez is elmarad, de a Tanárnő befutott, mielőtt telefonáltunk volna. Mondjuk addigra már egy csomó ember hazament, akinek több órája nem volt. 
Itt is mondta a Tanárnő, hogy nem zavarja Bibi, nyugodtan csináljuk ami nekünk jó, etessem, altassam, járkáljak vele. Egy darabig itt is el volt (megjegyzem 12-kor ébredt fel, tehát fél órát aludt és ha időben jön a tanár akkor egy egész órát átaludt volna), aztán mikor éhes lett kivittem. Van babaszoba, így lementünk oda. Ott van mikró, hűtő, pelenkázó, kanapé. Teljesen jól fel van szerelve. Megetettem, majd vissza mentünk a terem elé. Addigra az órának is vége lett, kihoztam a babakocsit és lefektettem Bibit. 2-kor aludt el, akkor kezdődött az angol. Azt szépen végig aludta. Az angol tanár is nagyon kedves és jó fej, őt sem zavarta a gyerek. Ő is és az autizmus tanát is elmondta, hogy gyerek mellett végezték az egyetemet ugyanígy, így teljesen együtt éreznek velem. :) Angol végén ébredt, öltöztünk és jöttünk a fiúkért.
Szerdán szerencsére nem volt suli, csak az 1-es csoportnak gyakorlat, így nekem nem kellett bemennem.
Csütörtökön megint korán mentünk, mert szülészet-nőgyógyászat ápolástana volt és kíváncsi voltam rá, ráadásul a hétfőn elmaradt gyakorlati megbeszélés is most volt.
Bibit innen is kivittem a végén (az első másfél órát átaludta), a Tanárnő győzködött, hogy maradjunk, de a többiek miatt vittem ki, ne zavarjon senkit. De csak fél óráról maradtunk le.
Aztán megint angol volt, amit Bibi megint végig aludt. Nagyon büszke vagyok rá, irtó jó gyerek volt! 
Pénteken 12-re mentünk a Vas utcába. Kati is jött velem, mivel gyakorlati óra volt nem tudtam bevinni Bibit, így ő vigyázott rá. Előtte elmentünk a Rókusba a torokleletemért, staphyllo volt benne, így nem kaptam negatív leletet, most antibiotikumot szedek és utána megyek újra. A suliban megebédeltünk - ezt is végig aludta :) - majd felmentünk és megetettem Abigélt. Mikor jött a tanár felöltöztettem és Kati elvitte sétálni. Bevitte a Klinikára, de Abigél azt is végig aludta. 
A gyakorlat szupi volt, megismerkedtünk a szülészeti műszerekkel, aztán megtanultuk a bimanuális méhszájvizsgálatot, megtapintottuk a méhszájat, a méhet kitapintottuk és a petefészkeket.
Utána rákszűrést csináltunk szakszerűen a babán. Végre szakma volt!
A végére befutott Kati is Abigéllel, aki természetesen aludt. :)
Bementem a következő órára, de csak addig, amíg megetettem, mert már késő volt. Addiktológia volt, érdekes lett volna, de már akkor 5 óra is elmúlt, elindultunk haza.
Remélem a következő konzultációs hét is ilyen jól alakul majd!

Szombaton reggelre elpusztult a hörcsögünk. Marci először még mosolyogva vette tudomásul, majd úgy kb. egy óra múlva éktelen sírásban tört ki. Megígértem neki, hogy kaphat másikat. Annyira megsajnáltam.

Este Jótékonysági Farsangi Bál volt az oviban, oda mentem. Sószobára gyűjtenek. Volt zenekar, gyros, piák, tombola.... A bevételből lesz sószobánk. Nem mondom, alaposan megtámogattuk a dolgot, hajnali 3-ra értem haza, pedig az ovi a sarkon van. Még a tombolán is nyertem Nagyon jó buli volt, amolyan igazi retro zenével! Hivatalosan 1-ig tartott, de még 2-kor is játszott a zenekar! 
A másnap-aznap nem volt mókás, Abigél úgy döntött, hogy most az egyszer 4-kor felébred és énekel 7-ig, csak hogy én véletlenül se tudjak aludni. 
Aztán reggel mi volt Marci első kérdése? Anya, mikor veszel nekem hörcsögöt? Ááááááááá, este 6-kor elmentem az állatkereskedésbe és hoztam egy új jószágot. 

2. Marci suli:

Erről egyelőre nincs sokat mit írni, annyi, hogy nem vették fel az angol kéttannyelvűbe. Igazából nem is az volt a cél, csak megpróbáltuk. 128 gyerekből jutott be 27! Németre bejutott volna, de azt nem jelöltük meg. Nem is bánom, nem tudnánk neki abban segíteni.
Most be kell íratni a suliba és akkor a 3 induló osztályból még összeválogatnak egy úgynevezett angol tehetséggondozó osztályt*. Ez lenne a cél, ide bekerülni. Remélem ez meg lesz.

3. Dévény:

Tegnap voltunk Abigéllel az első kezelésen. Nagyon örülök, hogy a gyógytornásza ugyanaz lett, mint aki anno Dominak is volt. Régi ismerősként fogadtuk egymást. Nem mellesleg az is kiderült, hogy ő is oktató, az egyik vezető gyógytornász. Ez igencsak megnyugtató, szuper kezekbe került a gyerek! 
Bibi az első 20 percet végig sivította, majd 20 percet nézelődött torna közben, aztán az utolsó 20 percben megint csak ordított. Mentségére legyen, semmit nem aludt addig, így nagyon fáradt is volt. Még nem tudjuk hány kezelés kell neki, de a 12-ei állapotfelméréshez képest is már sokat ügyesedett magától. 
A kezelés után ott megetettem, majd betettem a babakocsiba és 3 órán keresztül aludt. Már egy órája itthon voltunk - közben Domiért is elmentünk - ő még mindig aludt. :)

Egy pár friss kép róla/rólunk. :)

*Kérdés: Mit takar az angol idegen nyelvi tehetséggondozó osztály programja?

Válasz: Ebben az osztálytípusban a 2013/14. tanévtől felmenő rendszerben elsőtől tehetségfejlesztő program keretében történik az idegen nyelv oktatása. Ezekben az osztályokban a kötelező és szabadon választható óraszámok keretén belül biztosítjuk elsőtől harmadikig a heti 4, negyediktől a heti 5 angol órát. Az angol órák oktatása csoportbontásban, két különböző teremben és tanító nénivel, kis létszámú 12-14 fős csoportokban történik. Az informatika, mint tantárgy 3. osztálytól lép be, de elsőtől lehetőség van szakköri formában, kiscsoportban, heti 1 alkalommal foglalkozni ezzel. A tanulók heti óraszáma 25. Ezt az osztályt egész napos iskolai programmal indítjuk.

A 2013/14. tanévben induló 1. b osztály osztályfőnöke: Kucsera Antalné – Márta néni. Az angolt várhatóan Bukta Zsuzsanna és Kovács Magdolna tanítja be.

Ebbe az osztályba elsősorban az iskola körzetéből fogadjuk a jelentkező gyerekeket.

Az osztályba bekerülés feltétele: a már felvett tanulók belső intézményi képességmérésen való részvétele, és szülői nyilatkozat.

(http://www.ujlaku-altisk.sulinet.hu/index.php/hu/iskolank/gyik)

Összefoglaló - február eddig

Hú, jó rég nem írtam, pedig azóta történt jó sok minden! Nem is tudom hol kezdjem....

• Farsang
• Zumba(ba)
• Suli (Marcinak)
• Oltás-Dévény

Ezekről fogok most bővebben írni, mert szerintem ezek voltak most a fontosabb dolgok az életünkben.

1. Farsang

Marci már nagyon régóta készült rá. Mindenképp Pókember szeretett volna lenni, nem akartam lebeszélni. Pedig ugye minden 3. kisfiú Pókember volt. Próbáltam más irányba terelni, de nem engedett. Az utolsó ovis farsang, ám legyen. Berciéktől kaptunk kölcsön egy Pókember jelmezt, így meg volt a nagy öröm. 
A bulira linzert sütöttem (Marci szerint az rizli), 3 mp alatt pusztították el a gyerekek. Nagyon finom lett!

600.-/fő volt az ára a farsangnak. Azt még meg is érteném, hogy a gyerekeknek fizetni kellett, hiszen hívtak nekik zenekart meg minden, de azt kicsit erősnek éreztem, hogy a szülőknek is fizetniük kellett. Még azt vártam, hátha elkérik a pénzt Abigél után is.... 
Marcival lementünk 9-re, átöltöztettem és bement a csoportba. Abigél is jött velünk, ő szarvasnak öltözött. Rettenetesen jól viselte az egész hercehurcát. Volt szülő-gyerek játék, ezen is közösen vettünk részt. Egy papírlapon kellett táncolni, majd mikor elhallgatott a zene akkor félbe kellett hajtani a lapot, visszaállni rá és táncolni tovább. A láb nem lóghatott le róla. vicces volt, a végén már Marci lábára "állítottam" Abigélt, előtte meg a nyakába tettem és úgy táncoltunk. Volt tányéron-labdával szaladás, ezt is megoldottuk. Marcinak nagyon tetszett, hogy együtt játszottunk. Amúgy is halálosan szerelmesek egymásba Abigéllel. Ő folyton puszilgatja, simogatja, becézgeti, Abigél meg csak mosolyog rá és bűvölten nézi, gügyög neki. Imádják egymást!
Bibi 11 körül elfáradt, így hazahoztam, addig Marcit a többi anyuka gondjaira bíztam. Ebéd után jöttek haza Reginával. 

 

Pókember és Csingiling! :)

2. Zumba(ba)

Voltam hordozós zumbázni! Irtó vicces volt! Meg halálos is számomra! A novemberi anyukás fórumról összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk, elvégre nem tunyulhatunk itthon mamiüzemmódban, mind csinos, és fitt anyukák szeretnénk lenni, így felhúztuk az edzőcipőt!
Nekem annyira nincs közel a hely. 10-kor kezdődött az óra, így fél 10-re már ott kellett lennünk. Emiatt Bibivel órára keltünk 7-kor! Szépen megreggeliztettem, majd elindultunk. Időre kellett a buszhoz menni, mert ami oda visz az csak fél óránként jár. Az úton az egyik anyuka (Julcsi) felvett minket kocsival, így együtt mentünk tovább. Zsuzsi már ott várt minket. Csak hárman voltunk, de ez most pont így volt jó. Nem voltak idegenek (vicces, mert tulajdonképpen mi is azok voltunk egymásnak, na de mégsem ugye... :) ) és így nem frusztrált a helyzet. Kendőben felkötöttük a babákat és már kezdődött is a muri. 10:00-kor kezdtük, és az órát már 10:05-kor néztem, hogy elfáradtam... Na de mit várok több évnyi tespedés után? Bele kell jönni és kész. Nem adom fel, szuperanyu leszek! Van még egy másik hely, amit szeretnék kipróbálni, aztán lehet váltva fogok járni ide is és oda is.
Bibi rettenetesen élvezte, amikor megálltam esetleg rögtön számon kérte rajtam, dumált, rám nézett. Amikor folytattam rám dőlt és elaludt. Megálltam felébredt. Szerintem tetszett neki. A lányokkal jól mulattunk minden esetre és legalább át is mozgattuk magunkat - nem is kicsit!

Hazafelé felhívott Regina anyukája, hogy az óvónénik üzenik, menjek be az oviba egy papírért, különben nem mehet Marci hétfőn a felvételire (képességfelmérő, pardon!) Üzenik délben, mikor a világ másik végén vagyok és a gyerekem meg már hót éhes. Egyébként is reggel Józsi vitte, miért nem lehetett neki odaadni. Elvégre nem egyedül jár a gyerek.... Baromi mérges voltam, hogy oda is mennem kell a milliónyi más dolgom mellett, főleg, hogy nem is én mentem a gyerekekért, hanem Regina anyukája, pont azért, mert sok dolgom volt, ő meg amúgy is ment. Nem, be kellett mennem a papírért. Az idegességemet fokozta a végén az, hogy nem is kellett a papír, tök feleslegesen mentem be és szivattam meg a gyerekemet... Nem is akarok erről írni, mert már közben megy fel bennem a pumpa!

3. Suli (Marcinak)

Hát bizony, Marci első osztályos lesz. Emésztem még a dolgot. Nagyon nagy fiú! Mint ahogy a képen is látszik, ami Márk (képen balra) szülinapján készült. Egy játszóházban volt megtartva, iszonyat jól éreztük magunkat. A szülők beszélgettek, a gyerekek meg játszottak önfeledten és egyedül, nélkülünk abban a hatalmas helységben. Félelmetes volt még a gondolata is, hogy egyedül eltűnt játszani. Na mindegy, nem erről szerettem volna írni most. :)
Hétfőn volt a leendő suliba a felvételi. most nagy káosz van az új törvény miatt az iskolakezdéssel, erről nem szeretnék írni, mert én sem látom át rendesen az egészet. Nem hogy én nem látom át, de még a tanárok sem. Annyit már tudtunk, ha a két tanítási nyelvű osztályba szeretném járatni a gyerekemet, akkor oda bizony felvételi van! Pontosabban képességfelmérés. Én pedig oda szeretném íratni, mert arról a tagozatról eddig csak jót hallottam. Hétfőn volt Marci a képességfelmérőn. Megbeszéltük, hogy nagyon ügyes lesz, nem fog sírni, elmondtam, hogy egy tanárnénivel/bácsival el kell majd menni, lesznek feladatok, amiket meg kell csinálni. Nem baj, ha valamit nem tud, csak próbálja meg. 
A gyerekek turnusokban mentek be, minket szülőket egy terembe kísértek, hogy ott várakozzunk. Kaptak sorszámot is, ez lesz a kódjuk, ez alapján írják majd ki az eredményt. 
A gyerekek közel egy órán keresztül voltak távolt. Csúszás is volt. Marci a fél 12-es csoportban volt, elmesélte, hogy az egyik teremben beszélgetés volt, be kellett mutatkozni, kérdezgették a testvéreiről, szüleiről, hol lakik stb., képeket kellett felismerni, ritmust kellett visszatapsolni, pár soros versikét kellett megtanulni és elmondani, majd mentek a könyvtárba, ahol embert kellett rajzolni, felismerni a képen az adott motívumot és kiszínezni, vonalakat tovább rajzolni, aztán mentek a tornaterembe, ahol piros vonalon kellett végig menni nyitott, majd csukott szemmel, zsámolyon kellett átmenni, labdát kellett dobni és elkapni, és labdát pattogtatni. Ez az egy, ami elmondása szerint nem ment neki. A többire azt mondta, hogy mindet tudta. 2 hét múlva lesz eredmény, akkor derül ki, hogy felveszik-e ebbe az osztályba vagy sem. Ha nem még mindig ott az angol tehetséggondozó osztály, nekem az is nagyon tetszik, az iskolaotthonos formában működik, tehát reggel 8 és du. 4 között van a napi 5 óra elosztva. Csak ahhoz először be kell iratkozni és a beiratkozott 90 gyerekből választják majd ki az angolos 30-at. Mindenesetre a legideálisabb az lenne és azt szeretném nagyon, ha most a kéttannyelvűbe bekerülne.....

4. Oltás-Dévény

Ez volt a mai nap.
Reggel elvittem Bibit a 3 hónapos oltására. Megemlítettem az evésproblémáját is, mert az én lányom még mindig nem nagyon akar enni, egy küzdelem az egész. De szépen hízik ennek ellenére a semmitől is. Kakilni nem szokott, nincs is mit, amit nehezen beletuszkolok azt szerintem mind felhasználja. 
Az étkezések jó részét még az anyatej teszi ki, de szükség van pótlásra is, mert nem tud hatékonyan szopni.  cumisüveget meg utálja, jaj de jó nekem már megint.... 
Most kapott Humana banános tápszert, hátha ezt megeszi. Ezt valóban megeszi, de olyan sűrű és csomós, hogy nincs az a cumisüveglyuk, amin ez átmegy. Még amit szétvágtunk azon se nagyon. Ettől meg ideges lesz. Csöbörből vödörbe, vagy hogy.......
2 oltást is kapott. mondta a doki, hogy sírni fog, mondtam neki, nem hiszem, nem szokott sírni. Szerintem egy kezemen megszámolom, hogy hányszor hallottam sírni. Nem a nyavalygós hisztire gondolok, hanem sírásra. 
Fecskendő elő, combba tű benyom, lányom meg vigyorog, mint a tavitök. Józsi szerint robot, nem csak éhségérzete, de fájdalomérzete sincs. Kezd rémisztővé válni. :D
Aztán jött a prevenár, amire mondták, hogy na ez csípni fog. Bibi felsikított és kb. ennyi is volt. Nem nagyon hatotta meg ez az oltás dolog. 
Hazajöttünk ebédelni, majd irány újra útnak, mentünk a Dévénybe. 
Fél 4-re volt időpontunk. Panni néni megnézte Bibit, közben Domi felől érdeklődött, hogy azóta hogy fejlődik? Pont az a gyógytornász volt bent, aki anno Domit is kezelte, így rögtön "lecsaptunk" rá. 
Bibike is kissé hipotón, főleg a szája - míly' meglepő - és a karja. Háton fekve simán csináltak neki egy terpeszspárgát. A lába is, de nem vészes, mindenesetre nagy betűkkel felkerült a lapjára, hogy terápia kell, így fel is vettek minket azonnal. Már meg is van a tornára az időpontunk. 
Ott még "gyorsan" (kac-kac) megetettem, majd jöttünk haza. 
Kezdek fáradni, de nincs megállás, szinte minden napra akad valami. Bár most már egy kis szünetet is beiktatok. :) Pedig teendő van még, vizsgálatok a gyakorlat megkezdéséhez, gyakorlat megkezdése, suli.... Unalom továbbra sem lesz. :)

Álom baba

És ezt szó szerint értem. :)
Csodálatos napirendünk alakult. Nagyon büszke vagyok a lányomra, elmondhatatlanul. Hihetetlenül alkalmazkodó gyerek.

Egy átlagos, itthon eltöltött napja így néz ki:

10 körül ébred (khmmm, jöhet a lincselés :D ), eszik 200 mili anyatejet és utána a járókában játszik fél órán keresztül. Már eléri a játékokat, csapkodja, huzigálja őket. 
Fél 12 körül már nagyon álmos, alszik úgy 2-fél 3-ig, akkor megint eszik 180 mili anyatejet. tána játék van, majd vagy a fiúkért megyünk, vagy itthon hülyéskedünk. 4-fél 5 körül megint elalszik, egy óra alvás után ébred és eszik anyatej+tápszer kombinációt, összesen 170 (100 mili anyatej + 70 mili tápszer) körül. Utána itt kint játék van, ilyenkor már a fiúk is itthon vannak ugye. Amikor vacsizunk őt is odaültetjük az asztal végéhez a pihenőszékében, olyankor csendesen nézelődik. Fél 8-8 körül még elalszik egy fél órára, de csak itt kint és vagy ölben, vagy a székében. 
9-kor megy fürdeni, fél 10-kor vacsi (kb. 100 mili anyatej és 100 mili tápszer) és 10-kor el is alszik. És ez az állapot tart reggel 10-ig. :)
Megmondom őszintén, jobb volt, amíg 8 körül kelt, jobban el lehetett húzni a napot. Mert ő aludna még, de muszáj néha kelteni, mert így is csak 4x eszik, mi lenne ha még ezeket is átaludná?

Sokat járunk el itthonról, és nagyon jól működik a gyerek társaságban is. Mindenhol és mindenkire mosolyog (még), bárhova vihetem. Ilyenkor nagyon alkalmazkodó, útközben alszik akkor is, ha kajaidő lenne. Enni bárhol eszik, neki az is mindegy, csak legyen elég. Szeret kocsizni, de csak akkor, ha a hordozót teszem fel a vázra, a mózest utálja. Nyilván, hiszen abból nem lát ki és csak feküdni lehet. 
Volt rá példa, hogy reggel 8-kor elindultunk itthonról és este 7-re értünk haza, egy hang nélkül tűrte. Olyan is volt, hogy nekem laborra vártunk 2 órát, csendben nézelődött a kocsiba egy órán keresztül, majd kivettem és azt vettem észre 10 perc múlva, hogy kifelé fordítva az ölemben alszik. És az sem zavarta, mikor be kellett mennem és fel kellett ezért ébresztenem. Fél óra múlva mikor elindultunk onnan szépen csendesen visszaaludt a kocsiban.

Szuper gyerek, nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, de nagyon köszönöm!!!

Vége!

Ennek a félévnek is vége, sikeresen zártam. Rettenetesen büszke is vagyok, 4-es átlagom lett. Nem mintha számítana bármit is, de a lelkemnek jól esik. Főleg, hogy soha nem voltam jó tanuló!
Beléptem a 4. félévbe, azaz lassan a tanulmányaim feléhez érek.
Most jön csak a java, A gyakorlat. Most mehetünk ki először gyakorlatra és "próbálhatjuk ki magunkat" kismamákon is. Nagyon vártam már erre, bár nagyon félek is tőle. 
A suliban ki kellett tölteni, hogy hova szeretnénk menni gyakorlatra, én a II-es Nőit jelöltem meg - oda már úgyis haza járok :D - kíváncsi leszek sikerül-e bejutnom? 
Kettős érzéseim vannak, mert számomra az álom, évek óta szeretnék bejutni, ott "dolgozni", de másfelől félek nagyon az előítéletektől, hiszen azért csak 6 éve oda járok, 3 gyereket szültem ott, valamilyen szinten mindenkit ismerek. És ők is engem, mint SZÜLŐ NŐT, nem mint szülésznőt/diákot. Remélem ezzel meg tudok birkózni. Szeretnék tiszta lappal indulni és mindent az alapoktól megtanulni. Bízom benne, hogy sikerülni fog!

Úszás

Marci szeptember óta jár úszni, most január elején végre volt nyílt nap és meg lehetett nézni, hogy hol tartanak. 
11-re kellett menni nekünk szülőknek a tanuszodához. Abigél persze jött velem. Jó nagyot sétáltunk előtte. Busszal megérkeztek a gyerekek is. Kiderült, jöhettünk volna így is, elhoztak volna minket is. Az uszodában levetkőztettem Abigélt és bementünk a medencéhez. 
Meg kell hogy mondjam, nem varázsolt el a látvány. 1 medence van, sok volt a gyerek, 2 oktatóval. Egyenként vitték át őket egyik oldalról a másikra. 1 gyerekre 1 kör jutott. Előtte a parton a bemelegítés hosszabb volt, mint maga az úszás rész. Állítólag sokat fejlődött Marci, hát nem tudom itt miben lehet fejlődni, mikor sok mindent nem csinált. A fejét még mindig nem teszi bele a vízbe. Azért csináltam pár fotót, de Abigéllel az ölemben - aki rögtön elaludt az elején - elég nehéz volt.
Mindenesetre befizettem erre a félévre is, mert szeretném, ha nyárig valamilyen szinten azért megtanulna úszni. És lassan iskolás lesz, eddig hagytam, hogy feladjon dolgokat, de most már kicsit kitartóbbnak kell lenni. A matek órát sem lehet mellőzni azért, mert ő esetleg nem szeretné. Az úszás is ilyen számomra. Ezen kívül még tornára jár. 2 félére is. Zsuzsa nénihez már 2 éve, nagyon szereti, ez hetente 2x van az oviban délutánonként. A másik az Edit néni tornája, ez fejlesztő torna most meg nem mondom milyen módszerrel. A lényeg, hogy Marcinak szüksége volt rá, a felmérés után választottak be ide 15 gyereket. Én egyáltalán nem bánom, hogy ő is bekerült. Ez is heti 2x van, csak délelőtt.
Eddig semmi nem volt kötelező neki, de a tornát szereti és Edit néni tornájára meg kell járni, így ez volt az első tetszik-nem tetszik dolog. De még sosem panaszkodott, hogy nem szeretné.
Kipróbálta a focit is, de fél év után abba hagyta. 
Most az úszásból nem engedek. Eddig ingyenes volt, állítólag ez a kipróbálási része volt a dolognak. Nagyon remélem, hogy most már meg is fogják tanítani úszni. Ezt kötelezővé tettem Marcinak, mert ÚSZNI TUDNI KELL! Láttam ott pár gyereket, akik tavaly kezdték, ők nagyon ügyesek voltak, csak remélni merem, hogy jövőre már Marci is ilyen ügyesen fog úszni.

  Vékony, kék sapkás. :) jobbról az első.

El/szólások

Régebbiek, de most sikerült egybe gyűjtenem őket. :)

Domi krokodátort látott a tv-ben 

Marci: Bibike ha nagyobb leszel veszek neked még hajgumit. Pirosat, sárgát, 3 rózsaszínt! Nézd anya, hogy örül, hogy kimondtam, hogy rózsaszín!

Marci: A kedvencem vagy Abigél Ha nagyobb leszel megnézed majd Lillát, hogy ő is milyen szép!

Domi: Anya fáj a kezem.
Én: Szálka ment bele, hozok egy tűt és kiveszem
Domi: De ne vágd le a kezem jó?!

Marci: Valahol meghal a csirke, átküldik a mamáékhoz és ott a papa letépi a szőrét.

Én: Marci holnap mész oviba?
Marci: Igen, mert régóta nem láttam a szerelmemet.

Marci: Domi segítesz?
Domi: (nézegeti, nem jön rá) Tudod mit Marci, segíts magadnak! 


Domi: Anya, kivel beszélsz?
Én: Riennel
Domi: Kiveeeeel?
Én: Keresztanyáddal.
Domi: Enyémmel?
Én: Igen
Domi: Domiéval?
Én: Igen
Domi: A barna zokniséval? (barna zokni van rajta)
Én: Igen
Domi: A majmos pólóséval? (majmos póló vaqn rajta)
Én: Igen
Domi: Akkor tudom!


Marci: Abigél, te azért mosolyogsz, mert tudod, hogy szép vagy. :)

 Három a gyerek :)

Szülőszobáról szülésznőnek

És ez Bibire vonatkozik! :D
Még csak 10 hetes lesz vasárnap, de már 2 vizsgát is végig csinált velem! Rettenetesen büszke vagyok rá!
A történet az volt, hogy a házidoki engedélyt adott, hogy közösségbe vigyem, és mivel Józsi szabadnapjait jó lenne a gyakorlatra tartogatni és nem pazarolni ezért úgy gondoltam elviszem magammal. Mivel szóbeli volt ezért az volt a terv, hogy amíg bemegyek a többiek kint vigyáznak rá. Vállalkozó akadt épp elég. :) Köszönöm is nekik a türelmüket és a segítségüket. Mindkettő ránk fér majd a jövőben is.
Szépen elbékávéztunk az Erkelbe, mert elsősegély vizsga volt és a kellékek ott vannak.
Direkt korán mentem, hogy legyen bőven időm még ott megetetni. Vettem a cumisüvegre latex cumit, úgy evett, mint a kisangyal. Az eddigiekhez képest persze, mert így is bő egy óra volt, amíg majdnem elfogyott a kaja a cumisüvegből. (Kaja alatt tápszerre, anyatejre és egyéb csecsemőknek adható finomságokra gondolok és nem töltött káposztára :P )
Lent már mindenki őt ajnározta, Bibike meg csak tűrt, mosolygott, ásított és egyéb csecsemős dolgokat csinált. Aztán mikor jött a tanár és be kellett menni átadtam. Bementem. mondtam a tanár úrnak, hogy kicsit húzzunk bele, mert kint hagytam a gyereket, mondta, hogy nyugodtan bevihetem, de úgy gondoltam jó helyen van kint is.
4-en mentünk be egyszerre, tételt húztunk és jött a (ne)mulass! Én a második voltam, még rá akartam hangolódni a dologra. Az én tételem a tömeges katasztrófa mentése volt. A dolog úgy nézett ki, hogy a tételt áttette szituációba. El kellett mondanom a tömeges katasztrófa fogalmát, majd jött a sztori, az úton lovaskocsibaleset történt és szanaszét repültek az emberek. Én érek először a helyszínre, mit teszek. Szépen mindent elmondtam. Mentőhívás, műszaki mentés, kit látok el és milyen sorrendben és hogyan. Az egész kb. 5 percig sem tartott, mert pont mikor elkezdtem mondani kint Bibike elkezdett sírni na jó, ez is túlzás, hármat nyekkent, majd elaludt), de a tanár úr azt mondta, jó akkor siketünk, ha sír a gyerek. :)
Aztán jött a gyakorlati tétel, az a felnőtt BLS volt. Elmondtam, hogy mit hogyan, milyen sorrendben csinálok, majd a babán nagy vonalakban be kellett mutatni. Ötöst kaptam. :)
Erre felbuzdulva - hogy Abigél ilyen jól viselkedett - kipróbáltunk még egy vizsgát. Nagy szerencsém volt, hogy Kati barátnőm ráért, jött bébiszittelni.
Szegény Abigélt 6-kor ébresztettem reggel, pedig a génjeiben ott munkálkodik a sok alvás iránti igény, nem vette túl jó néven. Gyorsan megetettem, öltöztünk és fél 8-kor indultunk.
Modern anyuka babával a kocsiban, kávéval az egyik kezében lavírozik az Egyetemre vizsgázni hajnalban.
Az aulában még gyorsan átvettük az anyagot, addig Bibi ismerkedett a hellyel és bámulta nagy szemekkel az üvegtetőt. Aztán felmentünk az emeletre. Jött a tanár és szépen bementünk. Bibit kint hagytam. Kérdeztem a tanárnőt, hogy kell-e személyi, mert akkor ki kell mennem érte, de közölte, hogy nem, engem megismer. :D Ekkor megkérdezte, hogy oké, de hol a gyerek? Mondom kint. Egyedül??? Dehogy egyedül, vigyáznak rá! Hát azonnal vigyem be, ez így nem járja, ő babázni szeretne.
Betoltam a sarokba Abigélt, de azért megkértem a Katit, hogy ne menjen messzire, mert ha sírna akkor vigye ki.
Kiosztották a tesztlapokat, mi elkezdtük írni, tanárnő meg Kati babáztak elöl az asztalnál. Ekkor a "nagy csendet" megtörte Abigél egy hatalmas kakival. Én csak felnéztem és közöltem, hogy alul van a pelenka, lehet tisztába tenni. Ekkor kicsomagolták a táskát az asztalra, és Abigél Katitól kapott egy tiszta pelust. Aztán ki kellett vinni, mert ettől nagyon kis éber lett. De ezek után már én is végeztem (egy gyönyörű hármast kaptam), mentem utánuk.
Vizsga után az ebédlőben ebédeltünk. Persze mikor beleettem az ebédembe Bibike azonnal éhes lett. Elkezdtem etetni, majd mikor Kati befejezte a saját ebédjét átvette tőlem és én is tudtam enni.
Persze Bibitől ott is mindenki el volt ájulva. Evés közben Kati ölében el is aludt.
A hangját nem lehetett hallani a suliban. Teljesen igaz volt rá a mondás, hogy vele is csak egyel többen vagyunk, szinte észrevehetetlen volt. Evett, aludt, nézelődött és nem láttam rajta, hogy megviselte volna a dolog. Már szépen alszik, itthon minden ugyanúgy folytatódott, mikor hazaértünk, mint eddig. Féltem, hogy a sok új "élmény" kicsit megterheli majd, de úgy látszik nem okozott ez neki gondot, szépen vette ezeket z akadályokat eddig. Irtó büszke vagyok rá, ő lesz a legifjabb szülésznő! :)

Dévényezünk megint

Tegnap voltunk Abigéllel a 2 hónapos oltáson. Gondoltam megemlítem az evés problémát, mert ezt így nem lehet folytatni, hátha van valamilyen ötletük. Nem vártam sokat okulva Domi esetéből, de azért egy próbát megért, csak szakemberek.
Felsoroltam a panaszokat:

• nehezen etethető, csak tép, cibál, rángat, de enni nem eszik
• 2-3 szívás után abba hagyja, sír, majd újra kezdi
• a cumisüvegből nem tud enni, jobbra-balra pakolja a szájában, rágja, de nem szívja meg
• ha mégis sikerülne akkor a száján oldalt kifolyik
• rettenetesen sokat bukik, néha nyálkásat, habosat
• mérhető mennyiség a bukása, volt, hogy 40 mili (sztem az már inkább hányás)
• csak hason alszik, ha háton rakjuk le félő, hogy megfullad a bukástól és nem is nagyon szeret

Hát elsőre így ennyi jutott eszembe. A doki nézegette, csipkedte, forgatta, majd megszületett a "diagnózis". Ez a gyerek is hypotón (hypotonia: az izomtónus gyenge, a koordináció és az egyensúlyérzék zavart, a mozgás a megszokottnál lassabb, az egyén fáradékony. wikip.)! 
Ha jobban belegondolok vannak még ennek jelei az etetésen kívül is. 

• nem tartja magát az ölemben, ugyanúgy nyeklik, mint Domi
• folyamatos korai, intenzív nyálzás, ami nem függ össze a fogakkal
• fej hátrafeszítése
• puha izomtapintat
• nem használja a lábait (pl. nem rugdosódik, a vízben nem pancsol vele)

Azt mondta a doki, hogy főleg a lábán érezni és a száján, ezért is vannak az etetési nehézségek. Az oldalt tejkifolyás is tipikus tünete a hypotóniának.
Gyanús volt már nekem is, gondoltam is, hogy elviszem nézzenek rá. A doki adott beutalót is, így mehetünk oda, ahova Domival is jártunk. Újra szükség van a Dévény-módszerre. Fel is hívtam őket, mondtam mi a probléma. Február 12-re kaptam időpontot. Kérdezték kihez jártam anno, emlékeztem a nevére, kértem ha lehet akkor megint hozzá járnánk majd. 
Ezt az időpontot is úgy sikerült megszerezni, hogy valaki lemondta, amúgy az első vizsgálatra márciusig kéne várnunk, ami egy evészavaros gyereknél beláthatatlanul hosszú idő. 

A másik probléma a bukás. Rengeteget bukik, nyálkásat, habosat, túrósat, egész nap jön vissza neki. Erre kaptunk reflux ellenes "tápszert", amit étkezés előtt kell vele megitatni, vagy kiskanállal valahogy a szájába juttatni. Olyan, mint a ragasztó és bevonatot képez a gyomrában, így nem jön vissza az étel. A vicc az egészben, hogy a gyerek hypotón, szopni sem tud rendesen, nyelni sem (a hypotónia a nyelőcsövére is kiterjedt), és akkor meg kéne innia ezt a ragasztót. Hahaha, ami folyik a szájába azzal is nehezen birkózik meg, nem hogy amiért még dolgoznia is kéne szegénykének. A másik szépsége, hogy mindenhol azt olvastam, hogy ettől kegyetlenül megfájdul a gyerekek hasa. Még nem mertem kipróbálni, kicsit még hangolódom rá. Bár ha a töltött káposztától nem volt baja, akkor talán ez sem árt meg neki, de most elég volt az oltás. Tegnap 12-kor kapta, azóta gyakorlatilag csak alszik. Este fél 10-kor elaludt, ma reggel fél 8-kor kelt enni - félálomban sikerül megetetni, olyankor lazább - és 8 óta megint alszik.
Lassan kelni kell, ma debütál az iskolában, jön velem vizsgázni. Hajrá nekünk! Főleg azért, mert ott is kénytelen leszek megetetni, a kivitelezést még nem tudom, hiszen egy etetés itthon általában 1-1,5 óra, ott erre nem lesz ennyi időnk. De majd a helyzet adja, valahogy úgyis megoldjuk, mint mindig. :)

Elég!

UGYANEZ, csak Domi nevét helyettesítsétek Abigéllel. Ja és megspékelve azzal, hogy őt még szoptatom - legalább is próbálnám, ha menne - cumisüvegből lefejt tejet kapna, ha elfogadná, de nem! Ha meg kanálból kapta vagy pohárból egyszerűen kihányta. Csak éjjel tudom egyszer normálisan megetetni, a többi evés katasztrófális. 1-1,5 óra, amíg valamennyit sikerül belediktálni. Programot szervezni lehetetlen, mert nem tudom sehol megetetni. Kiborultam. Nagyon. Megyünk Dévény Annához megint....

Isten hozott 2013

Karácsony és Szilveszter között sem állt meg az élet nálunk.
26-án jöttek Eszti mamáék és Zoli Karácsonyozni. 
Marci születése óta még nem voltak nálunk Karácsonykor. Jól sikerült, a Karácsonyi menüt nekik is megcsináltam, csak leves nélkül. Volt terülj-terülj asztalkám, nagyon szeretem a nagy összejöveteleket. Nekem olyan igazi giccses Karácsonyi partykat kéne csinálnom, az nagyon bejön!

25-én "maradékot" ettünk. :)

 A fiúk játszottak egész nap

 Porcelánbaba :)

 A legszebb év 2012! Teljes lett a család! :)

 Legjobb ajándék a mézeskalács. :D

 Marci azért bontogatott Domi helyett is.

 Zolitól kirakó!

 Mamáéktól autó!

 A közös Karácsonyi ebéd :)

 Eszti mama és Abigél

 Zoli, Abigél, Eszti mama és Marci az aranyéremmel. Minden játékban legyőzte Zolit, így kapott aranyérmet. :)

 Mamáék itt is aludtak, ezért Bibikével kint aludtunk a nappaliban (ez volt a legegyszerűbb, így nem kellett Bibihez ágyat bevinni, Józsi aludt ott egy matracon). Az utazóágy szivacsát betettük neki a járókába. Szerencsére nem érdekelte, hogy hol alszik. :)

 Buli után a takarítás

Szálka ment napközben a kezébe

Domi: Anya fáj a kezem.
Én: Szálka ment bele, hozok egy tűt és kiveszem
Domi: De ne vágd le a kezem jó?!

Na ezért nem is vágtam le a kezét! :D

 Kis mókázás a járókában

 Rettenetes kifáradás

 30-án jöttek Rienék és megtartottuk a közös gyerekes Karácsonyt is. Képek még lesznek, mert Rien fotózott, gondolom húsvét körül át is küldi. :P

Anna, Domi, Mira és Marci

 A legkisebb és legfáradtabb. Már ő is "mászkál" az ágyban.

 Kezdi megszeretni. :)

 A Szilvesztert persze itthon töltöttük. Csináltam lilahagymás-szalonnás-kukoricás mini pizzás csigákat, kókusz golyót. 2 tepsi csiga 1 pillanat alatt fogyott el, dehát Józsi szerint mini, mit várok? :D

 Nagy partyarcok (Domi)

 (Marci)

 Apa!:D 

 Hopp egy kis mogyoró...!

 Nagy buli volt így is, hogy csak 5-en voltunk.

 Nem fáradnak.... Mi alig vártuk, hogy végre éjfél legyen!

 Koccintásra és tűzijátékra várva.

 Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!

 "Azt hiszem iszom még egy kis pezsgőt...." :D

Abigél gyakorlatilag átette magát 2013-ba. Sikerült (direkt) úgy alakítanunk, hogy éjfélre jöjjön ki az esti etetés. Nagyon jó volt, hogy mind az öten együtt voltunk éjfélkor és köszöntöttük az Új Esztendőt. 

Abigél éjfél után 5 perccel már 100 milit benyomott, a fiúk meg az ablakból nézték a tűzijátékot. 1 körül csendesedett el Abigél, a fiúk fél 2-kor közölték, hogy ők márpedig egész éjjel ébren lesznek. 5 perc múlva mindkettő aludt. :)

2012 életem egyik legszebb éve volt, sajnálom, hogy vége, de itt van 2013, a lányom első "igazi" éve, Marci iskolás lesz, Domi oviba készül, én Klinikai gyakorlatra. Nagy izgalommal nézek elébe ezeknek az új kihívásoknak! 

Isten hozott 2013, remélem olyan jól sikerül majd ez az év is, mint a 2012-es!