Miért?

Miért van az, hogy az én gyerekeim képtelenek normálisan enni? 

Miért van az, hogy minden étkezés egy harc? 

Miért va az, hogy Marci mindenhol eszik, csak itthon nem, de itthon semmit? 

Miért van az, hogy Domonkos cumisüvegből képes 50 percig enni? 

Miért? Miért? Miért?

Marci már a szülőszobán sem volt hajlandó szopizni, ezt még elnéztem neki. Utána se nagyon, ezt már kevésbé, de megbékéltem vele. Cumisüvegből is nagyon nehéz volt etetni, egyszerűen sosem akart enni. A kanalas ételek bevezetése is maga volt a pokol, mindentől csak köpködött és fuldoklott. Semmi nem kellett neki, se amit én főztem se az üveges bébiétel. Most se jobb a helyzet, képes egész hétvégén nem enni. Mert nálam nem evésnek számít, ha a gyerek egész nap 2 kanál krumplipürét egy fél almát és 1 szelet sonkát eszik. Szerintem ez nem evés. A bölcsiben állítólag eszik, ez azért megnyugtat, talán ezért nem halt még éhen. Mert itthon mindig csak a vita megy az evésről. Hízni egy éve nem hízott semmit. Mitől hízna, mikor egész nap meg sem áll, de enni nem eszik. Most a mamánál állítólag egész nap csak evett. Remek. Na mindgy, legalább ott. Majd havonta egyszer elküldöm a mamához, hogy legalább ott szedjen magára valamit. 

Domonkos mikor megszületett a szülőszobán rögtön szopizott, azt hittem sikerült, van egy gyerekem, aki tud enni. Hát nem volt túl kitartó. Nem tudott ügyesen enni, hiába hittem azt a szülőszobán, hogy majd őt lehet szoptatni, lehet normálisan etetni. Hamar kiderült, hogy őt sem. Mára eljutottunk odáig, hogy cumisüvegből is 45-50 perc egy evés hatalmas hisztik közepedte. Pedig van közben büfi, simi meg minden, de amint a cumisüveg a szájához ér ordítás. A tápszerrel nincs baj, ezt kapja 3 hetes kora óta. 60-70 mili simán lecsúszik utána jön a balhé. És látszik, hogy éhes, mert ha vízzel kínálom úgy rákap, mint akit éheztetnek, ha kicserélem a cumisüveget a tápszeresre ordít. Ja és vacsi előtt 5 órával eszik utoljára, de akkor sem hajlandó enni. Nagyon-nagyon remélem, hogy ezt majd kinövi és legalább a későbbiekben az ő étkezésével nem lesz gond.

Szép havas táj

Első hétvége Marci nélkül

Marci mióta megszületett még sosem aludt máshol. Illetve egyszer, mikor az esküvőnk volt, de akkor annyira ki volt merülve, hogy már aludt, mire anyuék hazaértek vele, reggel meg Józsi ment is érte. Most viszont elment egész hétvégére. Nagyon fura, de muszáj őt elengednem. Több, mint 3 év alatt most van az első hétvége, hogy nincs itt velünk. Mélg csak délután van, most még nem furcsa, mert a bölcsiből is csak este ér haza. Majd 7 körül már biztos nagyon fog hiányozni, 8-kor már nagyon-nagyon és nem kizárt, hogy 9-kor el is sírom magam. :D Hétfő estig nem látom.

De mindennek eljön egyszer az ideje, ennek nálunk most jött el. Már hívott anyu, hogy Marci az udvaron a hugommal és az osztálytársaival hóembert épít, ebédelt - szokás szerint 2 kanállal - és szólt, hogy álmos lefeküdne. Már nagy és szól mindenért, szól, ha pisilni kell, szól, ha éhes és szól ha álmos. Így könnyebb szívvel engedem el. Lehet kicsit túlparázom a dolgot, de mégiscsak ez az első hétvégéje nélkülünk. 

Fogas kérdés

Számomra van valami, ami még a szülésnél is jobban fáj és az nem más, mint a fog. Mert ugye az non-stop fáj és addig, míg az ember el nem jut a fogorvoshoz. Aztán a végeredmény sem annyira jó, mint szülés után. Igazából nem is tudom, hogy van-e olyan dolog, amitől jobban félek, mint egy fogászati kezelés és van-e valaki akitől jobban, mint egy fogorvostól. Mese nincs, elmentem, mert el kellett. Időpontom is volt mert nem akarom, hogy végleg tönkre menjen meg aztán fájt is. Útközben csak remegtem, mikor odaértem már majdnem sírtam is. Nem viccelek, tényleg ennyire félek. Gyorsan bejutottam. Beültem a számomra rettegett székbe és arra emlékszem, hogy még semmi sem történt, de már érzéstelenítőért könyörögtem. Hát nem kaptam. Azán volt fúrás, faragás.... nem részletezném tovább. Kaptam gyógyszeres tömést, egy hónap múlva kell mennem megint, kivéve, ha fáj. És hát igen, fáj. De állítólag ez még normális. Soha nem volt gond a fogaimmal, Domi születése óta viszont visszatérő vendég vagyok a rendelőben. Soha nem voltam annyiszor beteg és soha nem szedtem annyi gyógyszert, mint az elmúlt egy év alatt. Remélem mostmár túljutok ezen a pechszérián, mostmár élvezni szeretném a gyerekezést, mert eddig hol beteg voltam, hol a fogam fájt.....

Ez nem az én napom

Először is: megfájdult a fogam. Mikor máskor, hiszen 28-ára van időpontom, persze, hogy előtte 3 nappal megfájdul a fogam. Az éjszaka még úgy ahogy elviselhető volt. Hétkor Józsi és Marci elmentek, Domi felébredt, de mivel nem nagyon tudtam éjjel aludni ezért úgy döntöttem nem kelünk még fel és ebben a legkisebb is elég együttműködő volt. Visszakapta a cumiját - amit amúgy utál nagyon - és aludtunk fél 9-ig. Illetve én aludtam, hogy ő mit csinált azt nem tudom. :)

Aztán szépen megreggeliztünk mind a ketten. Eddig egy mintanap lenne. 10-kor már látszottak az álmosság jelei, ezért bevittem a szobájába. 11-ig aludt is. Aztán kezdődött a műsor. Nem tudom mi üthetett bele, de fél egyig csak ordított, semmi sem volt neki jó, pedig simogattam az orrát - azt nagyon szereti, úgy szokott elaludni -, odabújt az elefánthoz, csukódott le a szeme, de aludni nem volt hajlandó. Közben a fogam egyre jobban fájt. Rohangáltam a nappali és Domi szobája között, próbáltam altatni, de ez mindig csak addig hatott, míg csináltam. Amíg simiztem csönd volt, kijöttem ordított, bementem becsukta a szemét, kijöttem ordított. Közben már nem csak a fogam fájt, hanem az egész arcom és a fejem is. 

Egykor megetettem, majd felöltöztünk és elmentünk a kéthónapos oltásra. Ott bezzeg csönd volt! Akkor sem kezdett el sírni, mikor beleszúrták a combjába a tűt. Mikor vége volt akkor volt egy picike pityergés, kb. 5 másodpoercig tartott. Aztán nézelődött a rendelőben, mosolygott, "beszélgetett" a doktornénivel. Nyoma sem volt fáradságnak, pedig nem sokat aludt. Hazafelé kiváltottunk pár receptet, akkor elaludt a babakocsiban. Pontosan 6 perc gyalog a rendelő és a gyógyszertár, na Domi pontosan 6 percet aludt. Fél 4-re hazaértünk, betettem az ágyába gondolván, hogy aludni fog, de nem így lett. Sikítás és ordítás volt egészen fél 5-ig. Most se volt jó semmi neki. Ráfoghatnám az oltásra, de délelőtt még nem kapott de a műsor az ugyanaz volt. A fogam továbbra is fáj, sőtt, egyre jobban fáj. Holnap 3-ra van időpontom, csak addig kéne kihúznom.  Fél 5-től 5-ig aludt, majd sírva ébredt. Persze, hiszen már éhes volt. Evett és azóta megint megy a cirkusz, nem tudom mi lesz itt este 9-ig, akkor lesz a fürdés. Ráadásul Marci hamarosan hazaér és akkor már esély sem lesz az alvásra. Csak remélni merem, hogy az éjszakánk jobb lesz, mint a nappalunk. :( Nem tudom mi történt vele, nem szokott ő így viselkedni. Remélem csak valami front és lassan visszakapom a mosolygós és gügyörészős alvós babámat.

Egy pár friss kép

Remélem mindig így marad.... :) Marci nagyon szereti Domit.

Remek kis játszóteret kapott. Mióta összeraktuk a járókát nem ordít délelőtt és ez nagy szó. :)

Játszanak....

2 hónapos

Kisebbikem ma két hónapos lett.

6 kiló és 62 cm. 

Voltunk bevásárolni és mindenki megcsodálta, hogy milyen nagy. Az első kérdés: mennyi idős? 3-4 hónapos? Khmmm, igen, persze, "csak" kettő. 

Nekem is furcsa, hogy még "csak" két hónapos. Olyan, mintha mindig is itt lett volna. Terhesség alatt 2 hónap gyorsan elszaladt - na akkor nem ez volt a véleményem :) -, de szülés óta mintha megállt volna az idő. Lassabban múlik, pedig ha azt nézem, hogy Domi mekkora pont az ellenkezőjét gondolom, hogy milyen gyorsan megnőtt.  Mondjuk eseménydús 2 hónap van a hátunk mögött nem tagadom. 

Érdekes ez az időérzék dolog. :)

Marcipán kicsit másképp

Nagymama volt itt látogatóban és hozott nekünk szaloncukrot. Kicsit megkésve, de a szaloncukor finomságán és igazi lényegén ez nem változtat. Isteni finom marcipános szaloncukor.

Marcit győzködtük, hogy kóstolja meg. Játszás közben volt, ilyenkor nem figyel és nem szereti ha megzavarják. Mama azért próbálkozott:

- Marci kóstold meg, nagyon finom marcipános.

- Én nem szeretem a Marcikámosat!

:):):)

Pólika

Marci napok óta mondogatta, hogy pólika. Nem tudtuk mit jelent.

- Egy kisfiú a bölcsiben?
- Nem.
- Egy kislány a bölcsiben?
- Nem.
- Valami játék neve?
- Nem. A rádióban volt.

Nem sikerült közelebb jutni a megoldáshoz. Illetve azt már tudtuk, hogy nem személy. :) De csak hajtogatta napokon keresztül, hogy a rádióban pólika volt.
Aztán egyik vasárnap leültünk ebédelni, a háttérben Halász Judit Csiribiri dvd-je ment. Egyszer csak felhagzott a Bóbita dal, mire a mi kisfiúnk lelkesen sikongatott, hogy: hiszen ez PÓLIKA!
Így derült ki hosszú hónapok után, hogy pólika nem más, mint BÓBITA! :)

Jól mennek a dolgaink, avagy a napirendünk

Valaki nagyon huncut! :):):)

A képeken 8 hetes és már 6 kiló.

Elgondolkoztam azon, amit egy barátnőm modott: hogy nálunk mintha minden olyan flottul menne. És igen, én is úgy érzem. Azt is érzem, hogy most sokkal türelmesebb vagyok, mint annak idején Marcival. Biztos a korral jár a türelem. :) Domonkosnak nagyon szépen kialakult napirendje van. Reggel 8-kor ébred és még csak nem is kiabál. Reggelizik és nézelődik, majd 9-kor, mint aki átdorbézolta az egész éjszakát elkezd ásítozni és sirdogálni, mint aki azt mondja: anya álmos vagyok, mennék aludni. És tényleg elalszik 9 körül. 10-kor felébred és 11-ig van egy kis műsor, amikor semmi sem jó. Látszik rajta, hogy álmos, be-becsukja a szemét, de aludni nem akar, biztos fél, hogy lemarad valamiről. Aztán csak győz az álommanó. :) 12-kor felébred és olyankor kicsit bohóckodunk. Dél 1 körül ebédel, de ez nem kőve vésett szabály, olyankor lesz éhes. Hiába a cumisüveg, így is legalább 40 perc az evés, és ez még elég jó időnek számít. Fél kettő körül megint elalszik és jó esetben alszik fél 5-ig. "Rosszabb" esetben többször felébred és be kell menni hozzá kicsit simogatni.  Fél 5 és 5 között jön az uzsi, aztán játszás, mókázás következik. Fél 7-kor elalszik már kint a nappaliban, de nincs szerencséje, mert 7-kor hatalmas sebbel-lobbal és hanggal megérkezik Marci. Fél óra alvás járt neki. :) Innentől kezdve Marci köti le a figylemét kisebb-nagyobb sikerrel. 8 körül már csak ölben jó, megértem, ennyi neki is jár. Fél 9-kor elkezdődik az esti menet, Marci fürdik, aztán jön a kakaózás, fogmosás, és lefekvés. 9-kor kerül sorra Domonkos, fürdik és fél 10-kor vacsizik. Összesen egy nap 4x eszik ált. 230 milit. A vacsora már macerásabb, addigra nagyon elfárad és nehéz megetetni úgy, hogy ne aludjon el. Mert ha elalszik, akkor nem eszik. Marci evett álmában is, de Domi nem. Fél 11 mire végzünk, büfi és egy kis bújás után 11 körül kerül ágyba. Ha mázlink van 10 perc alatt elalszik, ha nincs akkor éjfélig tart a műsor. Mivel éjszakai baglyok vagyunk nekünk ez így jó. Viszont cserébe alszik reggel 8-ig. És akkor kezdődik minden elölről. :)

Náluk tényleg minden flottul megy. Na nem mondom, hogy néha nincs ordítás, nekem kiborulás, de ez még a legjobb családokban is előfordul. Igazán nem panaszkodhatok!

Pul-monológia

És igen, végre eljutottunk! Eddig kétszer próbáltunk tüdőgyógyászatra menni, egyszer nem sikerült, egyszer pedig eljutni eljutottunk, csak beutalónk nem volt. December 18-ra volt először időpontunk, akkor Marci egész nap hányt. Persze csak akkor. Se előtte se utána nem. A második a bkv sztrájk idejére esett, erről már írtam. Nem volt beutalónk, ezért nem tudták fogadni. De most végre sikerült! Napközben már megbeszéltem Marcival, hogy megyünk egy doktornénihez aki megvizsgálja és nem fog fájni. Meg is ígérte, hogy nem fog sírni. A háziorvosunkat ismeri és nagyon szereti, de ezzel a doktornénivel még nem találkozott. 

Reggel elmentem visszavinni a kölcsönzött mérleget, mert mini gyermőckének már nincs rá szüksége, nekünk viszont a kaucióra annál inkább. :) Aztán meglátogattam anyut a munkahelyén, kaptunk tőle húsokat. Gyorsan hazasiettem, mert már idő volt, Marci már megebédelt, indulásra kész volt. Útközben elmondtam neki, hogy lehet, hogy meg fogják karcolgatni a kezét, de nem fog fájni. Odaértünk a doktornénihez, szerencsére azonnal sorra is kerültünk. Amint bementünk Marci elsírta magát. Pedig a doktornéni nagyon aranyos volt, de Marci nem szereti az ismeretlen "dolgokat" és embereket. Nagyon bújt hozzám, pedig semmi nem történt, csak beszélgettünk. Felvették az anamnézist (krupp és asztma) és megkértek, hogy vegyem az ölembe Marcit, mert megcsinálják az allergiavizgálatot. Mondtam is Marcinak, hogy erről beszéltünk útközben és most fogják megkarcolni. 20 kis cseppet kapott a kezére, majd a doktornéni berajzolgatta a helyét vonalakkal. Marci nagyon furcsán nézett és röhögött, hogy összefirkálták. Aztán jött a tű, én meg féltem, hogy Mujkó majd megijed, esetleg fáj neki, elrántja a kezét...., de legnagyobb meglepetésemre egy arcizma se rándult. Aztán kint le kellett ülnünk negyed órára, addig tartania kellett ügyesen a kezét. Megszámoltuk a pöttyöket és néztük, hogy melyik lesz piros. Aztán mikor visszamentünk megnézte a doktornéni is. Egy piros pötty: penészgomba 4+

Kérdezte, hogy nincs-e a lakásban penész, hát nálunk az nincs, főleg, hogy fel van újítva a lakás. Hogy a bölcsiben mi van arról nem tudok beszámolni. Azt mondta szükség lenne egy egyhónapos szteroidkúrára, fel is írta a gyógyszert. Flixotide evohaler és a szokásos ventolin. És ezekhez kellett venni egy babyhalert, ami szép kis összeg, de muszáj az inhalációs gyógyszer miatt. Most 1 hónapon keresztül minden nap 2x2 - ahogy Marci mondja - puffot kap. Szerencsére nem fél tőle, csinálná magának is, de annyira még nem ügyes. Remélem mire megtanulná már nem kell használnunk. Kontroll 1 hónap múlva. Remélem ez segít rajta. 

Semmire sincs időm....

.....ami azért furcsa, mert sok dolgom nincs. Csak mindig valami kis elintéznivaló. Így mire idejutok már elfáradok és csak bambulok, írni már nincs erőm. Vagy inkább a barátaimmal beszélgetek és azzal telik az idő, de olyankor nagyon gyorsan.

Mozgalmas két hét van mögöttünk. Volt ebben calici-vírus, BKV sztrájk és pulmonológia beutaló nélkül....

Az egész a vírussal kezdődött. Először Józsi lett rosszul, szegény annyira beteg volt, hogy én még ilyen betegnek nem láttam. Aztán másnap estére én. Egész nap semmi bajom nem volt, derült égből villámcsapásként jött a betegség és kb. 12 órán át tartott, majd mintha mi se történt volna jól lettem. Csak attól féltem nehogy a gyerekek elkapják, de szerencsére ők megúszták. Egy kicsit kapóra is jött a sztrájk, mert kedden még nem voltam annyira féyesen, így Józsi "legálisan" tudott velünk itthon maradni. A szerdai kényszerszabi már nem volt annyira vicces. 

Szerdán Domival lementünk tanácsadásra. 7 hetesen 5650g és 60 centi kinyújtva. :) Mintha egy centit sem nőtt volna, pedig biztosan és nem is keveset, mert a ruhái már nem jók rá. Viszont nagyon büszkék vagyunk rá, mert több mint egy hete este fél 10-kor vacsorázik, fél 11 körül elalszik és reggel 8-ig a hangját se hallani. Erre most igazán nem lehet panaszom. Viszont a napközbeni alvás már nem ennyire fényes, nagyon felületesen alszik, sokzor felébred.De ne legyek telhetetlen. :)

Csütörtökön érdekes volt bejutni a belvárosba a sztrájk miatt. A 6 hetes kontrollra igyekeztem így a 7. héten, 2 óra alatt be is jutottam. Hihetetlen káosz volt itt a környéken, az egész kerületben 1 busz közlekedett és ha az tele volt és nem volt leszálló hát nem állt meg. 

A dokinál minden rendben, jöhet(ne) a harmadik. :) Azért ezzel még várnék 2-3 évet. Most ezeket a pillanatokat szeretném kiélvezni. Igazán nem panaszkodhatom a gyerekeimre, főleg nem Marcira, aki nagyon jól vette ezt a kistesós akadályt. Nagyon szereti, ölelgeti, puszilgatja. Amikor felébred és kinyitja a szemét az első kérdése, hogy hol van Domi, mit csinál, mikor a bölcsiből hazajön első dolga, hogy megkérdezze hol van a kistestvére. Remélem ez a szeretete Domi irát megmarad. 

Voltam még aznap Marci leendő óvodájában. Mert a bölcsibe kellett egy igazolás, hogy nem tudják átvenni  gyereket év közben. Nagyon kedvesek voltak az oviban, szimpatikus volt mindenki. Nem is értem a bölcsit! És egyik óvoda sem érti. Tavaly mikor megkérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy a gyerek ott maradhsson a válasz a "semmi" volt. Nugodtan maradhat. Erre most kitalálták, hogy miért nem irattam oviba a gyereket? Mondtam mert azt mondták, hogy maradhat a bölcsiben. Most kitalálták, hogy mégsem. Nagyon-nagyon felbosszantottak és az a vicc az egészben, hogy Józsit és engem próbálnak beállítani hülyének. Még jó, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek a problémával. De nem is lennék mérges, ha nem kérdeztem volna meg tavaly 3x!!! A bölcsődevezető szerint mulasztást követtünk el - mintha oviba iratni a gyereket 3 évesen kötelező lenne - és a mi hibánk, hogy még nem óvodás a gyerek, szerintem meg nagyon inkorrekt a vezető, mert ezt nem év közben kell kitalálni, hanem akkor kell megfelelő tájékoztatást adni, mikor rákérdezek pl. a szülőin. Ők félretájékoztattak és még én vagyok a hibás. A törvény szerint a gyerek járhat, szerintük nem. Na midegy is, most jól kimorogtam magam. A gyerek szeptembertől óvodás lesz és pont.

Délután elmentem fogorvoshoz is. Nagy szó ez nálam, mert rettegek, de nagyon. Viszont van rossz fogam és ha most nem megyek el félek késő lesz. Úgyhogy erőt vettem magamon. Csináltak fogászati rákszűrést és kaptam időpontot tömésre és gyökérkeelésre. még sosem csinálak nekem ilyet, úgyhogy rettenetesen félek. És a fogorvosnéni mosolyogva közölte, hogy nem biztos ám, hogy kapok érzéstelenítőt, ezt bízzam rá.....

Péntekre vol időpontunk Marcival a pulmonológiára. BKV sztrájk alatt a hidegben gyalog egy három évessel nagy kaland. Motorral mentünk biztos ami biztos. Nincs közel az tény. Szerencsére a kerület egyetlen buszára felfértünk, nyomorogtunk, de azért odaértünk. Mázli, hogy nem kellett várni, rögtön bejutottuk. Aztán ért a hidegzuhany: kérik a beutalót. Beutalót? Na mi olyat nem kaptunk. Hát akkor sajnálják, beutaló nélkül nincs vizsgálat. Na ott akkor majdnem elsírtam magam. Hidegben és gyalog kullogtunk haza a gyerekkel. Szerencsére kaptunk új időpontot egy héttel későbbre. Már van beutalóm akkorra, remélem mostmár összejön a vizsgálat. Mert volt nekünk időpontunk decemberben is, de Marci aznap egész nap hányt, tehát nem tudtunk elmenni. És beutalónk akkor sem volt. Szombat éjjel Marci megint kruppos lett, szerencsére csak éjszaka ugatott csúnyán, reggel kicsit ült a párásítónál és délutánra már egész jól volt. Olyannyira, hogy fánkot kellett neki sütni. :) 

A sztrájk miatt majdnem egy hétig itthon volt, nem tudott bölcsibe menni. (Az már csak így zárójelben jegyzem meg, hogy eddig imádta a bölcsit, hétvégén is menni akart, itthon a bölcsiben készült dvd-t nézte szombatonként, erre most sírva fakadt, hogy nem akar bölcsibe menni és nem szeret oda járni és ne menjünk. Kíváncsi lennék mivel tömték ott tele a fejét és hogy kicsoda?)

Ma voltunk Domival egy nagyot sétálni, már nagyon jólesett kiszellőztetni a fejemet. Holnap pedig buszra szállunk, életében először. :)

Új év, új élet, új mosógép...

Számomra ma kezdődött el az új év. Újra elkezdődött a munka, újra kinyitott a bölcsi és én újra egyedül vagyok itthon Domonkossal. Nagyon furcsa, mert amikor utoljára voltunk itthon kettesben még csak két hetes volt, most meg lassan 6 hetes lesz és kialakult már valamilyen napirendünk, ami akkor még nem volt. Nem mondom, hogy ez nem könnyíti meg az életemet.

Ami viszont nem könnyíti meg az a tönkre ment mosógép. 25-én nemcsak a fogam fájdult meg, hanem a mosógépünk is elromlott. Jó móka volt az ünnepek alatt kézzel ruhákat mosni, és szegény Józsit sajnátam nagyon, mert ő csinálta! Szerencsére nem voltak koszos dolgok, leginkább Domonkos ruháit kellett átmosni. Tegnap kijött a szerelő, reméltem, hogy egy kis orvosolható problémája van, hát nem az volt. Eltört a dobtartó tengely. Megnyugtatásul még mondta a szerelő, hogy ez egy olyan ritka dolog, amiből eddig ő is csak kettőt látott nem  túl rövid mosógépszerelői pályafutása alatt. Megjavítható, de nem éri meg egy 7 éves gépre ennyit költeni. Remek. Tehát vasárnap este az újévbe elmentem mosógépet nézni. 

Szerencsém volt, a helyi hipermarketbe pont volt akciósan egy ránézésre csodagép és az áruhiteles hölgy is dolgozott még. Némi kp befizetése és egy gyors hitelelbírálat után lett mosógépünk. Az egész nem tartott tovább fél óránál. 

Női és praktikus vásárlás volt: akciós most, szép és nincs rajta túl sok gomb, jó lesz! Hogy mekkora az ott és akkor nem is érdekelt. Otthon már annál inkáb, néztem hol lesz, hova teszem, hogy teszem és a fő kérdés: hogy fér be az ajtón? Mert a fürdőben lesz helye, de átlagos panellakás 60 cm ajtóval. A gép leírás alapján a legkeskenyebb részénél is 62 cm és hát nem gumiból van. Kisebb  fajta összeomlás következett. A hűtővel egyszer így már rosszul jártunk, ott is 2 centin múlt, hogy az étkezőbe költözött és nem a helyére a konyhában. Hipermarkettelefonszámvadászatban jó vagyok, ez tegnap gyorsan ki is derült. Némi telefonos egyeztetés után kiderült, hogy a sorszám utolsó számjegye nem stimmel és más mosógépméreteket néztünk ezáltal az interneten. Kiderült az is, hogy az újonan vásárolt masina panelszabvány. :) 54 centivel már befér az ajtón. Szerdán hozzák, már nagyon várom! 

Marcell

Domonkos

Testvérek egymás közt

A képek magukért beszélnek. :) Szeretik egymást.

Szilveszter négyesben

Nem szeretem a szilvesztert. Nem szeretem a kötelező bulizást. Általában nálunk van pár barát és úgy szoktuk búcsúztatni az évet. Eddig ez kétszer maradt el, az egyik Marci születése után a második meg most. Nem bántam, mert nagyon fáradt voltam. Az elmúlt két hét eseményei rányomták a bélyeget a szilveszterre is. Azért készültem kicsit, hiszen Marcinak azért buli volt. :)

Kapott kis csákót és mini trombitát. Utóbbit hülyeség volt itthon beláttam. :)

Amitől teljesen szinte transzba esett az a tűzijáték volt. Amint besötétedett és fellőtték az első rakétákat a környéken ő rögtön a szobájába ment, felállt az ágyára és onnan nézte. Sok gond nem volt vele innentől kezdve. Szinte fürdetésig nézte a tűzijátékot és boldogan kiabált, hogy "látod apa, látod anya?". :) Fél 10-kor viszont kidőlt, elaludt. Éjfélkor bementünk hozzá, aludt, majd felpattant, azt hitte reggel van és menni kell a bölcsibe. mondtuk, hogy nyugodtan feküdjön vissza, még éjszaka van. Mondta jó, és lefeküdt. Viszont beindult a tűzijáték áradat, mikor visszanéztünk hozzá negyed egy körül ő térdelt az ágyán és nézte. Nagyon boldog volt, sikongatott, örült. Kb. 1-ig nézte, majd elfáradt és visszafeküdt. Mondtuk neki, hogy mostmár inkább csak hallgassa, mondta jó, és elaludt. :)

Karácsony, avagy mit vitt és mit hozott a Jézuska....

"Jól" indult, nem is én lettem volna, ha minden simán megy....

A terv meg volt, már csak a kivitelezés hiányzott. 21-én megsütni a bejglit, 22-én elvinni barátokhoz, anyunak, és még aznap megsütni a zserbót, 23-án mézes krémest csinálni és előkészíteni a karácsonyi vacsihoz egy pár ételt. 20-án ezekkel a gondolatokkal feküdtem le. 

21-én felébredtem, már éreztem, hogy valami itt nem lesz jó, lázmérés: 38,7. Hát ez az én formám. Mindegy, arra gondoltam Józsi úgyis nemsokára hazaér és akkor majd együtt megoldjuk. De egyre gyengébb lettem, délutánra 40 fokos lázzal feküdtem a kanapén. Háziorvost felhív, ad antibiotikumot. Remek, más se hiányzott így karácsony előtt pár nappal. Józsira hárult hát a nagy feladat, bejglit kellett sütnie. A végeredmény a lényeg, soha ilyen jó nem lett! Máskor is ő csinálja, de én ha lehet kihagyom a betegséget.

22-re sikerült összeszednem magam, úgyhogy a terv többi része nagyjából teljesítve lett. Csak a találkozókat mondtam le, azokat Józsi elintézte.  

Marci megígérte, hogy karácsony napján már nem kell neki éjszakára a pelus. Biztos ami biztos mondtuk neki, hogy adjuk oda a Jézuskának, majd ő elviszi és hoz ajándékot. Lelkesen kitette az ablakba az amúgy tiszta pelenkáját, hogy majd akkor a Jézuska elviszi és nem lesz többet pelenkája, mert ő már nagy és Domonkos kicsi, neki kell csak pelus.

Karácsony napja jól telt, a Szenteste nagyon szép volt. Marci örült, Domonkos viszonylag nyugodt volt, mi boldogok, ahogy láttuk a gyerekeinket a fánál. :)

Másnap átjöttek anyuék, velük is megismételtük a karácsonyi "nagy zabálást". 

Estére viszont megint rosszul jártam, megfájdult a fogam. Volt ez már máskor is így, gondoltam elmúlik... Rosszul gondoltam. Másnapra az egész arcom feldagadt. Mikor máskor persze, mint ünnepek alatt. Én, aki retteg a fogorvostól alig vártam, hogy végre hétfő legyen és mehessek! De addig még volt egy nap és percről percre jobban dagadt az arcom és egyre jobban fájt. 

27-én reggel mikor kipattant a szemem az első dolgom a fogorvos felkeresése volt. Meglátott, megijedt! Hogy te jó ég, hogy nézek én ki és mióta ilyen? Hát nem nyugodtam meg az biztos. Röntgen és a diagnózis: menthetetlen sajnos, mert gyökérproléma és nem lehet csinálni, tovább nem is részletezem... Megszabadított tőle. :( Újabb antibiotikum kúra, pedig még az előzőnek sincs vége. 25-én délben ettem utoljára rendes ételt, azóta szinte semmit. Még napokig spenóton és krumplipürén éltem, ennyit a karácsonyi kajákról és a sütikről. Szilveszterre sikerült egy kicsit összeszednem magam, úgyhogy ez az ünnep nem az én ünnepem volt. Csak zárójelbe jegyzem meg, hogy a mosógép is tönkre ment. Hurrá! Remélem az Újév jobb lesz, mint amilyen az utolsó 2  hetem volt!

Testvérek, le se tagathatnák! :) 

Mind a ketten 8 naposak a képen.

Nagy Domonkos Dániel

Született:

2009. 11. 26. csütörtök

SOTE II. Női Klinika 19:00

Ez a terhesség se kezdődött jobban, pedig azt hittem van remény.... Mondják, hogy terhességi vészes hányással nem sokan kerülnek kórházba. Nekem mind a két terhességem alatt kétszer is sikerült. Kísértetiesen hasonlóan alakultak a dolgok. Ugyanúgy a 11. héten kerültem be a klinikára és ugyanabba a szobába, sőt mi több, ugyanarra az ágyra a 104-es kórteremben. Egy fokkal nehezebb volt, mert az akkor két és fél éves Marci is bekísért és nagyon rossz volt, mikor ottmaradtam nélkülük. :( Viszont öröm az ürömben két új barátság kezdete! :) 

Az orvosok mit sem változtak, a nővérek szintén semmit - sajnos. Megint meghallgathattam, hogy ennyi idős terhesen már nem szokás hányni - úgy látszik ez a mániájuk, de jellemző, hogy csak olyanok száját hagyja el ez a mondat, akik még sosem voltak terhesek -, ha betöltöm a 12. hetet majd jobb lesz.... Kérdem én, mitől lesz jobb, az előzőnél se lett jobb. A 12. héten haza is lettem küldve, mondván úgyse kapok semmilyen kezelést így otthon is lehetek. Ebből következett, hogy a 14. héten a mentő vitt vissza, addigra már sikerült megint 10 kilótól megszabadulnom. Úgy látszik én csak terhesen tudok fogyni. Józsinak is mondtam, hogy nem fogyózok terhesség előtt, mert akkor már terhesen nem lesz miből fogynom, márpedig én ilyenkor úgy látszik mást nem tudok..... Kaptam infúziót és még egy hét bent fekvés következett.

Szabadulásom után egész jól éreztem már magam. Szokás szerint ez sem tartott túl sokáig. A 19. héten elkaptam a fiamtól a vírusos tüdőgyulladsát. Más se hiányzott nekem. Újra ágynak estem. Antibiotikumkúra következett. A tüdőgyulladásból kilábaltam egész gyorsan, mikor torok - gége - és arcüreggyulladásom lett. Jól el voltam ezekkel a betegségekkel a 22. hétig. A vége iszonyatos fejfájás volt, el is küldtek a neurológiára, de ott csak annyit bírtak mondani, hogy persze, hogy fáj a fejem, hiszen kint 45 fok van, igyak többet. Sokat segítettek....

Aztán bölcsiszünet következett, én többé-kevésbé gyógyult voltam, úgyhogy a következő hetek már a babaruhaválogatással teltek. Megtudtuk, hogy megint kisfiú érkezik a családba - így ezzel egy időben az is nyilvánvalóvá vált, hogy lesz 3. is, bár a szülőszobán voltak kétségeim.... - tehát elkezdhettük Marcival az ő régi ruháit szétválogatni, megtervezni a babaszobát stb. Augusztusban a szoba is elkészült, Józsi csinálta, nagyon szép lett. Innentől már problémamentes voltam. Végre kicsit élvezni is tudtam a terhességet. Mászkáltam, meglátogattam a barátaimat, a volt munkahelyemet, végre kiszabadultam és még az idő is elviselhetővé vált közben. Októberben megünnepeltük Marci harmadik szülinapját. Aztán kezdtem egyre türelmetlenebb lenni és egyre kíváncsibb. Jártam szülésfelkészítőre is, mert az legalább egy biztos program volt. Kifejezetten jól éreztem ott magam. :) Nem hittem volna. Elérkezett a november és én már nagyon türelmetlen voltam. Elkezdtem ctg-re járni, az olyan nosztalgikus volt. Hirtelen felrémlettek az emlékek az előző szülésemről. Közben szegény szülésznőmet zaklattam a hülyébbnél hülyébb kérdéseimmel. Biztos ami biztos. :) 

Folyton csak az foglalkoztatott, hogy:

1. Hogy jutok be a kórházba nappal?
   
2. Hogy jutok be éjjel?
   
3. Marcival mit csinálok, ha éjjel indul be a szülés?
   
4. Marcival mit csinálok, ha beteg és egyedül vagyok vele itthon, mikor megindul a szülés?
   
5. Marcival mi lesz, ha bölcsiben van, de fél 6-ig nem tudjuk elhozni, mert szülök?
6. Ha mentőt hívok vajon kijön-e? (Nem vicc, volt rossz tapasztalatom, mondván ők nem taxi, oldjam meg....)
7. Ha kijön vajon oda visz-e, ahova én szeretném?

És még sorolhatnám a végtelenségig. Egy pár megoldás volt, de mindennek volt hibaszázaléka is. Pl. Szilvi átjön, ha éjjel indul be a szülés, ez oké, de mi van akkor, ha éppen hazautazott akkor? Rien is mondta, hogy átjön, de mi van, ha éppen ő sem tud? Leginkább ezek miatt voltam ideges az utolsó napokban.  Szedtem a homeopátiás bogyókat is a gyors szülés érdekében.

Aztán a 38. héten mintha valami szivárgott volna. Felhívtam a szülésznőmet, mondta menjek be, megnézzük mi az. Megnéztük, nem magzatvíz. Pár nap múlva (nov. 24-én) a doktornő is megvizsgált, szerinte Mikulásra már otthon leszek. Ennek megörültem, mert mégiscsak itthon van Marci, akinek már jelent valamit ez az ünnep és nem szerettem volna belőle kimaradni. 

Nov. 26-án reggel már voltak fájásaim. Eleve volt megbeszélt időpontom, úgyhogy már csomaggal mentünk a klinikára. Zoli vitt el minket kocsival, tehát a bejutás része megoldva. Marci bölcsiben, emiatt se fáj már a fejem. Szilvi érte megy, ha esetleg szülnék. Megnyugodtam.

Megérkeztünk 11:2-kor a klinikára. Kicsit hamarabb, de ez nem volt baj, mert a kocsi csomagtartója beragadt, Józsinak és Zolinak kellett az a majdnem fél óra, míg kivarázsolták a bőröndöt az autóból. :) 

12:15-kor átléptem a szülőszoba ajtaját, nem hittem volna akkor még, hogy már csak gyerekkel jövök ki onnan. :)

Megvizsgáltak, mintha szivárgott volna a magzatvíz, de akkor már nem is nézték, hogy az-e vagy sem. Ráraktak ctg-re, ami szabályos 10 perces fájásokat mutatott. Nem kellett sok idő, hogy eldőljön maradok.  Szokásos 1-es szülőszoba. Hű de nosztalgikus volt. 

Jól ki van találva ez, hogy az ember elfelejti a szülés fájdalmait. Na igen ám, de mikor újra ugyanott van azért az agya előveszi az emlékeket szép lassan - sajnos. Kezdtem megijedni, mert eszembe jutott - amit azért eddig is tudtam -, hogy ez fájni fog ám nagyon. :)

Az elejé még nem volt semmi gondom, a folyosón sétálgattam. Aztán megérkezett Józsi a szokásos zöld cuccban. Igazából fél 5-ig nem történt semmi. A doktornő rámnézett fél 4 körül, akkor beszéltek Józsival valamilyen harmadik gyerekről is, de ott és akkor nem volt őszínte a mosolyom. Fél 5-kor burokrepesztés következett, mert a fájásaim nem akartak erősödni. Ez használt, mert rögtön összefüggő fájásokra lettem figyelmes. Jött az a mondat, amitől féltem. Fel kell állnom, mert gyermek nagyon fent van és kell neki a gravitáció. Nehezen, de összejött. Elmentem zuhanyozni, na az nagyon jólesett. Használtam a bordásfalat és Józsit felváltva. Fél 6-kor azért eszembe jutott két fájás között, hogy Szilvi már úton van hazafelé Marcival. :)

Fél 7-kor már nagyon szenvedtem. Konkrétan halálfélelmem volt. 3/4 7-kor jött a varázsmondat:  fájás bal oldalon, 5 fájás a jobb oldalon, mert még mindig nagyon fent van. Mondanom se kell, alig bírtam balra fordulni. 3 fájás után megpróbáltam alkudozni, hogy inkább megfordulnék, de nem én nyertem. A másik oldalon viszont már csak 3 fájást bírtam. Egyszercsak szedték szét az ágyat és akkor már tudtam mindjárt vége.  a fájásoknál próbáltam a légzéstechnikát alkalmazni, de zerintem ezt is olyan találtaki, aki még éltében nem szült. Alkalmahatatlan! :) Két nyomásra pillanatok alatt meg is érkezett november 26-án 19:00-kor 4250 grammal és 60 centivel a 39. terhességi héten Nagy Domonkos Dániel. 

Nem csoda, hogy már miden bajom volt. 177 centi vagyok, 106-os haskörfogattal mentem szülni, tehát hol volt bennem ez a hatalmas gyerek az egy rejtély! :) Viszont teljesült a vágyam, gátvédelemmel született! Csak két "szépségöltést" kaptam. Aztán jött a kétórás együttlét, megfigyelés. Domi baba nagyon ügyesen szopizott már a szülőszobán!

Úgy tűnik én csütörtökönként és teltháűznál szülök. :) Megint a patológiára kerültem - anno Marci születése után is -, de most kivételesen nem bántam. 

A kórházban eltöltött napok is megérnek egy bejegyzést, de azt majd később....