Képek

A pasijaim :)

Már csak így fér el a kanapén

Az ujját jobban szereti, mint a cumit

Hopp, lebuktam! :)

Sírjak vagy nevessek?

Még mindig evés...

Domival ma lent voltunk a gyerekorvosnál. Megmérték, 6700g, szépen hízik. Ezzel eddig sem volt gond, csak magával a művelettel, ahogy belejuttatom a gyerekbe a táplálékot.

Az evés a következőképpen zajlik. Lelkesen ráveti magát a cumisüvegre, majd 60 mili után kilöki a nyelvével, büfizik. Majd mikor újra adni akarom neki bekapja a cumit és ordít. Sikít, kitolja a nyelvével, nyújtózkodik, forgatja a fejét, hisztizik.... Majd kb. 30-40 perc úlva megnyugszik és eszik tovább normálisan. Most a gyerekorvos tejmentes tápszert írt fel neki, meglátjuk mi lesz. Szerinte megfájdul a hasa a tápszertől és ezért cirkuszol. Szerintem nem, mert akkor fájna azután is, miután megette az összeset, de akkor már csönd van és nyugalom. Mindegy, bármit hajlandó vagyok kipróbálni, csak ne legyen stressz az etetés. Hétvégén kipróbáltuk, hogy 5x egyen, de lehetetlen. Mivel általában este 10-től reggel 9-ig alszik nem tudom hova besúvasztani a plussz evést. Vagy ha igen akkor nem alszik normálisan napközben és nem csak az evéskor van hiszti, hanem alvásnál is. Úgyhogy most megint 4x eszik és legalább nyugodtan alszik napközben.

Marci már jobban aggaszt. Ő több, mint fél kilót fogyott 3 hét alatt. Már az összes bordája kilátszik és az összes csigolyája. Egyszerűen nem hajlandó enni. Neki Béres cseppet írt fel a doki. Nem tudom, hogy ez mennyire fogja befolyásolni az étezését, csodát nem várok tőle. :( Tegnap ráhúztam Marcira Domonkos 0-3-as méretezésű nadrágját és azon kívül, hogy írtó rövid volt derékban stimmelt. :( Elkeserítő. :(

Ki szerettem volna váltani a tápszert és a Bérs cseppet a gyógyszertárban, de fizetésnél vettem észre, hogy Józsinál van a kártyám. Úgyhogy ha hazajöttek este mehetek vissza a gyógyszertárba + vásárolni. Jó kis esti program.

A hétvége pedig azzal telt, hogy a két gyerek között rohangáltam az orrszívóval. Marci már egész jól van, bár a ventolint még kapja. Domi még szuttyog, remélem ő is megúszta ennyivel. Őt nem zavarja ez az egész taknyosság/orrszívózás, csak engem. :)

Mindenki beteg

Csütörtökön kezdődött. Először Marci kezdett köhögni, de ezt már nem tekintem betegségek. Ő az asztmája miatt szinte mindig köhög. Jelenleg az egyhónapos szteroid kúrán vagyunk, eddig nem köhögött, de most megint elkezdődött. Az orra is elkezdett folyni, de ez sem meglepő nála. Aztán Józsi is beteg lett csütörtökre. Na ez már meglepő, mert ő szinte sosem beteg. Már ketten voltak taknyosak én meg imádkoztam, hogy legalább Domi ne kapja el. Aztán csütörtö este széttört a kezelt fogam. Majdnem elájultam úgy megijedtem. Éjjel semmit nem aludtam. Persze azonnal felébresztettem Józsit, hogy nem megy holnap dolgozni, mert én megyek fogorvoshoz és amúgy is rájuk fér a pihenés. 

3 óra alvás után remegő lábakkal elmentem a fogorvoshoz. Szerencsére ő nem ijedt meg annyira, mint én. Beletömött egy erősebb gyógyszeres tömést, de hogy mi lesz a fogammal azt még ő sem tudja. Március 2-án kell visszamennem. 

Aztán elmentem a védőnőhöz Domi evésproblémája miatt. Nektek ezúton is köszönöm a tanácsokat amiket kaptam! :)

Most ott tartunk, hogy megpróbálkozunk a napi ötszöri etetésel, ötször keveset. Mert eddig csak négyszer evett, hátha így jobb lesz neki. Csak a baj az, hogy négyszer sem akart, így plusz egy cirkuszt nyertem. :( Szerencsére ezek kisebbek, általában én győzök. Abban maradtunk, hogy keddig kipróbáljuk hog működik, aztán kedden megnézi a gyerekorvos, mert lehet, hogy vérszegény.  Ha nem etetem meg ő nem kér enni, köszöni jól elvan kaja nélkül is.  Jó lenne, ha valaki az én éhségérző központomat kapcsolná ki! Most új napirendet tanulunk, de szerencsére alkalmazkodó.

Aztán estére Marci be is lázasodott picit és jöttek az asztmás tünetek, úgyhogy előjött a ventolin is.  Éjszaka óránként felébred és sírt, annyira köhögött, hogy fájt a hasa és folyton borogatást kért rá. Tehát most éjszaka sem aludtam. Ma reggelre legkisebb családtagunk is taknyos lett. Kicsit köhögött, tüsszögött és szuttyogott, godoltam kipróbáljuk az orrszívót, hátha jobb lesz. Hát tele volt az orra, jobban, mint Marcinak. De Domi nagyon ügyesen viselkedett, nem sírt, csak csodálkozott. Marci meg közben mondta neki a magáét: "nem kell sírni, ne félj, ez nem fáj..."  :)

És most itt tartunk. Marci picit lázas, kicsike mag egyre taknyosabb. Remélem lázas nem lesz.... :(

Tanácsot, segítséget szereték!

Akár kommentben, e-mailben, szkájpon, iwiwen, mindegy, hogy hol, hogyan, csak valaki segítsen! Domival vannak evésproblémák és a helyzet egyre rosszabb. Legalább is számomra, számunkra. Hihetetlen cirkusz van minden nap az uzsonnánál és a vacsoránál. Már nem tudom mit csináljak? 

Reggel és délben szó nélkül megeszi a tápszert. Majd jön a délutáni evés és ezzel együtt a hiszti is. Ezt még úgy ahogy megoldom, sikerül megetetnem, nehezen, de sikerül. Viszont este már nem. Most is az apja próbálkozik, több, mint 1 órája kezdtük. Az egész úgy néz ki, hogy fürdik, majd ordít, pont úgy, mint mikor éhes. Elkezdem etetni a tápszerrel és 30 mili után jön a cirkusz. Onnantól kezdve nem akar enni, csak sikít, őrjöng, hisztizik, ordít és még fokozhatnám. Aztán úgy másfél óra múlva abbahagyja és beletörődve a sorsába megeszi a vacsorát. Már sokmindent kipróbáltunk, sokmindent végig gondoltunk, íme:

• nem lehet a tápszerrel baja, hiszen reggel meg délben egy hang élkül megeszi
• próbáltam másik tápszert adni neki - minta -, de természetesen az sem kellett
• nem fájhat a hasa, mert ha nem ér hozzá a cumisüveg cumija a szájához ő köszöni szépen jól elvan
• büfiztetjük is evés közben, büfi is jön, de akkor sem eszik
• biztos, hogy éhes, hiszen 5 órával azelőtt evett, hogy vacsizna, de a 6-7 órát is kibírja, tudom mert ezt is kipróbáltuk
• próbáltuk úgy is, hogy alszik előtte, hogy ne legyen fáradt, ne azért hisztizzen
• próbáltuk úgy is, hogy fáradt legyen, majd álmában megetetjük, de az se működik
• ha vízzel kínálom rákap, de ha kicserélem a tápszerre ordít
• próbáltam a vizes cumisüvegbe tölteni a tápszert hátha "becsapom", rácuppant, de amint megérezte, hogy tápszer sikított
  

Tehát a kérdésem magától értetődő, mit lehet még kezdeni ilyenkor? Mit csináljak egy 2,5 hónapos gyerekkel, aki egyszerűen nem akar enni. 

Tényleg kezdek nagyon tanácstalan lenni és rendkívül elkeseredni...

Csak egy pár kép

Huncut, de nagyon! :)

Mosoly a cumi mögött

"Látom anya, hogy fotózol!"

Testvéri szeretet: ölel és vigyáz. :)

Rosszcsont, de ennivaló ilyenkor

Egy puszi! Szépek ezek a pillanatok....

Ezt kicsike is élvezi

90/1

Azaz a 90 napos diéta első napja. Újra rászántam magam. Utoljára sikeres volt, fogytam vele jó sokat és azt sikerült is megtartani, de a terhesség alatt elszáll az ember - főleg, ha 20 hétig csak hányt előtte - és amit megkíván azt megeszi. Én legalább is megeszem. Marcival nem voltam kívánós, Domival viszont nagyon. Pillanatok alatt bírtam megkívánni dolgokat és sírhatnékom volt, ha nem jutottam hozzá. Hülye hormonok... :) Tény, hogy nem híztam sokat és nem volt nagy hasam. Szülés után annyi kiló voltam, mint szülés előtt. Viszont megint beleestem abba a hibába, amit annak idején elkövettem: szülés után nem figyeltem oda és unalmamban csak ettem és ettem és persze nem salátát, hanem leginkább édességet. Szinte minden nap volt itthon süti, hiszen ráérek és szeretek is sütni. De ennek most vége! Szeretem a 90 naposat, mert rendszert hoz az életembe és nálam még sikeres is volt, pedig nem csináltam végig. Úgy 50 napig jutottam, de azzal lement 8-9 kiló. Bűnözni is szoktam, minden nap megiszom a 3in1 kávémat, mert annyi jár nekem. És persze a gyümölcsnapon elfogyasztott kis adag babfőzelék is megmagyarázható, hogy valahol nagyon messze, de rokonságban áll a gyümölccsel.

Kéretik titkon drukkolni nekem! :)

Miért?

Miért van az, hogy az én gyerekeim képtelenek normálisan enni? 

Miért van az, hogy minden étkezés egy harc? 

Miért va az, hogy Marci mindenhol eszik, csak itthon nem, de itthon semmit? 

Miért van az, hogy Domonkos cumisüvegből képes 50 percig enni? 

Miért? Miért? Miért?

Marci már a szülőszobán sem volt hajlandó szopizni, ezt még elnéztem neki. Utána se nagyon, ezt már kevésbé, de megbékéltem vele. Cumisüvegből is nagyon nehéz volt etetni, egyszerűen sosem akart enni. A kanalas ételek bevezetése is maga volt a pokol, mindentől csak köpködött és fuldoklott. Semmi nem kellett neki, se amit én főztem se az üveges bébiétel. Most se jobb a helyzet, képes egész hétvégén nem enni. Mert nálam nem evésnek számít, ha a gyerek egész nap 2 kanál krumplipürét egy fél almát és 1 szelet sonkát eszik. Szerintem ez nem evés. A bölcsiben állítólag eszik, ez azért megnyugtat, talán ezért nem halt még éhen. Mert itthon mindig csak a vita megy az evésről. Hízni egy éve nem hízott semmit. Mitől hízna, mikor egész nap meg sem áll, de enni nem eszik. Most a mamánál állítólag egész nap csak evett. Remek. Na mindgy, legalább ott. Majd havonta egyszer elküldöm a mamához, hogy legalább ott szedjen magára valamit. 

Domonkos mikor megszületett a szülőszobán rögtön szopizott, azt hittem sikerült, van egy gyerekem, aki tud enni. Hát nem volt túl kitartó. Nem tudott ügyesen enni, hiába hittem azt a szülőszobán, hogy majd őt lehet szoptatni, lehet normálisan etetni. Hamar kiderült, hogy őt sem. Mára eljutottunk odáig, hogy cumisüvegből is 45-50 perc egy evés hatalmas hisztik közepedte. Pedig van közben büfi, simi meg minden, de amint a cumisüveg a szájához ér ordítás. A tápszerrel nincs baj, ezt kapja 3 hetes kora óta. 60-70 mili simán lecsúszik utána jön a balhé. És látszik, hogy éhes, mert ha vízzel kínálom úgy rákap, mint akit éheztetnek, ha kicserélem a cumisüveget a tápszeresre ordít. Ja és vacsi előtt 5 órával eszik utoljára, de akkor sem hajlandó enni. Nagyon-nagyon remélem, hogy ezt majd kinövi és legalább a későbbiekben az ő étkezésével nem lesz gond.

Szép havas táj

Első hétvége Marci nélkül

Marci mióta megszületett még sosem aludt máshol. Illetve egyszer, mikor az esküvőnk volt, de akkor annyira ki volt merülve, hogy már aludt, mire anyuék hazaértek vele, reggel meg Józsi ment is érte. Most viszont elment egész hétvégére. Nagyon fura, de muszáj őt elengednem. Több, mint 3 év alatt most van az első hétvége, hogy nincs itt velünk. Mélg csak délután van, most még nem furcsa, mert a bölcsiből is csak este ér haza. Majd 7 körül már biztos nagyon fog hiányozni, 8-kor már nagyon-nagyon és nem kizárt, hogy 9-kor el is sírom magam. :D Hétfő estig nem látom.

De mindennek eljön egyszer az ideje, ennek nálunk most jött el. Már hívott anyu, hogy Marci az udvaron a hugommal és az osztálytársaival hóembert épít, ebédelt - szokás szerint 2 kanállal - és szólt, hogy álmos lefeküdne. Már nagy és szól mindenért, szól, ha pisilni kell, szól, ha éhes és szól ha álmos. Így könnyebb szívvel engedem el. Lehet kicsit túlparázom a dolgot, de mégiscsak ez az első hétvégéje nélkülünk. 

Fogas kérdés

Számomra van valami, ami még a szülésnél is jobban fáj és az nem más, mint a fog. Mert ugye az non-stop fáj és addig, míg az ember el nem jut a fogorvoshoz. Aztán a végeredmény sem annyira jó, mint szülés után. Igazából nem is tudom, hogy van-e olyan dolog, amitől jobban félek, mint egy fogászati kezelés és van-e valaki akitől jobban, mint egy fogorvostól. Mese nincs, elmentem, mert el kellett. Időpontom is volt mert nem akarom, hogy végleg tönkre menjen meg aztán fájt is. Útközben csak remegtem, mikor odaértem már majdnem sírtam is. Nem viccelek, tényleg ennyire félek. Gyorsan bejutottam. Beültem a számomra rettegett székbe és arra emlékszem, hogy még semmi sem történt, de már érzéstelenítőért könyörögtem. Hát nem kaptam. Azán volt fúrás, faragás.... nem részletezném tovább. Kaptam gyógyszeres tömést, egy hónap múlva kell mennem megint, kivéve, ha fáj. És hát igen, fáj. De állítólag ez még normális. Soha nem volt gond a fogaimmal, Domi születése óta viszont visszatérő vendég vagyok a rendelőben. Soha nem voltam annyiszor beteg és soha nem szedtem annyi gyógyszert, mint az elmúlt egy év alatt. Remélem mostmár túljutok ezen a pechszérián, mostmár élvezni szeretném a gyerekezést, mert eddig hol beteg voltam, hol a fogam fájt.....

Ez nem az én napom

Először is: megfájdult a fogam. Mikor máskor, hiszen 28-ára van időpontom, persze, hogy előtte 3 nappal megfájdul a fogam. Az éjszaka még úgy ahogy elviselhető volt. Hétkor Józsi és Marci elmentek, Domi felébredt, de mivel nem nagyon tudtam éjjel aludni ezért úgy döntöttem nem kelünk még fel és ebben a legkisebb is elég együttműködő volt. Visszakapta a cumiját - amit amúgy utál nagyon - és aludtunk fél 9-ig. Illetve én aludtam, hogy ő mit csinált azt nem tudom. :)

Aztán szépen megreggeliztünk mind a ketten. Eddig egy mintanap lenne. 10-kor már látszottak az álmosság jelei, ezért bevittem a szobájába. 11-ig aludt is. Aztán kezdődött a műsor. Nem tudom mi üthetett bele, de fél egyig csak ordított, semmi sem volt neki jó, pedig simogattam az orrát - azt nagyon szereti, úgy szokott elaludni -, odabújt az elefánthoz, csukódott le a szeme, de aludni nem volt hajlandó. Közben a fogam egyre jobban fájt. Rohangáltam a nappali és Domi szobája között, próbáltam altatni, de ez mindig csak addig hatott, míg csináltam. Amíg simiztem csönd volt, kijöttem ordított, bementem becsukta a szemét, kijöttem ordított. Közben már nem csak a fogam fájt, hanem az egész arcom és a fejem is. 

Egykor megetettem, majd felöltöztünk és elmentünk a kéthónapos oltásra. Ott bezzeg csönd volt! Akkor sem kezdett el sírni, mikor beleszúrták a combjába a tűt. Mikor vége volt akkor volt egy picike pityergés, kb. 5 másodpoercig tartott. Aztán nézelődött a rendelőben, mosolygott, "beszélgetett" a doktornénivel. Nyoma sem volt fáradságnak, pedig nem sokat aludt. Hazafelé kiváltottunk pár receptet, akkor elaludt a babakocsiban. Pontosan 6 perc gyalog a rendelő és a gyógyszertár, na Domi pontosan 6 percet aludt. Fél 4-re hazaértünk, betettem az ágyába gondolván, hogy aludni fog, de nem így lett. Sikítás és ordítás volt egészen fél 5-ig. Most se volt jó semmi neki. Ráfoghatnám az oltásra, de délelőtt még nem kapott de a műsor az ugyanaz volt. A fogam továbbra is fáj, sőtt, egyre jobban fáj. Holnap 3-ra van időpontom, csak addig kéne kihúznom.  Fél 5-től 5-ig aludt, majd sírva ébredt. Persze, hiszen már éhes volt. Evett és azóta megint megy a cirkusz, nem tudom mi lesz itt este 9-ig, akkor lesz a fürdés. Ráadásul Marci hamarosan hazaér és akkor már esély sem lesz az alvásra. Csak remélni merem, hogy az éjszakánk jobb lesz, mint a nappalunk. :( Nem tudom mi történt vele, nem szokott ő így viselkedni. Remélem csak valami front és lassan visszakapom a mosolygós és gügyörészős alvós babámat.

Egy pár friss kép

Remélem mindig így marad.... :) Marci nagyon szereti Domit.

Remek kis játszóteret kapott. Mióta összeraktuk a járókát nem ordít délelőtt és ez nagy szó. :)

Játszanak....

2 hónapos

Kisebbikem ma két hónapos lett.

6 kiló és 62 cm. 

Voltunk bevásárolni és mindenki megcsodálta, hogy milyen nagy. Az első kérdés: mennyi idős? 3-4 hónapos? Khmmm, igen, persze, "csak" kettő. 

Nekem is furcsa, hogy még "csak" két hónapos. Olyan, mintha mindig is itt lett volna. Terhesség alatt 2 hónap gyorsan elszaladt - na akkor nem ez volt a véleményem :) -, de szülés óta mintha megállt volna az idő. Lassabban múlik, pedig ha azt nézem, hogy Domi mekkora pont az ellenkezőjét gondolom, hogy milyen gyorsan megnőtt.  Mondjuk eseménydús 2 hónap van a hátunk mögött nem tagadom. 

Érdekes ez az időérzék dolog. :)

Marcipán kicsit másképp

Nagymama volt itt látogatóban és hozott nekünk szaloncukrot. Kicsit megkésve, de a szaloncukor finomságán és igazi lényegén ez nem változtat. Isteni finom marcipános szaloncukor.

Marcit győzködtük, hogy kóstolja meg. Játszás közben volt, ilyenkor nem figyel és nem szereti ha megzavarják. Mama azért próbálkozott:

- Marci kóstold meg, nagyon finom marcipános.

- Én nem szeretem a Marcikámosat!

:):):)

Pólika

Marci napok óta mondogatta, hogy pólika. Nem tudtuk mit jelent.

- Egy kisfiú a bölcsiben?
- Nem.
- Egy kislány a bölcsiben?
- Nem.
- Valami játék neve?
- Nem. A rádióban volt.

Nem sikerült közelebb jutni a megoldáshoz. Illetve azt már tudtuk, hogy nem személy. :) De csak hajtogatta napokon keresztül, hogy a rádióban pólika volt.
Aztán egyik vasárnap leültünk ebédelni, a háttérben Halász Judit Csiribiri dvd-je ment. Egyszer csak felhagzott a Bóbita dal, mire a mi kisfiúnk lelkesen sikongatott, hogy: hiszen ez PÓLIKA!
Így derült ki hosszú hónapok után, hogy pólika nem más, mint BÓBITA! :)

Jól mennek a dolgaink, avagy a napirendünk

Valaki nagyon huncut! :):):)

A képeken 8 hetes és már 6 kiló.

Elgondolkoztam azon, amit egy barátnőm modott: hogy nálunk mintha minden olyan flottul menne. És igen, én is úgy érzem. Azt is érzem, hogy most sokkal türelmesebb vagyok, mint annak idején Marcival. Biztos a korral jár a türelem. :) Domonkosnak nagyon szépen kialakult napirendje van. Reggel 8-kor ébred és még csak nem is kiabál. Reggelizik és nézelődik, majd 9-kor, mint aki átdorbézolta az egész éjszakát elkezd ásítozni és sirdogálni, mint aki azt mondja: anya álmos vagyok, mennék aludni. És tényleg elalszik 9 körül. 10-kor felébred és 11-ig van egy kis műsor, amikor semmi sem jó. Látszik rajta, hogy álmos, be-becsukja a szemét, de aludni nem akar, biztos fél, hogy lemarad valamiről. Aztán csak győz az álommanó. :) 12-kor felébred és olyankor kicsit bohóckodunk. Dél 1 körül ebédel, de ez nem kőve vésett szabály, olyankor lesz éhes. Hiába a cumisüveg, így is legalább 40 perc az evés, és ez még elég jó időnek számít. Fél kettő körül megint elalszik és jó esetben alszik fél 5-ig. "Rosszabb" esetben többször felébred és be kell menni hozzá kicsit simogatni.  Fél 5 és 5 között jön az uzsi, aztán játszás, mókázás következik. Fél 7-kor elalszik már kint a nappaliban, de nincs szerencséje, mert 7-kor hatalmas sebbel-lobbal és hanggal megérkezik Marci. Fél óra alvás járt neki. :) Innentől kezdve Marci köti le a figylemét kisebb-nagyobb sikerrel. 8 körül már csak ölben jó, megértem, ennyi neki is jár. Fél 9-kor elkezdődik az esti menet, Marci fürdik, aztán jön a kakaózás, fogmosás, és lefekvés. 9-kor kerül sorra Domonkos, fürdik és fél 10-kor vacsizik. Összesen egy nap 4x eszik ált. 230 milit. A vacsora már macerásabb, addigra nagyon elfárad és nehéz megetetni úgy, hogy ne aludjon el. Mert ha elalszik, akkor nem eszik. Marci evett álmában is, de Domi nem. Fél 11 mire végzünk, büfi és egy kis bújás után 11 körül kerül ágyba. Ha mázlink van 10 perc alatt elalszik, ha nincs akkor éjfélig tart a műsor. Mivel éjszakai baglyok vagyunk nekünk ez így jó. Viszont cserébe alszik reggel 8-ig. És akkor kezdődik minden elölről. :)

Náluk tényleg minden flottul megy. Na nem mondom, hogy néha nincs ordítás, nekem kiborulás, de ez még a legjobb családokban is előfordul. Igazán nem panaszkodhatok!

Pul-monológia

És igen, végre eljutottunk! Eddig kétszer próbáltunk tüdőgyógyászatra menni, egyszer nem sikerült, egyszer pedig eljutni eljutottunk, csak beutalónk nem volt. December 18-ra volt először időpontunk, akkor Marci egész nap hányt. Persze csak akkor. Se előtte se utána nem. A második a bkv sztrájk idejére esett, erről már írtam. Nem volt beutalónk, ezért nem tudták fogadni. De most végre sikerült! Napközben már megbeszéltem Marcival, hogy megyünk egy doktornénihez aki megvizsgálja és nem fog fájni. Meg is ígérte, hogy nem fog sírni. A háziorvosunkat ismeri és nagyon szereti, de ezzel a doktornénivel még nem találkozott. 

Reggel elmentem visszavinni a kölcsönzött mérleget, mert mini gyermőckének már nincs rá szüksége, nekünk viszont a kaucióra annál inkább. :) Aztán meglátogattam anyut a munkahelyén, kaptunk tőle húsokat. Gyorsan hazasiettem, mert már idő volt, Marci már megebédelt, indulásra kész volt. Útközben elmondtam neki, hogy lehet, hogy meg fogják karcolgatni a kezét, de nem fog fájni. Odaértünk a doktornénihez, szerencsére azonnal sorra is kerültünk. Amint bementünk Marci elsírta magát. Pedig a doktornéni nagyon aranyos volt, de Marci nem szereti az ismeretlen "dolgokat" és embereket. Nagyon bújt hozzám, pedig semmi nem történt, csak beszélgettünk. Felvették az anamnézist (krupp és asztma) és megkértek, hogy vegyem az ölembe Marcit, mert megcsinálják az allergiavizgálatot. Mondtam is Marcinak, hogy erről beszéltünk útközben és most fogják megkarcolni. 20 kis cseppet kapott a kezére, majd a doktornéni berajzolgatta a helyét vonalakkal. Marci nagyon furcsán nézett és röhögött, hogy összefirkálták. Aztán jött a tű, én meg féltem, hogy Mujkó majd megijed, esetleg fáj neki, elrántja a kezét...., de legnagyobb meglepetésemre egy arcizma se rándult. Aztán kint le kellett ülnünk negyed órára, addig tartania kellett ügyesen a kezét. Megszámoltuk a pöttyöket és néztük, hogy melyik lesz piros. Aztán mikor visszamentünk megnézte a doktornéni is. Egy piros pötty: penészgomba 4+

Kérdezte, hogy nincs-e a lakásban penész, hát nálunk az nincs, főleg, hogy fel van újítva a lakás. Hogy a bölcsiben mi van arról nem tudok beszámolni. Azt mondta szükség lenne egy egyhónapos szteroidkúrára, fel is írta a gyógyszert. Flixotide evohaler és a szokásos ventolin. És ezekhez kellett venni egy babyhalert, ami szép kis összeg, de muszáj az inhalációs gyógyszer miatt. Most 1 hónapon keresztül minden nap 2x2 - ahogy Marci mondja - puffot kap. Szerencsére nem fél tőle, csinálná magának is, de annyira még nem ügyes. Remélem mire megtanulná már nem kell használnunk. Kontroll 1 hónap múlva. Remélem ez segít rajta. 

Semmire sincs időm....

.....ami azért furcsa, mert sok dolgom nincs. Csak mindig valami kis elintéznivaló. Így mire idejutok már elfáradok és csak bambulok, írni már nincs erőm. Vagy inkább a barátaimmal beszélgetek és azzal telik az idő, de olyankor nagyon gyorsan.

Mozgalmas két hét van mögöttünk. Volt ebben calici-vírus, BKV sztrájk és pulmonológia beutaló nélkül....

Az egész a vírussal kezdődött. Először Józsi lett rosszul, szegény annyira beteg volt, hogy én még ilyen betegnek nem láttam. Aztán másnap estére én. Egész nap semmi bajom nem volt, derült égből villámcsapásként jött a betegség és kb. 12 órán át tartott, majd mintha mi se történt volna jól lettem. Csak attól féltem nehogy a gyerekek elkapják, de szerencsére ők megúszták. Egy kicsit kapóra is jött a sztrájk, mert kedden még nem voltam annyira féyesen, így Józsi "legálisan" tudott velünk itthon maradni. A szerdai kényszerszabi már nem volt annyira vicces. 

Szerdán Domival lementünk tanácsadásra. 7 hetesen 5650g és 60 centi kinyújtva. :) Mintha egy centit sem nőtt volna, pedig biztosan és nem is keveset, mert a ruhái már nem jók rá. Viszont nagyon büszkék vagyunk rá, mert több mint egy hete este fél 10-kor vacsorázik, fél 11 körül elalszik és reggel 8-ig a hangját se hallani. Erre most igazán nem lehet panaszom. Viszont a napközbeni alvás már nem ennyire fényes, nagyon felületesen alszik, sokzor felébred.De ne legyek telhetetlen. :)

Csütörtökön érdekes volt bejutni a belvárosba a sztrájk miatt. A 6 hetes kontrollra igyekeztem így a 7. héten, 2 óra alatt be is jutottam. Hihetetlen káosz volt itt a környéken, az egész kerületben 1 busz közlekedett és ha az tele volt és nem volt leszálló hát nem állt meg. 

A dokinál minden rendben, jöhet(ne) a harmadik. :) Azért ezzel még várnék 2-3 évet. Most ezeket a pillanatokat szeretném kiélvezni. Igazán nem panaszkodhatom a gyerekeimre, főleg nem Marcira, aki nagyon jól vette ezt a kistesós akadályt. Nagyon szereti, ölelgeti, puszilgatja. Amikor felébred és kinyitja a szemét az első kérdése, hogy hol van Domi, mit csinál, mikor a bölcsiből hazajön első dolga, hogy megkérdezze hol van a kistestvére. Remélem ez a szeretete Domi irát megmarad. 

Voltam még aznap Marci leendő óvodájában. Mert a bölcsibe kellett egy igazolás, hogy nem tudják átvenni  gyereket év közben. Nagyon kedvesek voltak az oviban, szimpatikus volt mindenki. Nem is értem a bölcsit! És egyik óvoda sem érti. Tavaly mikor megkérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy a gyerek ott maradhsson a válasz a "semmi" volt. Nugodtan maradhat. Erre most kitalálták, hogy miért nem irattam oviba a gyereket? Mondtam mert azt mondták, hogy maradhat a bölcsiben. Most kitalálták, hogy mégsem. Nagyon-nagyon felbosszantottak és az a vicc az egészben, hogy Józsit és engem próbálnak beállítani hülyének. Még jó, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek a problémával. De nem is lennék mérges, ha nem kérdeztem volna meg tavaly 3x!!! A bölcsődevezető szerint mulasztást követtünk el - mintha oviba iratni a gyereket 3 évesen kötelező lenne - és a mi hibánk, hogy még nem óvodás a gyerek, szerintem meg nagyon inkorrekt a vezető, mert ezt nem év közben kell kitalálni, hanem akkor kell megfelelő tájékoztatást adni, mikor rákérdezek pl. a szülőin. Ők félretájékoztattak és még én vagyok a hibás. A törvény szerint a gyerek járhat, szerintük nem. Na midegy is, most jól kimorogtam magam. A gyerek szeptembertől óvodás lesz és pont.

Délután elmentem fogorvoshoz is. Nagy szó ez nálam, mert rettegek, de nagyon. Viszont van rossz fogam és ha most nem megyek el félek késő lesz. Úgyhogy erőt vettem magamon. Csináltak fogászati rákszűrést és kaptam időpontot tömésre és gyökérkeelésre. még sosem csinálak nekem ilyet, úgyhogy rettenetesen félek. És a fogorvosnéni mosolyogva közölte, hogy nem biztos ám, hogy kapok érzéstelenítőt, ezt bízzam rá.....

Péntekre vol időpontunk Marcival a pulmonológiára. BKV sztrájk alatt a hidegben gyalog egy három évessel nagy kaland. Motorral mentünk biztos ami biztos. Nincs közel az tény. Szerencsére a kerület egyetlen buszára felfértünk, nyomorogtunk, de azért odaértünk. Mázli, hogy nem kellett várni, rögtön bejutottuk. Aztán ért a hidegzuhany: kérik a beutalót. Beutalót? Na mi olyat nem kaptunk. Hát akkor sajnálják, beutaló nélkül nincs vizsgálat. Na ott akkor majdnem elsírtam magam. Hidegben és gyalog kullogtunk haza a gyerekkel. Szerencsére kaptunk új időpontot egy héttel későbbre. Már van beutalóm akkorra, remélem mostmár összejön a vizsgálat. Mert volt nekünk időpontunk decemberben is, de Marci aznap egész nap hányt, tehát nem tudtunk elmenni. És beutalónk akkor sem volt. Szombat éjjel Marci megint kruppos lett, szerencsére csak éjszaka ugatott csúnyán, reggel kicsit ült a párásítónál és délutánra már egész jól volt. Olyannyira, hogy fánkot kellett neki sütni. :) 

A sztrájk miatt majdnem egy hétig itthon volt, nem tudott bölcsibe menni. (Az már csak így zárójelben jegyzem meg, hogy eddig imádta a bölcsit, hétvégén is menni akart, itthon a bölcsiben készült dvd-t nézte szombatonként, erre most sírva fakadt, hogy nem akar bölcsibe menni és nem szeret oda járni és ne menjünk. Kíváncsi lennék mivel tömték ott tele a fejét és hogy kicsoda?)

Ma voltunk Domival egy nagyot sétálni, már nagyon jólesett kiszellőztetni a fejemet. Holnap pedig buszra szállunk, életében először. :)

Új év, új élet, új mosógép...

Számomra ma kezdődött el az új év. Újra elkezdődött a munka, újra kinyitott a bölcsi és én újra egyedül vagyok itthon Domonkossal. Nagyon furcsa, mert amikor utoljára voltunk itthon kettesben még csak két hetes volt, most meg lassan 6 hetes lesz és kialakult már valamilyen napirendünk, ami akkor még nem volt. Nem mondom, hogy ez nem könnyíti meg az életemet.

Ami viszont nem könnyíti meg az a tönkre ment mosógép. 25-én nemcsak a fogam fájdult meg, hanem a mosógépünk is elromlott. Jó móka volt az ünnepek alatt kézzel ruhákat mosni, és szegény Józsit sajnátam nagyon, mert ő csinálta! Szerencsére nem voltak koszos dolgok, leginkább Domonkos ruháit kellett átmosni. Tegnap kijött a szerelő, reméltem, hogy egy kis orvosolható problémája van, hát nem az volt. Eltört a dobtartó tengely. Megnyugtatásul még mondta a szerelő, hogy ez egy olyan ritka dolog, amiből eddig ő is csak kettőt látott nem  túl rövid mosógépszerelői pályafutása alatt. Megjavítható, de nem éri meg egy 7 éves gépre ennyit költeni. Remek. Tehát vasárnap este az újévbe elmentem mosógépet nézni. 

Szerencsém volt, a helyi hipermarketbe pont volt akciósan egy ránézésre csodagép és az áruhiteles hölgy is dolgozott még. Némi kp befizetése és egy gyors hitelelbírálat után lett mosógépünk. Az egész nem tartott tovább fél óránál. 

Női és praktikus vásárlás volt: akciós most, szép és nincs rajta túl sok gomb, jó lesz! Hogy mekkora az ott és akkor nem is érdekelt. Otthon már annál inkáb, néztem hol lesz, hova teszem, hogy teszem és a fő kérdés: hogy fér be az ajtón? Mert a fürdőben lesz helye, de átlagos panellakás 60 cm ajtóval. A gép leírás alapján a legkeskenyebb részénél is 62 cm és hát nem gumiból van. Kisebb  fajta összeomlás következett. A hűtővel egyszer így már rosszul jártunk, ott is 2 centin múlt, hogy az étkezőbe költözött és nem a helyére a konyhában. Hipermarkettelefonszámvadászatban jó vagyok, ez tegnap gyorsan ki is derült. Némi telefonos egyeztetés után kiderült, hogy a sorszám utolsó számjegye nem stimmel és más mosógépméreteket néztünk ezáltal az interneten. Kiderült az is, hogy az újonan vásárolt masina panelszabvány. :) 54 centivel már befér az ajtón. Szerdán hozzák, már nagyon várom! 

Marcell

Domonkos

Testvérek egymás közt

A képek magukért beszélnek. :) Szeretik egymást.

Szilveszter négyesben

Nem szeretem a szilvesztert. Nem szeretem a kötelező bulizást. Általában nálunk van pár barát és úgy szoktuk búcsúztatni az évet. Eddig ez kétszer maradt el, az egyik Marci születése után a második meg most. Nem bántam, mert nagyon fáradt voltam. Az elmúlt két hét eseményei rányomták a bélyeget a szilveszterre is. Azért készültem kicsit, hiszen Marcinak azért buli volt. :)

Kapott kis csákót és mini trombitát. Utóbbit hülyeség volt itthon beláttam. :)

Amitől teljesen szinte transzba esett az a tűzijáték volt. Amint besötétedett és fellőtték az első rakétákat a környéken ő rögtön a szobájába ment, felállt az ágyára és onnan nézte. Sok gond nem volt vele innentől kezdve. Szinte fürdetésig nézte a tűzijátékot és boldogan kiabált, hogy "látod apa, látod anya?". :) Fél 10-kor viszont kidőlt, elaludt. Éjfélkor bementünk hozzá, aludt, majd felpattant, azt hitte reggel van és menni kell a bölcsibe. mondtuk, hogy nyugodtan feküdjön vissza, még éjszaka van. Mondta jó, és lefeküdt. Viszont beindult a tűzijáték áradat, mikor visszanéztünk hozzá negyed egy körül ő térdelt az ágyán és nézte. Nagyon boldog volt, sikongatott, örült. Kb. 1-ig nézte, majd elfáradt és visszafeküdt. Mondtuk neki, hogy mostmár inkább csak hallgassa, mondta jó, és elaludt. :)

Karácsony, avagy mit vitt és mit hozott a Jézuska....

"Jól" indult, nem is én lettem volna, ha minden simán megy....

A terv meg volt, már csak a kivitelezés hiányzott. 21-én megsütni a bejglit, 22-én elvinni barátokhoz, anyunak, és még aznap megsütni a zserbót, 23-án mézes krémest csinálni és előkészíteni a karácsonyi vacsihoz egy pár ételt. 20-án ezekkel a gondolatokkal feküdtem le. 

21-én felébredtem, már éreztem, hogy valami itt nem lesz jó, lázmérés: 38,7. Hát ez az én formám. Mindegy, arra gondoltam Józsi úgyis nemsokára hazaér és akkor majd együtt megoldjuk. De egyre gyengébb lettem, délutánra 40 fokos lázzal feküdtem a kanapén. Háziorvost felhív, ad antibiotikumot. Remek, más se hiányzott így karácsony előtt pár nappal. Józsira hárult hát a nagy feladat, bejglit kellett sütnie. A végeredmény a lényeg, soha ilyen jó nem lett! Máskor is ő csinálja, de én ha lehet kihagyom a betegséget.

22-re sikerült összeszednem magam, úgyhogy a terv többi része nagyjából teljesítve lett. Csak a találkozókat mondtam le, azokat Józsi elintézte.  

Marci megígérte, hogy karácsony napján már nem kell neki éjszakára a pelus. Biztos ami biztos mondtuk neki, hogy adjuk oda a Jézuskának, majd ő elviszi és hoz ajándékot. Lelkesen kitette az ablakba az amúgy tiszta pelenkáját, hogy majd akkor a Jézuska elviszi és nem lesz többet pelenkája, mert ő már nagy és Domonkos kicsi, neki kell csak pelus.

Karácsony napja jól telt, a Szenteste nagyon szép volt. Marci örült, Domonkos viszonylag nyugodt volt, mi boldogok, ahogy láttuk a gyerekeinket a fánál. :)

Másnap átjöttek anyuék, velük is megismételtük a karácsonyi "nagy zabálást". 

Estére viszont megint rosszul jártam, megfájdult a fogam. Volt ez már máskor is így, gondoltam elmúlik... Rosszul gondoltam. Másnapra az egész arcom feldagadt. Mikor máskor persze, mint ünnepek alatt. Én, aki retteg a fogorvostól alig vártam, hogy végre hétfő legyen és mehessek! De addig még volt egy nap és percről percre jobban dagadt az arcom és egyre jobban fájt. 

27-én reggel mikor kipattant a szemem az első dolgom a fogorvos felkeresése volt. Meglátott, megijedt! Hogy te jó ég, hogy nézek én ki és mióta ilyen? Hát nem nyugodtam meg az biztos. Röntgen és a diagnózis: menthetetlen sajnos, mert gyökérproléma és nem lehet csinálni, tovább nem is részletezem... Megszabadított tőle. :( Újabb antibiotikum kúra, pedig még az előzőnek sincs vége. 25-én délben ettem utoljára rendes ételt, azóta szinte semmit. Még napokig spenóton és krumplipürén éltem, ennyit a karácsonyi kajákról és a sütikről. Szilveszterre sikerült egy kicsit összeszednem magam, úgyhogy ez az ünnep nem az én ünnepem volt. Csak zárójelbe jegyzem meg, hogy a mosógép is tönkre ment. Hurrá! Remélem az Újév jobb lesz, mint amilyen az utolsó 2  hetem volt!