Kalandváras születésnap

Oda voltunk hivatalosak vasárnap Dani 4. szülinapját megünnepelni. Ezúton is köszönjük még egyszer! Dani irtó helyes volt, bár már 2 éve nem találkoztunk nagy pajtásként fogadta Marcit és én is kaptam puszit. :) Marci és Dani elmentek játszani - bár inkább Dani, mert Marci... hmmm, hogy is mondjam.... megmujult! :D - mi meg beszélgettünk. Jöttek a vendégek és örömömre volt, akit ismertem is! 2 év után találkoztunk megint Andival és Biával. A Sárkányos teremben Dani volt a király és ott szolgálták fel a lakomát a gyerekeknek. :) Volt torta és Micimackó, bohóccal is találkoztak és játszás kifulladásig. Ez nálunk kettő után következett be. :)

Képekben:

Szó szerint hosszú hétvége

Ami kezdődött a szombattal, mikor is 6 órán keresztül hallgattam - összesen 2 szünettel - a járványtant és a sterilezés/fertőtlenítés tantárgyat. 9-kor kezdődött, de én már 10-kor megbolondultam. Anyu is elkezdte a sulit szombaton, bár ő más szakon van, de vicces volt reggel együtt menni. Én vittem a szendvicseket, ő hozta az innivalót. Egy szünetünk még egybe is esett!
3 körül végeztünk, rohantam haza, mert Anna nagypapája és Balázs hozták az emeletes ágyat Marcinak. Marci már totál be volt zsongva. Fél 5-kor érkezett az ágy és fél 8-ra már kész is lett, pedig négyen csináltuk: Józsi, én, Marci és Domi. Egy óra csak az volt, míg megtaláltuk, hogy melyik léc hova való. Az összeállítása ezek után már tényleg IKEA szintű szó szerint gyerekjáték volt. Domi tette a pöcköket, amiket Marci csavart be. Szerintem ha nincs ez a "segítség" akkor 1 óra alatt is elkészül. Aznap este Marci már ott aludt. Természetesen az emeleten, mert az az ő helye, lent egyszer majd Domi alszik.

Íme az emeletes ágy:


Domi pedig megkapta Marci régi ágyát:



Domi már nem vette egyszerűen az akadályt. Vasárnap reggel tettük az ágyát a helyére. Átjött Rien Annával és Mirával, Pali barátunk és Szilvi - Marci keresztanyja. Domit délben letettük az ágyába aludni, Anna és Marci az emeletes ágyat foglalták el, Mira pedig a babakocsiban aludt. Illetve Mirán kívül senki sem aludt. Mert Anna és Marci játszottak az ágyban, mind a ketten fent az emeleten, de legalább csöndben voltak és pihentek. Domi meg kikérte magának az új ágyat. Csak sikított, visított, őrjöngött. Nagyon nem tetszett neki. Nem is aludt. Este már előre féltem, hogy mi lesz, attól tartottam, hogy átlendül a holtponton az életben nem altatom el. Eddig az volt, hogy betettem az ágyába és aludt, de ebből ugye ki tud jönni, nehezebb a dolgom. Bevittem, rákészültem az órákig tartó menetre, mikor letettem a gyereket, melléültem és mire leültem ő már aludt is. Felálltam, ő felület hirtelen, lebiggyesztette a száját, erre mondtam neki hogy tessék lefeküdni aludni, mire ő lefeküdt és aludt. :) Elkezdtem parázni, hogy mi van, ha éjjel kijön és nem vesszük észre.... Ezért felületesen aludtam egész éjjel, ennek következménye lett, hogy még most is kómás vagyok. Viszont Domi nem indult éjszakai portyára. Hallottam fél 4 körül, hogy ébren van, rugdosta a falat. Majd visszaaludt. Fél 7-kor ébredt, de nem jött ki az ágyából, 8-kor én mentem érte. Nagyon megdicsértem. Ügyesen vette ezt az akadályt. Most délben letettem aludni, 3x megpróbált átmászni a leesésgátlón, majd duzzogva lefeküdt aludni. Az előbb sírva megjelent itt mellettem, kijött, mert felébredt. Visszavittem, megint megpróbált átmászni, megint rászóltam és ő megint duzzogva lefeküdt. Azóta bent morog. :) Marci másfél évesen került ebbe az ágyba, Domi még nincs 16 hónapos, úgyhogy roppant büszke vagyok rá! :)

Sebészet - kivételesen nekem

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy kicsike csomó a bal combhajlatomban. Először azt hittem visszér, mert pont olyan volt, de ez a kis csomócska egyszer csak triplájára dagadt, bevörösödött és rettenetesen elkezdett fájni. Hétfőn lementem vele a háziorvoshoz - gondoltam elbúcsúzom tőle is, mert tuti meghalok - aki nézegette, nézegette, majd mégjobban rám ijesztett. Kérdezte, hogy nem volt ott egy anyajegy? Mert hogy ott olyan fura a bőröm és nem tetszik ez neki és .... Na még jó, hogy észnél voltam, mutattam neki, hogy azzal nincs baj, mert a másik oldalon is ilyen. Akkor mondta, hogy oké, így már nem gáz. Egy kicsit megkönnyebbültem, mert már nem tűnt olyan aggodalmasnak. Viszont közölte, hogy oké, másnap reggel a sebészeten kezdek, mert fel kell vágni. Na ez már cseppet sem tetszett. Azonnali antibiotikum kúrát is előírt még aznap esti kezdéssel.
Másnap reggel Józsi itthon maradt én meg elbandukoltam a sebészetre. Nem volt bennem rossz érzés, gondoltam megszúrják, kitisztítják és kész. Meg ahogy én azt elképzeltem.
Bent a főorvos fogadott, kérdezte, hogy mi a panasz, mutattam neki, ő is azt mondta, hogy hát igen, ezt meg kell nyitni. Aztán jött a hidegzuhany: mivel gyulladt, ezért érzésteleníteni sem tudja ott. Na ez nagyon nem tetszett. Fagyasztással "érzéstelenítették", hát nem tudom ez mire jó, talán csak a tudatra hat. Ugyanis a fagyasztás már eleve tökre fájt, hát még mikor a gyulladt bigyómba a doki belevágott egy szikével. Ott gondolkoztam rajta, hogy elsírjam-e magam? Szerencsére mire végiggondoltam már végeztünk, betett egy csövet, bekötözött és utamra engedett, másnap kellett menni kötözésre. Vicces volt a hazajutás, a buszra szállás, majd feljönni gyalog a harmadikra. Itthon már csak feküdtem, mert minden mozdulat fájt nagyon, ezért Józsi itthon is maradt. Másnap reggel kellett menni csőkivételre és kötözésre megint. Na ezt sem részletezem, legyen elég annyi, hogy már a fagyasztás sem járt, csak a csőkirántás. Megint bekötöztek, de legalább már járni tudtam. Tegnap úgy döntöttem, hogy már nagyon nem frankó az a kötés, ezért önhatalmúlag át is kötöztem a sebem. Kicsit izgultam, hogy a doki mint fog szólni, de nem volt vele baja. Szerencsére jól csináltam. Gondoltam rá, hogy talán aláíratom vele ezek után a sebészeti gyakorlatomat! :D
Motsmár csak egy kis tapasz van rajta és egy pukli maradt utána. Az biztos, hogy emlékeztetni fog erre még egy jó darabig.

Beteg lett :(

Ma mentünk volna az ortopédiára és a gégészetre, de Domi tegnap délután belázasodott, estére meg kruppos is lett. Nem volt elég bajunk eddig is. Áááááááá
Így egy héttel tolódott a Heim Pálos ortopédia. Addig lehet elmegyünk a kerületben is oda, ahol anno a csípőjét nézték. Önálló járáskor kell visszamenni, de ebből nem lesz önálló járás, így megmutatom neki is. Több szem többet lát(hat) alapon.

Gyógytorna!

Voltunk ma Domival a gyógytornásznál. Reggel 8-ra kellett a Heim Pál Kórházba mennünk. Nem mondom, hogy frissen és kipihenten érkztünk, mert engem az óra keltett, Domit meg én. A család többi tagja aludt. Elég korán oda is értünk. A gyógytornász is abban az új épületben rendel, ahol a múltkor voltunk.
Bementünk, Domi szinte egyből sírva fakadt. A gyógytornász felvette az anamnézist, megnézte tetőtől talpig, majd felállította a diagnózist: ez a kisfiú nem csak a lábában, hanem tetőtől talpig hypotón. :( Szinte elszörnyedve vizsgálgatta szegényt és nem értette, hogy hogyhogy csak most jutottunk el orvoshoz a problémával. Néha én sem értem. Lehet már az elején erőszakosabbnak kellett volna lennem. Mondta, hogy Dévény terápia mindenképp javasolt, ezen kívül ugye az ortopéd cipő és szerinte nem is lesz Dominak elég a spéci boltokban kapható supináló cipő, hanem csak a csináltatott és ortopéd orvos által felírt. Remek. :(
Hétfőn megyünk az ortopédiára és megpróbálunk beutalót kérni a gyógytornára. Nem tudom mennyi eséllyel, de akkor sem hagyom ki ezt a lehetőséget.
Én vagyok a hülye, gyógytornász szakra is beadhattam volna a jelentkezésemet. :D

Egy kérdés: ki mit tud arról, hogy ebben az esetben jár-e az emelt családi illetve a közgyógy igazolvány és az utazási kártya? Az utazási lenne a legfontosabb jelenleg ugye, mert Marciéval mégsem hordhatom Domit. :( Elég lesz a Dévény és a gyógycipő, nemhogy még az utazás is....

Vannak időpontjaink

Sikerült! Majdnem mindenhova kaptunk időpontot.
Először a pulmonológiát hívtam, ott kaptunk április végére. Mikor mondtam, hogy mi a panasz elküldtek még gégészetre is minket, így egy újabb beutaló és egy újabb időpont is kellett. Azt mondta a pulmonológus, hogy ha voltunk a gégésznél hívjuk vissza, mert lehet tud hamarabbi időpontot is adni. Mindenhol hangsúlyoztam, hogy a programban vagyunk, így hamarabb megnyíltak a kapuk. :)
Aztán hívtam a gégészetet, ott mondták menjünk amikor szeretnénk - ill. van rendelés -, mert oda nem kell időpont.
Következett az ortopédia, na ez már egy fokkal érdekesebb volt. Azt mondta a doktor úr, hogy nem tud időpontot adni, minden hétfőn rendel és menjünk oda, egyszer majd sorra kerülünk. Mondta, hogy menjünk minél hamarabb, akkor talán megússzuk 1-2 óra várakozással. Ha tudná, hogy a sima háziorvosi rendelőben is ennyit szoktunk.... Furcsa, mert tegnap a doktornő azt mondta, hogy időpontot kell kérni. Na nem számít, majd hivatkozom a telefonbeszélgetésre. Úgy gondoltam, hogy akkor összekötöm ezt a gégészettel, valahova csak bekerülünk gyorsan. Tehát jövő héten ha minden jól megy már lesz egy ortopédiai és egy gégészeti papírunk.
Következett neurológia, oda március végére kaptunk időpontot. Jó kis hónapunk lesz. Még egy teljes laborra is el kéne jutnunk valamelyik reggel. És akkor a 15 hónapos oltásról még nem is beszéltem. :D
A háziorvoshoz pedig most megyek le beutalókért, mert ő még semmit sem tud erről az egész magánakciómról. :D

Ortopédia, neurológia, gyógytorna.....

Meg ami még ránk vár mostantól. Ugyanis voltunk a Heim Pál Kórház előző bejegyzésemben már említett programján.

Az elején kezdem:
Alvás után elhoztam Marcit az oviból, mert 16 órára kellett menni a kórházba. Ott kaptam egy kb. 20 dupla oldalból álló kérdőívet. Nagyon szép a kórháznak ezen szárnya és a váróban pl. gyerekkonyha van felállítva, így Marci játszott amíg én ezeket a papírokat töltögettem. Aztán mikor leadtam akkor az egyik nővér mondta Marcinak, hogy ott a kis beugró részben terráriumok vannak és akváriumok, menjen vele és nézzék meg. A következő percben Marci már az ölében volt és állatokat nézegettek. Volt ott kopasz tengerimalac, csíkos mókus, teknős, gőte, minden. Legalább 15 berendezett terrárium kötötte le a várakozó gyerekek figyelmét.
17 órakor kijött a doktornő. Egy rettenetesen kedves, nagyon fiatal csinos kis nő volt - először asszisztensnek gondoltam, tiszta ciki. Bementünk egy szobába, ami nagyon barátságos volt, tele volt játékokkal, Marci és Domi rögtön elmentek játszani. Mi meg elkezdtünk a doktornővel beszélgetni. Felvette az anamnézist, majd figyelgette Domit. Azt mi is észrevettük már, hogy a belső talpélén áll és az egész talpa kifelé fordul. Egyből mondta a doktornő, hogy ezért nem áll és ezért nem jár. Nincs stabil tartása a lábának és rettenetesen hipotón. Szinte a sípcsontjára vissza lehetett hajtani Domi lábát. Azt mondta, hogy először is az ortopédiára kell mennünk, valószínűleg kap ortopéd cipőt ami egyenesen tartja a lábait és az izmok amik a járáshoz és álláshoz kellenek meg tudna majd erősödni. Aztán kért egy új neurológiai véleményt és egy laborvizsgálatot, egy teljes mindenre kiterjedő labort. A leges legfontosabb viszont, hogy már szombaton meg kell kezdenie a gyógytornát, volt is reggel 8-ra egy szabad időpont, így megyünk beutalóval Dévény-tornára azonnal! És ha már ott voltunk meghallgatta, mert ugye pulmonológiai szakvizsgálatot is kértünk még egyet, ha már ott voltunk, mondta, hogy igen, annak is jó lenne utána járni, hogy miért vannak a köhögőrohamai, mikor semmi nem indokolja, tiszta a tüdeje, nincs garaton csorgás, semmi. Lehet allergia, de még kicsi az allergiavizsgálathoz.
Szóval összefoglalva:
Szombaton megyünk az első gyógytornára, holnap a megadott doktorhoz kérünk ortopédiára időpontot és elkezdünk spórolni a cipőkre, majd kell egy neurológiai időpont és pulmonológiai és egy teljes labort is csináltatni kell. Eddig sem unatkoztam.... Hogy suliba hogy fogok a torna mellett járni az még rejtély, mint ahogy az is, hogy az egészségügyi érettségire így hogy fogok felkészülni és hogy megyek szeptemberben egyetemre.
Egyelőre az a dolgom, hogy Domit lábra állítsam és megtanuljon járni, minden többi csak ezután következik!

Bekerülünk a programba?

Ma voltunk a játszóházban és ott Zsóka aki foglalkozott Domival beszélt nekem a Heim Pál Kórház "Egészséges utódokért" programjáról. Mivel ő már nem tud Domival foglalkozni és Dominak meg szüksége lenne rá, ezért javasolta hívjam fel őket. Ha megállapítják, hogy a gyereknek szüksége van Dévény terápiára, akkor ingyen mehet oda.
Felhívtam a kórházat ma délben telefonon és csodák csodájára holnap délutánra kapott is Domi időpontot. Zsóka adott nekem anamnézislapot, amit itthon kitöltöttünk, azzal és az eddigi leletekkel - neurológiai, belgyógyászati és pulmonológiai - holnap várnak minket. Úgy tűnik bekerülünk a programba és lesz egy részletes és teljes kivizsgálása és ha ők is úgy látják, hogy Dominak szüksége van a tornára akkor ott ingyen megcsinálják. Örülök, hogy megint kicsit jobban foglalkozunk a dologgal, nem csak itthon tornázunk. Holnap este már okosabb leszek. :)

Marci Casanova

Marciról ejtenék egy-két szót. Pontosabban pénteken megtudtam, hogy az én fiam szerelmes, mégpedig a Lillába legfőképp! Az oviban egymás mellett alszanak, együtt játszanak és oda vannak egymásért. Amikor pénteken mentem Marciért, akkor a lányok - szinte az összes- kirohant és kiabáltak még a folyosón is neki, hogy szia Marcííííííí! Nem lehetett őket visszaterelni a terembe amíg el nem mentünk. A szülők fel sem tudták öltöztetni a lányokat, mert szöktek Marci után. :D

Ma mentem érte és mostmár becsukta Dia néni az ajtót Marci mögött, mert az a tuti, erre a lányok rátapadtak az üvegre belülről, Marci meg kívülről. Most is nehéz volt az elszakadás, Marci nem akart jönni, a lányok az ajtóból nem akartak menni. Legalább 3x visszament köszönni. Az utcán találkoztam az egyik lányos anyukával, aki úgy fogadott minket szavait Marci felé intézve, hogy szevasz te szívtipró! A lányok 80%-a beléd szerelmes! Nem kicsit vagyok büszke rá! :D Az én 4,5 éves szívtipróm!

Esti szösszenetek

Józsinak kiabáltam ki, hogy jaj de édes ez a gyerek, mindjárt megzabálom (Domit, merthogy kérdeztem, hogy megyünk-e aludni és ő bólogatott, hogy igen és bebújt az ölembe :) ) erre Marci szinte sírva: neeee, ne edd meg a Domit! 

Kerestem egy serpenyőt, mondom Józsinak, hogy nem találom, mire Marci kikiabál: keresd csak, keresd!

Fogorvosnál

Marcival pénteken elmentünk fogorvoshoz. Gyerekfogászatra. Még sosem voltunk. Gondoltam elviszem, mert nem szeretném, hogy úgy járjon mint én, aki retteg a fogorvostól. Előre felkészítettük, hogy milyen is lesz, mit kell ott csinálni. 5-re mentünk, kiderült, hogy 3 ajtónál is van rendelés én meg nem tudtam, hogy hova tartozunk, kihez kértem időpontot. Oda mentem, ahol az ovit láttam kiírva. Egy nagyon kedves fogorvosnéni fogadott minket egy szintén nagyon kedves asszisztenssel. kérdezte, hogy az én ölembe ül-e Marci, vagy egyedül. Marci engem választott. :) Beültünk a székbe - kicsit jó érzés volt, hogy engem most békén hagynak - és a doktornéni megmutatta, hogy milyen magasra tud "felrepülni" a szék. A lefele menettel már voltak gondok, mert elkezdett a szék zörögni, amitől Domi sírva fakadt. :) Gyorsan megvigasztaltam, mert a doktornéni nem szereti, ha egy baba sír, és ezt jó értelemben írom. :) Aztán Marci a megbeszéltek szerint szépen kinyitotta a száját és a doktornéni megnézte a fogait. Nagyon megdicsérte, hogy szépen mossa a fogait, nincs rossz foga és szép tiszták is. Én is meg lettem dicsérve, jól esett a lelkemnek. Mondta, hogy nyáron menjünk legközelebb, akkor megint mutat Marcinak érdekességeket és így hozzászokunk a fogorvos látogatásokhoz is. Így megtanulja, hogy nem csak akkor kell menni, ha baj van és esetleg a nagyobb bajt is meg tudjuk előzni. Marci mondta is nekem, hogy nyáron mindenképp menjünk az aranyos doktornénihez. :) 

Marci és Domi Mickey egeret néz :)

Itt a farsang, áll a bál....

Meg volt ma az első ovis farsangunk is. Marci már nagyon várta, pedig tavaly utálta. Jó, a bölcsis farsang azért más, mint az ovis. :) Ez nagyon jól sikerült!

Reggel korán kelt az egész család. Nem jellemző, mert Józsi és Marci kelnek reggel és mennek dolgukra, mi Domival csak utánuk. :) Ma reggel Marci meg is lepődött, hogy ébren vagyok és a konyhában már a sütit szeleteltem, mikor kijött. A sütit, ami még fantasztikusabbra sikerült, mit a múltkor. Gesztenyés keksztekercs készült, bár én kicsit variáltam a recepten. Nem szeretem a nagyon vajas cuccokat, ezért a töltelékbe csak a felét tettem és a tekercsbe is kevesebbet, de pótoltam kávéval a maradékot. Tettem bele még mandulaaromát és vaníliás cukrot is és mivel eleve kész gesztenyemasszát vettem ezért egy kis vaj kivételével nem is tettem hozzá semmit.

És ímé, így néz ki az enyém!

Fél 9-re értünk az oviba, már jelmezbe kellett bemenni a csoportba. Addigra már volt bent kutya, ördög, királylány, katica, boci..... Marcit is átöltöztettem, de a varázspálca és a süveg nem kellett neki, csak a köpeny. Így nem volt elég varázslós, ezért legalább csillagokat rajzoltam az arcára, így már alakult a dolog. 

Egy pár kép erejéig azért sikerült rábeszélnem a teljes felszerelésre.

 Nagy haverok!

Reggeliztek, majd elkezdődött a buli. 9-től 10-ig a teremben voltak, volt jelmezes felvonulás, mikor egyesével ki kellett menni, felállni egy székre és el kellett mondani, hogy minek öltözött. Azt hittem nem megy majd oda, de ment és mondta, hogy ő varázsló. :)

 Domi is játszott, farsangozott, bár neki nem volt jelmeze.

 Csoportkép

10-kor kimentek a tornaterembe, oda pedig jött egy bohóc! (Marci szerint bobóc :D) Én nem szeretem a bohócokat, gyerekkoromban is utáltam őket, ezért pár anyukával a teremben maradtunk. Ettünk, beszélgettünk, Domi játszott. Aztán jött a Bóbita együttes és az aulában elkezdődött a buli. 

 Elfáradt.....

 Nagyon. :)

Mondjuk még mindig Domi volt a lelkesebb! Ő az elején táncolt, rázta magát és a számok végén tapsolt. :) Marci csak állt a lábam mellett egy órán keresztül és semmivel nem tudtam rávenni, hogy menjen bulizni, táncolni. Domival és velem volt csak hajlandó, az meg elég nehézkes volt, de azért próbálkoztunk. Fél 12-kor megebédeltek, majd 12-kor hazajöttünk Azt mondja, hogy nagyon jól érezte magát és már várja, hogy mikor lesz a következő. Ez a lényeg! :)

Szép kis nap

Ritka az a nap, mikor sok dolgom van. Általában az elintéznivalókat egy napra teszem, így egy nap alatt letudok mindent. Így volt ez most is. Mára beterveztem, hogy felkelünk akkor Domit leviszem a dokihoz, mert hajnali 4-től úgy köhögött, hogy majd' megfulladt. Meg akartam nézetni, mert mikor pulmonológusnál voltunk ugyanez volt és a tüdeje, torka, mindene gyönyörű volt. Most szintén szerettem volna megmutatni, hogy megint rettenetesen köhög és kíváncsi vagyok, hogy most is jó-e minden értéke? El akartam menni az ugrálócsacsit visszavinni, mert már tegnap délután kellett volna, de nem értünk oda. Aztán utána vásárlást terveztem, mert holnap ovis farsang tehát ebből következik, hogy utána meg itthon sütnöm kellett volna! Igen, ez mind feltételes mód, mert ebből semmi se lett, ugyanis reggel felhívott Józsi, hogy elvitte az én kulcsomat is. Ez még nem lett volna baj, mert van nekem egy tartalék kulcsom is, nagyobb baj az, hogy a babakocsi lent a földszinten a radiátorhoz van biciklilánccal kötve, és annak az egyik kulcsa Józsi kulcscsomóján, a másik az enyémen és mindkettő Józsinál. 

Így most itthon ülök, se a dokihoz nem jutottam le, se a csacsit nem vittem vissza, se a boltba nem mentem el és még csak sütni sem sikerült, nem beszélve arról, hogy Marciért kéne menni az oviba. 

Aztán megszületett a megoldás. Nem a legjobb, de nincs mit tenni. Dokit telefonon felhívtam, hogy emelhetem-e Domi gyógyszeradagját, megígértem, hogy holnap majd leviszem. Hurrá. Aztán hívtam Józsit, hogy el kell mennie Marciért, mert én nem tudok, de előtte jöjjön haza és szabadítsa ki a babakocsit, vigye magával Domit, vigyék a csacsit és útközbe dobják be, addig én elszaladok vásárolni, majd itthon gyorsan megcsinálom a sütit és akkor talán még a moziba is odaérek, mert ma a Riennel megbeszéltünk egy mozizást. Ez került a legnagyobb veszélybe. Tehát számomra csak most kezdődik majd a nap......

Bölcsi

Nagyon úgy néz ki, hogy bölcsőde terén én el vagyok átkozva.....

Kezdem Marcival, aki anno nem került be itt a kerületben a bölcsibe, pedig a jelentkezés első napján reggel 8-kor már leadtuk a papírt, mégis várólistás lett. Pontosan az 5. volt a várólistán. Ezért nem volt más választásom, minthogy a belvárosba írassam. Nem volt egyszerű menet, minden nap órákat utazni - főleg télen - egy kétévessel. Aztán valamikor szeptember végén ide is bekerült, de addigra már beszokott a másik bölcsibe, nem szerettem volna megzavarni. Így 2 évet ingázott. Most szerencsére ide jár oviba a ház mellé. 

Ma elmentem, hogy elintézzem Dominak a bölcsit, hogy ne járjunk hasonlóképpen. Azt írtam a papírra, hogy április közepétől kérem a felvételt, de azt mondták az teljesen esélytelen - így legyen! - így szeptemberre tudják esetleg beírni. Mondtam, hogy abba a bölcsibe szeretném kérni a felvételt, ami Marci óvodája mellett van. Így is necces lesz ideérni a munkából Marciért, így az lenne a legjobb, ha egy helyre járhatna a két gyerek. És itt jött a hidegzuhany! Nem járhat az ovi melletti bölcsibe, mert szeptemberben még nem lesz 2 éves és oda csak azok a gyerekek járhatnak, akik elmúltak már 2 évesek! Mondtam, hogy akkor mi leszünk az utolsók, akik beszoknak, akkor már majdnem 2 éves lesz, max. 1 hónap választja majd el, de ezt sem lehet! Na itt már kezdtem nagyon kiborulni, mikor is mondták, hogy jelentkezzünk egy másik bölcsibe ami nincs olyan messze - ez tény, de akkor is! - és onnan ha elmúlt 2 éves jelentkezzünk át az ovi melletti bölcsibe. Az mókás lenne, épp, hogy beszokik az egyik helyre, mikor onnan kiveszem és átviszem a másikba. És mi a garancia, hogy átveszik? Semmi. Hát nem tudom. Viszont ott az udvaron láthatná Marcit is, mert a bölcsis és ovis udvar szinte egyben van és pont Marciék mellett vannak a bölcsisek. 

Ahova felvennék szeptembertől onnan nem hallottam túl jó híreket. Sőt, inkább csak rossz tapasztalatokról hallottam, de ugye én nem tapasztaltam még ott semmit - kivéve az egyik gondozónőről, de ez más téma - tehát ne legyenek előítéleteim. Amúgy meg inkább örüljek, ha a gyerekem bejut a bölcsibe, mert akkor még szerencsésnek mondhatom magam, hiszen hányan várnak a helyekre. Azt viszont nem tudom megérteni, hogy 1 hónap miért számít olyan sokat és miért ne járhatna egy helyre a két gyerekem?

Az biztos, hogy egy ember így nem tud elmenni mindkét gyerekért. Szinte kizárt, mert fél hat-hat körül épphogy beesek majd az egyikért. Na, melyiket válasszam......?

Eldőlt!

Na megszületett a dilemmámra a válasz! Elküldtem a jelentkezésemet. Kiderült, hogy ha egy szaknak az államilag finanszírozott és a költségtérítéses részét is megjelölöm az csak 1 jelentkezésnek számít. Így a következőképpen alakult a jelentkezésem:

A=alap

L=levelező

Á=államilag finanszírozott

K=költségtérítéses

ALÁ - szülésznő

ALÁ - mentőtiszt

ALÁ - ápoló

ALK - szülésznő

ALK - mentőtiszt

ALK - ápoló

Így ez 3 helynek minősül, tehát csak egyszer kell fizetni. Biztosra megyek! :) Az a lényeg most, hogy bejussak!

Mostanság

Na az van, hogy nincs semmi. :) Semmi sem történik velem mostanság, így írni sincs nagyon miről. Egy átlagos napon reggel Marci elmegy oviba, mi délelőtt Domival játszunk, majd amíg ő alszik addig én tanulok, felébred megyünk Marciért, majd játék, fürdés, lefekvés és tanulás. Minden napunk így telik. Az is kiderült, hogy ami tételeket eddig kidolgoztam szinte kuka mind, mert nem megfelelő könyvekből készültem. Frankó, egy teleírt A/4-es füzet és szinte semmire sem megyek vele, mert "túl orvosi". Nem hittem volna, hogy baj az, ha "túl okos" vagyok, de mint kiderült van amit szinte szóról szóra tudni kell és ezért kellenek azok a könyvek. Jövő hétre talán meg is érkezik, mert a kiadótól kellett megrendelni. 5 db. darabonként 160-170 oldalas könyvre van 2,5 hónapom. Nem tudom mi lesz, de mindenképp sikerülnie kell, úgyhogy most még intenzívebb tanulás következik majd. Szerencsére Domitól lehet tanulni, délután 3-4 órát is alszik. 

Hétvégén itt voltak Rienék és utókarácsonyoztunk. Végre sikerült összehozni, egyik gyerek sem volt beteg! Nagy szavak ezek ilyenkor mikor 4 gyereket kell összehangolni. Ők hozták az ebédet, mi csináltuk a nasit. Szokásos lilahagymás-szalonnás pogácsát, hála Limarának! Marci kapott sátrat a szobájába, ezáltal az egész szobát át kellett rendezni. :)

Régóta szeretett volna egy sátrat, és most végre meg is kapta. Domival azóta minden nap játszanak benne. Jó nagy, mind a négyen elfértünk benne. :) Domi megkapta a Fisher Price csigát, ami nagyon szupi, csak nincs rajta kikapcsoló gomb és én az ilyen játékokat így már nem is szeretem. :D

Aztán ami még történt: Domit beirattam a bölcsibe. Szeptembertől mennem kell vissza dolgozni. Amennyire vártam Marci születése után hogy dolgozhassak most annyira nem várom. Nem is a munka miatt, hanem azért, mert Domi sokkal ragaszkodóbb, bújósabb, anyásabb, sokkal nehezebb lesz őt otthagyni a bölcsiben. Nekem is nagyon nehéz lesz és neki is.

Voltunk pulmonológián is a gyerekekkel, Domi még mindig köhög, kapott sinecod cseppet, amit még nem adtam be neki, mert mióta kiváltottam azóta nem köhög. Csak ennyi kellett. :) Marcit csak meghallgatta a doktor néni, semmit nem változtatott a puffok adagolásán, kontroll 3 hónap múlva. Leszámítva egy kisebb kruppos rohamot szerencsére ő is jól van. A krupp nálunk már említésre se méltó "betegség".

Február 23-án délelőtt lesz a farsang az oviban. Marci minden nap más szeretne lenni, mai favorit a cinege. Sokkal jobban örültem, mikor még Pókember vagy méhecske szeretett volna lenni. Hétvégén elnézünk egy jelmezkölcsönzőbe és ott majd választ magának. Már komolyan megőrjít vele. :) Még azt is ki kéne találnom, hogy hogy sütöm meg a szalagos fánkot másfél óra alatt. :D

Képek

Enni tanul!

Huncut nagyon.

 Nem én voltam!

 

Kár, hogy csak a széle látszik. Marci fotózta, Domi meg veszettül ugrált. :D

 

Borzaszó ez a kép, szörnyű így látni, viszont tény, hogy nagyon jót tesz neki és Dominak is. Felváltva kapják, itt Marcin volt a maszk.

Kicsi a rakás.... :)

Megtettem!

Tegnap elmentem Budapest Főváros Kormányhivatalába és jelentkeztem érettségire! 

Reggel találkoztam Riennel és megkértem, hogy kísérjen el. Először fénymásolni mentünk, mert kellettek a bizonyítvány másolatok, majd elballagtunk a Westenddel szembe lévő hivatalba. Az oktatási osztályon volt egy számítógépterem, oda kellett menni és a gépen kitölteni a jelentkezési lapot. Még jó, hogy nem itthon csináltam, mert 3x is rosszul töltöttem ki. Ott meg megmutatták mit és hova írjak, ha nincs hallgatói jogviszonyom egyetlen iskolánál sem. Ugye a levelező okj-s nem számít annak. Mira a babakocsiban elaludt, így sietnem kellett, mert nem tudtuk levetkőztetni. Domin újra kitört a szeparációs félelem, ha csak hátat fordítok máris ordít, nem volt ez másként tegnap sem. Úgyhogy ölemben gyerekkel töltöttem a lapot. Aztán kaptam egy csekket, hogy azt fizessem be, majd a bizonylattal együtt adjam fel a jelentkezési lapot és a fénymásolatokat.

Elmentünk a volt munkahelyünkre, ott megetettük a gyerekeket és kitöltöttük a jelentkezési lapokat. Illetve csak Rienét, mert én az e-felvételi keretében jelentkeztem, nekem csak a hitelesítőt kellett feladnom. Domi már nagyon fáradt volt. Átmentünk a postára és feladtuk a lapokat. Visszavonhatatlanná vált a jelentkezésünk! :) Fura érzés volt. Domi idő közben elaludt. Még elmentünk a Burger Kingbe enni - megünnepeltük hősiességünket - majd indultam Marciért. Domi csak az oviban ébredt fel. :) 

Most méginkább neki kell ülnöm a tanulásnak, elvégre csak kifizettem 17ezret az érettségire! 

Ha azt nézem, hogy július 21-én van a ponthatár megállapítás arra jutok, hogy te jó ég, milyen soká lesz még az, ha meg arra gondolok, hogy júniusban érettségizem mindjárt úgy állok a dologhoz, hogy te jó ég, az mindjárt itt van! Honnan nézzük ugye...? :)

Dilemma

Ma volt a Semmelweis Egyetemen a nyílt nap. Megfogadva a tanácsokat elmentem! Józsinak mára szabadságolnia kellett magát, mert anya ment egyetemlátogatóba. :) 

9-re mentem, attól féltem, hogy akkor még csak én leszek ott az egyetlen lézengő ember, hát mekkorát tévedtem! Csak a ruhatárig eljutni kb. 15-20 perc volt. A ruhatáros nénitől a biléta mellé kaptunk cukrot is. :) Aztán elmentem a csomagomért, ami egy SE-ETK-s ajándékzacsi volt, benne a programmal, több iskolai kari tájékoztatóval - állati igényes kiadványok (!) -, nyakba akasztható SE-ETK-s akármi, volt még benne toll és egy gumis egyetemi karkötő. Aztán elindultam felderíteni. 

Elsőként a szülésznői  szak előadására mentem. Mivel még csak 10 óra lehetett és jó páran még a ruhatárnál álltak sorba ezért nem volt tömeg. Bementünk a demonstrációs terembe. Számomra ez volt maga a kánaán. :D Alig vártam, hogy végre élőben is lássak ilyet. Elmondták, hogy hogy működik a szülésznőképzés, milyen kompetenciákat szerzünk, mik a záróvizsgára bocsájtás feltételei, lehetett kérdezni is. Én a kipróbálás és nem a kérdezés híve vagyok, úgyhogy egyből neki álltam megnézegetni a "dolgokat". Jól fel is sültem így elsőre, mert volt ott egy "terhes has", benne igazi életjeleket adó babával, de őt nem lehetett ugye látni. Mondták, hogy akkor tapintsam ki, hogy hogy is van bent a baba. Simán farfekvésesnek véltem, holott a feje lent volt. Ennyit erről, mentem is tovább. :D 

Az aulában volt kávé és pogácsa, ezzel feltöltöttem magam.

A második utam az ápolókhoz vezetett. Ez is elég érdekes volt, főleg, mert egy gyak. teremben volt az előadás. Aztán átvittek minket a szimulációs terembe. Na ilyet viszont eddig tényleg csak a Grace Klinikában láttam! Egy műanyag baba, aki pislog, van szívverése, lélegzik, esik a vérnyomása, ha úgy akarják, korog a gyomra és akkor lesz rosszul, mikor megnyomnak a háttérben egy gombot. :D Rendesen van szívhangja és radiális pulzusa is. Hatalmas monitoron kivetítve EKG, pulzus meg minden. Szerintem tök félelmetes volt. :) De a bácsi aki beszélt róla irtó lelkes és magával ragadott ez a hangulat. :)

Innen a védőnői tájékoztatóra mentem. Oda csak úgy, mert útba esett. Az csak nappali képzés keretében indul, ezért nem is tudnék rá jelentkezni, de ha már ott voltam ezt is szerettem volna meghallgatni. Nem is nyűgözött le annyira. 

Tovább haladva pont kezdődött a mentőtiszti előadás, így berobogtam arra is. Ez is nagyon jó volt, itt bemutatókat tartottak a diákok, pl. roncsból mentés, intubálás - kipróbálhattam - elsősegély, újraélesztés. Itt lehetett kérdezni is meg kipróbálni a dolgokat. Ez is nagyon tetszett, bár szerintem nem lenne gyomrom ehhez a szakmához, bár biztos nagyon jó lehet ilyen szinten életeket menteni. :)

Még beültem a nagy előadóba és megnéztem egy pps vetítést a karról, iskoláról, felvételi eljárásról, majd kezdődött a kérdezz-felelek, ahol a tanulmányi osztály vezetőitől lehetett kérdezni. Mivel ezt hagytam a végére, ezért itt már nem voltunk sokan. Szerencsére, mert egy elég bensőséges "kerekasztal beszélgetés" jellegű dolog lett ebből. Összesen ketten voltunk bent, egy idősebb hölgy és én. Miközben mi kérdeztünk és beszélgettünk néha be-bejött más is, valamit kérdezett, majd ment is tovább, mi meg csak kérdeztünk és beszélgettünk és kérdeztünk.....

És itt jön az én dilemmám! Alapból szülésznő szakirányra jelentkeznék államilag finanszírozottan, de második helyen megjelöltem a költségtérítésest (diákhitelből) és harmadikként az ápoló szakot. Nade! A karon az első év az egy alapozó év, mindenki ugyanazt tanulja. Olyat is lehet, hogyha az ember teljesít minden kreditet, akkor bead egy átjelentkezési kérelmet. Namármost, arra gondoltam, hogy másodiknak beírnám az ápolót - hátha oda idén mondjuk kevesebb ponttal is be lehet jutni, volt már rá példa - és harmadik lenne a költségtérítéses szülésznői. De mi van akkor, ha beadom az ápolóiról az átvételi kérelmemet a szülésznőire és elutasítják? De az államilag finanszírozott lenne legalább. Fogalmam sincs, hogy most mit is csináljak? :(

A csomag

Ma meggyűlt a bajom a postással reggel. Anyósom adott fel mekünk csomagot. Szokott. Ilyenkor délután feladja, másnap reggel pedig ideér. Jött is fél 10-kor a csomag, ám a postás közölte vele, hogy 1995.- lesz. Szemem kikerekedett, visszakérdeztem, hogy miért, hiszen anyósom mikor feladta akkor rendezte ezt az összeget. A postás közölte, hogy neki oda van írva, így el kell kérnie a pénzt. Mondtam oké, de én azért ennek utána járok. Kérdezte, hogy megadja-e a mobilszámát, mondtam nem kell, kiderítem én a postán, hogy mi a helyzet, mire heves tiltakozásba kezdett, hogy ne a postát hívjam, hanem őt. Na ez nekem már nem tetszett, de ám legyen. Egy-két telefon és kiderült, hogy nekem volt igazam, anyósom kifizette a csomagot előre. Én biztos voltam benne, mert nem csinálna ilyet velünk, ha meg nem fizette volna ki előre akkor szólt volna, hogy úgy készüljek. 

Hívom telefonon postást, mondom mi a helyzet, mire ő mondta, hogy oké, utána néz ő is. 3 mp. múlva hívott telefonon, hogy utána nézett a csomagnak és valóban ki lett fizetve és a postán elírtak egy sort. Jött vissza, hozta a pénzt és közölte, hogy na látom, ezért adta meg a számát, mert ha a postát hívom még a végén azt hitték volna, hogy a postás a saját szakállára dolgozik. Háááát mindenki azt hisze a történetről amit akar, én csak annyit tennék hozzá, hogy ha a posta tévedett, akkor miért gondolná ezt róla bárki is? Nem ítélkezem, lehet, hogy így volt, lehet hogy nem, de nekem túl sok a véletlen egybeesés (ne a postát hívjam, hanem őt, még azt hiszek, hogy a saját szakállára dolgozik....), hogy ne azt gondoljam, hogy át akart verni. Még jó, hogy én meg nem vagyok hülye!

Érettségi újra

Nincs mit tenni, újra kell érettségiznem. 

Annak idején, mikor még gimnazista voltam számomra az egész a túlélésről szólt. Mindenki mondta, hogy csak legyen meg a többi már senkit nem érdekel. Én is így gondoltam. Annak idején volt felvételi, ahova az ember elment és felvételizett. Ha ott jól teljesített felvették ha nem akkor nem. Én is ilyen helyre mentem tovább, ott gyakorlati volt a felvételi. Aztán egy pocsék érettségivel 2004-ben még a jogi karra is felvettek, mert a felvételin jól teljesítettem. 

Azt senki se mondta, hogy a rendszer változhat és tanulni kéne, mert egyszer majd csupán az érettségi alapján fogják eldönteni, hogy az embert felveszik-e az adott egyetem adott szakára. És számomra itt a bökkenő, ugyanis ahova jelentkezem oda nem vennének fel az érettségim alapján. Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy ugye meg van határozva, hogy milyen tantárgy számít a felvételnél, nos a 6 megadott tárból kell kettőt választani, de én azok közül csak egyből rendelkezem érettségi eredménnyel, tehát nincs mit tenni, érettségizni kell megint. Pont tíz éve érettségiztem, azóta nagyon megváltozott a rendszer. Volt időm áttanulmányozni.

Az is igaz, hogy így 28 éves fejjel jöttem rá - ill. már 25, de eddig vártam, hogy miért azt nem tudom - hogy mit is szeretnék csinálni. Remélem nem késő. 

A választott érettségi tantárgyam az egészségügyi alapismeretek, mégpedig emelt szinten. Ha már lúd ugye....

Legalább 80%-ot kell teljesítenem, hogy szinte biztosan felvegyenek az államilag finanszírozott karra, tehát nagy fába vágtam a fejszémet úgy érzem. 

Májusban lesz az írásbelim, ha jól tudom pontosan május 13-án és a szóbeli pedig júniusban. Nagyon nehéz lesz ez így, hogy középiskolában sosem tanultam, de csak megoldom valahogy. Mire jó az internet - többek között -, ha nem erre. :)

Hétvége

Marcival visszavittük a karácsonyfát szombaton az Ikeába. Nagyon mókás volt, mert odaértünk és ki volt írva, hogy hozdd vissza a fát és a blokkot, vagy csak a blokkot..... Remek, átcipeltem a fél városon a fát, mert nem tudtam, hogy a blokk is elég. Nem mellesleg irtó vicces, mert ki van téve egy kb. 5 méter hosszú és két és fél méter magas konténer, melyre rá van írva: ide dobd a fát. Csak álltam és néztem. Ezt mégis hogy gondolták? Két és fél méter magasan van a teteje, két méteres a fám, mégis hogy dobjam bele. Aztán úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Sikerült. Marci rettenetesen büszke volt rám. :) Aztán bevittem a blokkot és kaptam egy 4000.- értékű Ikea kártyát. Ott is bizonygattam, hogy bedobtam a fát, bár nem hiszem, hogy elhitték. :)

Aztán bent vettünk Marcinak és nekünk ágyneműt. Vicces volt, hogy mikor fizettem a kártyával azt írta ki, hogy karácsonyfa.

Nagyon jó anya akartam lenni, így elvittem a gyerekem HÉV-ezni. Szereti nagyon és mivel mekit is ígértem neki ezért kézen fekvő volt, hogy 1 megállót megyünk vele. Nagyon élvezte, imád mindent, ami sínen megy. Majd mekiben kapott egy hamburger menüt, mert hogy előző nap ugye csúnyán jártunk a mekiben és ez bennem mélyebb nyomot hagyott, mint benne. Megígértem és akkor nem tudtam teljesíteni. Az ilyeneket nem szeretem, így bepótoltuk. Aztán elmentünk az Aldiba - ott volt a meki mögött - bevásároltunk és úgy jöttünk haza. Rettenetesen elfáradt, a buszon el is aludt. :)

A buszról meg jut eszembe:

Mérhetetlenül felháborít az emberi közöny. Felszálltunk a buszra éás mindenki ült, kivéve egy 70 év körüli nénit. A buszvezető ment, mint az őrült, Marci majdnem elesett. Végre valaki átadta a helyet a néninek, de ő ragaszkodott hozzá, hogy Marci üljön le. Megjegyzem a nőnek aki a helyet átadta ez a gesztus nem tetszett. Aztán addig morogtam, míg valaki át nem adta a helyet a néninek is. Eszembe jutott, mikor terhesen mentem valahova busszal. A két terhességem alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor adták át a helyet. Amikor Marcival voltam terhes kétszer. Egyszer a 40 fokos melegben egy külföldi, egyszer pedig egy középkorú nő. Megkérdezte mikorra vagyok kiírva, mondtam neki, hogy tegnap előttre. Rögtön ugrott. Nem értem, ha holnap utánra akkor nem ülhetek le? 

Amikor Domival voltam terhes akkor egyszer adták át a helyet. Akkor is mindenki ült a buszon, csak én nem. Nyár, 40 fok szintén és én táskával, mappával dőlöngéltem a buszon. Jó élmény volt. A telefonba káromkodtam Józsinak, na akkor valaki felállt. Nincsenek jó élményeim a terhes közlekedésről. A kisgyerekesről meg még rosszabb. Bezzeg mikor babakocsival szálltam fel a buszra ugrottak hárman, hogy átadják a helyet. Ki érti ezt....?

Na az történt,

hogy Domit ma reggel vissza kellett vinni az orvoshoz fél 10-re, mert addigra érkezett meg a vizelet eredménye. Most mázlink volt, mert csak 3-an voltak előttünk, általában másfél órát szoktunk várni. Vizelete teljesen jó, negatív. Torka, tüdeje továbbra is nagyon szép. Kicsit megy a hasa, doki azt mondta, hogy az jó, így tudjuk, hogy gyomorvírus lehet. Aztán elmentünk a mekibe Marcival és Domival. Marcinak nem árultam el, hogy oda megyünk, meg szerettem volna lepni. Hát ez sikerült is. Bementünk, ő örömködött nagyon, kért süt krumplit és hamburgert én meg egy salátát. És jött az arconcsapás, nincs csak reggeli, mert még csak 10:05 van. Se hamburger, se krumpli, se semmi. Kikullogtunk a mekiből - látszik milyen sokat járok, hogy nem tudtam - és látom, hogy Marci totál összezuhant. Nem akart sírni, de dörzsölte a szemét és hüppögött, nagyon bánatos lett. Nekem meg a szívem szakadt meg miatta. Elmentünk vásárolni és vettem neki sült krumplit. Aztán megígértem neki, hogy holnap elviszem a mekibe 10 után. :D 

Most estére Domi megint belázasodott. 39,3 lett a vége, pedig nem is éreztem még csak langyosnak se! Csak kíváncsiságból mértem. Nem hittem volna, hiszen egész nap játszott, röhögött, dúvadkodott, Marcizott, vigyorgott.... Betegségnek és láznak nyoma sem volt. De még lázmérés után is csak hülyéskedett. Most alszik, remélem reggelig! 

Reggel Marcival visszavisszük az Ikeába a fát és levásároljuk az árát. Ágyneműt terveztem neki, már ki is nézte. :) Aztán ebédelhet a mekibe, mert megérdemli.... :)

Betegség, tanulás, betegség......

Ahogy visszanéztem az idei írásaimat szinte csak betegségekről és orvosokról írtam. Most sem lesz ez másképp. Valahogy ezek határozzák meg sajnos a mindennapjainkat.

Ma reggel voltunk tornázni. Szegény 11-kor már nagyon fáradt volt, legközelebb hamarabb megyünk, 10-kor. Fél 12-kor már csak aludni akart. Haza is jöttünk - még kicsit azért játszott - majd ebédelt és lefektettem. 

Nekiálltam tanulni, mert csak vizsgázni fogok 29-én. :D Aztán letöltöttem 2008-tól az egészségügyi alapismeretek emelt szintű érettségijeit és nekiálltam őket megoldani mint egy szintfelmérőként. 6 feladatlapot oldottam meg 60-70% között. Szerintem így tanulás nélkül - az eddigiekre alapozva - nem is olyan rossz. Igazából nekem olyan 80-90% kell teljesítenem, hogy felvegyenek az egyetemre államilag finanszírozottra. Hááát, majd meglátjuk, mindenesetre azt le tudtam szűrni, hogy mi az a témakör, ami nekem nagyon nem megy. Az anatómia, egészségtan, gondozástan és fejlődéslélektan egész jó, de az általános lélektan, személyiség lélektan, kommunikáció nem igazán. Tehát erre kell jobban odafigyelnem.Milyen szerencse, hogy ebből vizsgázom 29-én. :D Anatómiát is át kell néznem, mert a csontokat néha még keverem és az idegrendszer sem az én asztalom. Így hát ezekbe egy kicsit jobban beleásom majd magam. 

Fél 4-ig töltögettem a teszteket, majd ébresztettem Domit, hogy menjünk Marciért, majd vásárolni. Kihoztam, éreztem, hogy forró. Gondoltam megmérem a lázát az a biztos. Hát igen, 39,7-nél állt meg a lázmérő. Még jó, hogy Riennek pont a minap mondtam, hogy Domi sosem lázas. Szegény nagyon sírt, nagyon rossz kedve volt. Felöltöztettem és mentünk Marciért. Felhívtam az ovit és megkértem D. nénit, hogy mire odaérünk öltöztesse fel Marcit, hogy ne kelljen arra még várni és Domiról se kelljen levenni a kabátot, visszaadni rá stb. Aztán Tesco helyett orvoshoz mentünk. Röpke másfél óra várakozás után bejutottunk. Gyermekem torka gyönyörű, tüdőhangja szuper. Akárcsak a pulmonológián. Oké, de még mindig nagyon lázas. Kaptunk kúpot és beutalót egy vizeletvizsgálatra. Most pisit gyűjtünk kisebb-nagyobb sikerrel, hogy holnap leadhassuk. Minimum 10 mili kell, hogy értékelhető legyen, eddig kb. 3 mili van. Nem haladunk túl jól...

Marci a szakember

Tegnap este Marci izgatottan szaladt hozzám, hogy süt nekem sütit. :) 

- Milyen sütit sütsz?

- Hát olyat, amibe kell liszt, tej, vaj, tojás, élesztő és cukor....

Azt hiszem lassan átadhatom a stafétabotot.... :D

Voltunk tornázni, avagy a huple!

Hétfőn meg is ejtettük az első fejlesztő órát Domival. Marci is jött velünk, mert aznap nem tudta Józsi oviba vinni reggel, én meg ezért nem akartam felébreszteni Domit, így arra jutottam, hogy inkább itthon marad és jön velünk ő is az órára.

12-re volt időpontunk, a lehető legrosszabb. Mert Domi délelőtt már nem nagyon alszik, így általában fél 12 körül ebédel és 12-től alszik. Erre hétfőn nem volt lehetősége, így megpróbáltam délelőtt fél 10-kor letenni aludni. Szerencsém volt, mert nagyon hamar - számára hamar :) - felébredt reggel, így 10 körül el is aludt. 11 után felébresztettem és kapott egy kis tápszert, hogy ne legyen majd éhes. A fejlesztés szerencsére 3 sarokkal arrébb van, így gyorsan odaértünk. Domi foglalkozása előtt játszóház van 0-3 éves korig. Ezt egy kicsit ki tudták használni a gyerekeim, mert fél 12 után már ott voltunk. Marcinak is nagyon tetszett, ő még nem járt ott. Aztán 12-kor vége lett a játszóháznak és csak mi maradtunk ott a foglalkozáson. Először Marci próbálta ki a HUPLE-t, ami egy fantasztikus fejlesztőeszköz! Aztán Domi ült bele és számára a hétfői torna szinte csak ebből állt. Abban forgattuk, labdáztunk vele...stb. Nagyon ügyes volt, egyszer sem borult fel vagy esett ki belőle. Bezzeg Marci! :D Ő túl vadul próbálkozott és esett is nagyokat, de szerencsére ez gumiból van, így nem üti meg magát. Domival még megcsináltuk a home tréning azon részeit, amihez két ember kell. Aztán kicsit Marcira terelődött a figyelem és azt vettük észre, hogy nagyon közreműködő, minden nagyon tetszik neki, mindent nagyon szeretne ő is csinálni, de rettenetesen feszes az izomzata. Na az egyik gyerekem hypotone a másik meg hypertone? De jó nekünk! Ráadásul a tartása sem túl jó. Arra jutottunk végül, hogy Marcinak sem ártana egy pár alkalom, így úgy döntöttem, hogy hétfőnként Marci nem megy oviba, hanem aznap mind a kettőt viszem fejlesztésre. Amúgy is kérdéses lett volna, hogy hogy megyek érte hétfőnként, mert Domit 2 körül tudtam letenni aludni és aludt 5-ig. Azt meg nem szeretném, hogy Marci az ügyeleti csoportba menjen, hiszen itthon vagyok, miért ő legyen szinte az utolsó, aki hazajön. Tehát mostmár két gyerekkel járok egyéni fejlesztő tréningre, hú de jó nekem! :D Azt viszont láttam, hogy Dominak és Marcinak is nagyon tetszett már az első alkalommal is és szívesen mennek és csinálják a gyakorlatokat. Marci mondta is, hogy jöjjünk máskor is. Eddig egyszer volt foglalkozáson, de már ott láttam jótékony hatását. Az én mindenhol visszahúzódó és sírós mimóza fiam számára kinyílt a világ és boldogan ment és játszott és minden feladatot örömmel teljesített! Nagy szavak ám ezek.....

Pulmonológia sokadszor

Mára kaptunk időpontot a pulmonológiára mindkét gyerekkel. Marci ezért ma nem is ment oviba. Délután fél háromkor elindultunk, mert volt még egy kis dolgom. Mikor mentünk a busz felé, hogy akkor felszállunk rá és megyünk a doktornénihez, akkor Marci lelkesen átugrott egy pocsolyát, majd a másodikat nem sikerült, ami egy hatalmas gödörben volt és el is süllyedt. Szinte derékig. Ott álltam az úton egy derékig vizes gyerekkel úgy, hogy 40 perc múlva jelenésünk volt az orvosnál. Szerencsére nem voltunk messze, így mondtam Marcinak, hogy futunk hazáig. Hazaértünk, őket lent hagytam én meg felrohantam az emeletre új nadrágért. Mikor leértem a földszintre akkor jöttem rá, hogy új harisnya is kell. Ismét rohanás föl, majd le, lent gyorsan átöltöztettem, majd irány a busz. A busz akkor kanyarodott el, mikor mi a megállóhoz értünk. Akkor irány a lenti megálló, ott jár sok busz Persze minden lámpa piros és a buszok szép sorban mennek el. Végre átjutottunk, futunk a buszhoz, amire esély nem volt felszállni, mert úgy tele volt. Következő buszra felnyomtuk magunkat, majd a központban le és 15:40-re beestünk a pulmonológiára. 15:45-re volt időpontom. Leültünk, vártunk, csak vártunk és csak vártunk, már mindenki bement, még az is aki jóval utánunk jött. Már azt hittem, hogy el is felejtettek minket. 16:50-kor jutottunk be! Marcit meghallgatta, szerencsére most negatív lett a státusza, de a decemberi "roham" miatt emelni kellett az adagját. Nem nagyon, csak este egy puffal többet. Aztán Domi következett. Meghallgatta a doki, megnézte a torkát minden csodás, semmi baja, mikoris úgy elkezdett köhögni, mint egy 50 éve dohányos. Nézett, megint meghallgatta, megint negatív, Domi meg csak cuccosan köhögött tovább. Azt mondta, hogy még nagyon kicsi asztmavizsgálathoz és még nagyon kicsi ahhoz is, hogy rásüssük ezt a bélyeget, hogy asztmás, de nem mondja, hogy nem lesz az. Fel akartak írni neki egy inhalátort, de olyanunk pont van, mert Marcinak vettünk egyet anno. Abba fiziologiás sóoldatot kell neki párologtatni, ill. belélegezni. Mellette kapott még fenistil cseppet és mondta a doki, hogy ha legközelebb spiropentre szorulna akkor inkább ventolint adjunk neki. 1 hónap múlva vissza kell vinni, mert látni szeretné. Addig meg várunk és csillapítjuk a köhögést ahogy tudjuk....

 Marci lerajzolt minket: apa a szemüveges, mellette anya akinek hosszú a haja, apa nyakában Marci, anya mellett meg Domi és a kiságya :)

Ami eddig történt

Idén. Igazából nem sok. Az egyetlen szót érdemlő dolog az a fejlesztőpedagógus. Voltunk nála Domival és kiírták a tornákat. A "home tréning" 8 hétig tart és nekem kell a gyakorlatokat eszközökkel itthon csinálni. Kaptunk billenőpadot és egy gördeszka jellegű valamit. A többi kellék itthon is megtalálható. Az egyéni fejlesztés 6 hónapig fog tartani és heti két alkalom, hétfő és szerda, alkalmanként 1 óra. Az első foglalkozás szerdán meg is történt, ez nekem volt egy "betanító" tréning, de Domi meglepő módon egyszer sem sírt, hanem rettenetesen élvezte. :)

Az eszközök elhozatala is elég "brigisre" sikerült. Már nagyon untam magam itthon, mikor is felkaptam Domit és nyakamba vettem a várost. Pontosabban Rákoskeresztúrt. Először elmentünk a Jysk-be nézelődni - nem mellesleg itt van mellettünk, de eddig egyszer voltam bent - aztán elmentünk a központba a dm-be, mert kellett venni ezt-azt. Ilyenkor egyszerre megveszek mindent a hónapra, mert akkor tudom jól kihasználni a kuponjaimat. Na így volt ez most is, vettem 2 csomag pelenkát, tápszereket, teát Dominak és így jó sokat spóroltam ugyan, de a felpakolt babakocsit tolva eszembe jutott, hogy el kell menni a fejleszőeszközökért, mert azokat kölcsön kapjuk és azt ígértem, hogy aznap elhozom őket. Odaérve szembesültem azzal, hogy az eszköz nagy és nehéz. Nem is a gördeszka jellegű valami, hanem a billenőpad, ami 1mx1m és tömör fa. Egy hatalmas Ikeás zacsiba bele is fért éppen hogy, és a nagyobbik fülnél két ujjal még össze is tudtam fogni. Azt így az ember bírja vinni kb. 5 métert, nem pedig kb. 300métert. Mert kb. ennyire lakunk. Az eszközöket átadó hölgy kérdezte, hogy nem tudok-e visszamenni később és elvinni, de azt is csak gyerekkel tudtam volna megoldani, ráadásul akkor már kettővel. Így babakocsival, megpakolt táskával, két pelenkával és a frissen szerzett fejlesztőcuccokkal elindultam haza. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de a karácsonyfa óta úgy érzem, én bármire képes vagyok. És persze ezt az akadályt is sikerrel vettem. :)

2011

Boldog Új Évet Mindenkinek!!! :)

Marci mostanáig bulizott. Szerintem még mindig tűzijátékot néz az ágyából. Vendégek elmentek, Domi alszik. Mi is mindjárt. Az újévi fogadalmat "megtettem", remélem életemben először sikerül betartani. :)

Isten hozott 2011, remélem jó év leszel! :)