Hétköznapok

Hétfőn végre sikerült összehozni Pirosékkal egy randit. :) Zsuzsiék sajnos megint nem értek rá, szomorú vagyok, mert nagyon rég láttam őket. :( Remélem legközelebb már nem jön közbe semmi. 

Mi a fiúkkal - Domival és Zalánnal - rögtön felmentünk az étkezőbe, mert a fiúk már éhesek voltak. Ettek sült krumplit, gyerekmenüt, grillcsirkét, mint a nagyok! Rendesen ültek a széken és ebédeltek. Zalán rendesen, Domi meg hozta a formáját, két percre nem bírt nyugton ülni, a függönyt kellett rángatnia. :D

Felváltva aludtak, ill. először Zalán aludt el a babakocsiban, majd felébredt, akkor Domi aludt el. Mikor Domi felébredt megint Zalán. :D Domira most büszke voltam, 2 ótá aludt a vadonat új, ezek szerint szuper kényelmes babakocsijában! Ennyit kocsiban még nem aludt. :)

Készül a fiúkról egy pár kép evés után és alvás előtt. :)

Ma megint Dévény-tornán voltunk. Nagyon szépen halad Domi! Már szinte fut! Most még azt kell megtanulnia, hogy ha elesik hogyan kell egyedül, mindenféle segítség nélkül felállnia. Bebizonyította ma többször is, hogy tudja ő ezt, csak könnyebb segítségért kiáltozni. Engedélyt kapott néha a szandálok helyett egy kis papucsviselésre is. :) A papucsokért oda van! Ha minden jól megy, akkor már csak ebben a hónapban kell járnunk, ztán megkapjuk az elbocsájtó levelünket. :) Na azt már nagyon várom. Ha következő alkalommal mindent meg tud majd csinálni lehet erre is sor kerül. :) Nesze neked integrált bölcsőde!!!

A babakocsi

A helyzet az, hogy babakocsimániás vagyok. Ha meglátok egy új, nekem tetsző darabot az KELL! Most Manka hajszolt bele a dologba, Nórának nézett babakocsikat, rákaptam én is. Először csak "szakértői" szemmel néztem, hogy én milyet vennék, majd megszállt az ihlet! KELL nekem az a babakocsi! Kinéztünk egy nagyon jót, esernyőkocsi, de mégis lefektethető és csak 6 kiló. Szuper, ez kell nekem! Most 2 babakocsi van, semmi értelme. Az egyik egy nagyobb kocsi, ami arra jó, hogy aludjon benne ha hosszabb útra megyünk. Van egy kicsi, ami arra jó, ha csak rohangálunk, Marciért megyünk stb. Minek van két kocsi, ha lehet egy is?

Ki is találtam, hogy hogy legyen. Meghirdettem a teszveszen a két babakocsit, hogy azoknak az árából lesz nekünk szép új kocsink. Így is lett. A nagyobb chipolino 3 kerekű kocsink 24 óra alatt kelt el. 

Megbeszéltem a lánnyal aki megvette, hogy elviszem neki Újpestre. Aztán megbeszéltem Mankával, hogy akkor menjünk babakocsit nézni. Így is lett, én átadtam a kocsit, majd találkoztunk. Érdekes volt, mert Domi már csak gyalog volt, mindenképp babakocsit kellett vennünk. Elmentünk egy 13. kerületi bababoltba. Egy eldugott kis utcában volt, szerencsére nme kellett sokat gyalogolni. Nézegettük, próbálgattuk a kocsikat. Aztán odamentünk az eladókhoz, remélvén, hogy kapunk segítséget. Kérdeztük, hogy van-e zöld kocsi. Manka kérdezte, hogy van-e piros? Erre ránkripakodik a nő, hogy most akkor mégis piros kell és nem zöld? Mondtuk, hoy de, egy zöld meg egy piros. Akkor megnézte a készletet és a katalógust. Kocsit élőben nem láthattunk, csak katalógusból. Akkor még szerettem volna megkérdezni 3 fajtát, de nem nagyon volt rá lehetőség, mert folyton otthagytak minket, vagy nem is foglalkoztak velünk. A pohár ott telt be, mikor Domi sírva fakadt és az egyik nő közölte a másikkal, hogy ilyen hangzavarban nem tud koncentrálni. Na itt mondtam, hogy jó, akkor menjünk is. Kocsi nem volt olyan, amilyet kinéztem, bunkók voltak, úgyhogy oda többet nem megyek.

Viszont gyalog voltunk Domival és ott álltunk a város másik végén. Mélg szerencs, hogy egy sarokra volt a busz, ami nekem kellett, így csak odáig kellett elgyalogolni. Nem így terveztük Mankával a délelőttöt. 

Átbuszoztam egy másik bababoltba, de véletlenül 2 megállóval hamarabb szálltam le, így déli 12-kor a 45 fokban az aszfalton karomon a gyerekkel próbáltam megközelíteni a boltot. Végre beértünk, ott is keresem az álomkocsit, nincs. Már nagyon el voltam keseredve, vettem egy másikat. Hazajöttünk.

Itthon nézem a honlapot és látom, hogy mégis van az a kocsi, amit én szerettem volna, de nem mutatta a fickó. Ráadásul amit vettem azt Rien "leszólta", mondta, hogy olyan van nekik és nagyon szar, gyorsan tönkre ment, nem lehet tolni, nyeklik össze-vissza..... Na gondoltam egyet, hogy felhívom a boltot és megmondom, hogy nem jó ez a kocsi, kicserélnénk. Mondta a fickó, hogy oké, csak az a baj, hogy már toltuk az utcán. Szerencsére nem sokat, így lemostam a kerekét és hibátlan volt. mondta, hogyha nem használom akkor visszavihetem. Na jó, Domi felébredt és elindultunk. Közben felhívtam Józsit, hogy találkozzunk az Örsön, mert egyedül nem fogom bírni. Fogtam az összecsukott babakocsit az egyik kezemben, Domit a másikban és elindultunk Marciért. Még midig 45 fok! Aztán kezemben a kocsival és  Domival, mellettem Marcival felszálltunkl a buszra és mentünk az Örsre. Józsi már várt minket. Ott átadtam neki a kocsit és visszavitte. Addig mi beültünk a Burgerbe, mert megérdemeltem! Józsi egy óra múlva jött vissza, nála az álomkocsi! Sikerült! El sem hittem! Miért van az, hogy én sosem tudok egyszerűen babakocsit vásárolni?

Ő az!

Ez történt a héten

Összetömörítem most egy hozzászólásba az elmúlt hetet. Nem lesz nehéz, mert sok minden nem történt.

Ott hagytam abba, hogy Marci bágyadtka volt Mira buliján. Nem véletlenül, mint kiderült megint aftás vírusa volt. Kedden Józsi levitte az orvoshoz, hogy kérjünk egy igazolást, hogy mehessen oviba, mert már semmi baja nem volt, erre jött derült égből a villámcsapás hír, hogy egész héten nem mehet az aftás vírusa miatt. Én csak néztem, hogy milyen aftás vírus, mikor semmi sincs a szájában?! De ám legyen, itthon tartom a héten. Csütörtökre már Domi is beteg volt, 40 fokos lázzal. Szerencsére mindkét gyereknek elkezdtem kedden adni a boraxot, így nem jött ki Dominak csak 1-2 afta. 

Kedden elmentem Rienhez reggel, hogy jöjjön el velem átvenni a bizonyítványom, ill. tanúsítványom. Fél 11-re kellett mennem a Kormányhivatalba. Kicsit hamarabb odaértünk. Mázlink volt, mert csak 4-en álltak előttem a sorban. 2 perc múlva már az egéz folyosó tele volt. 

Bemondtam a nevem, átadták a tanúsítványt, benne az eredmény: 84% jeles (5)!

Csak 1 pontot vesztettem a szóbelin, aminek nagyon örültem! Az írásbelit ugyan elrontottam, de így is tudtam még 6%-ot javítani rajta. Így megint van remény, hogy hátha bejutok az egyetemre. Jelenleg 326 pontom van és a tavalyi ponthatár 317 volt. De tavaly több pontot ért pl. a gyed. Idén az 10 ponttal kevesebb! Úgyhogy nagyon reménykedek! Július 21-én este 8-kor kiderül. :) Vagy beborul, majd meglátjuk.

Tegnap Mankáékhoz készültünk Marcival, mert Zsombor szülinapi zsúrja volt, de mivel Józsi nem volt itthon és Domi meg beteg volt, így nem tudtunk elmenni. Pedig egy csomó kakaós - és fahájas csigát is sütöttem.

Mira szülinapja

Ma ünnepeltük Domi keresztszüleinek a lányának a szülinapját. Tulajdonképpen úgy is mondhatom, hogy Domi kereszttestvére lett két éves. :) 

Megbeszéltük Riennel - A keresztanya -, hogy én majd készülök, ők csak az üdítőt hozzák. Természetesen az alapanyagokat osztottuk.

Az ünnepi ebéd rántott husi volt, petrezselymes krumpli, uborkasaláta, tartármártás és rántott gomba. Rienék csináltak kovászos ubit, így abból is hoztak. Terülj-terülj asztalkám volt. Sütöttem Mirának sacher tortát, kis cukorszívecskékkel. Nagyon élveztem, hogy végre egy lányos tortát is süthetek. :D mondjuk tavaly Annának is csináltunk egy rózsaszín lovacskatortát, de az nem teljesen az én művem volt. Most Anna szülinapjára Hello Kitty tortát kell csinálnom, már ki is találtuk, hogy milyen lesz, de erről majd később, mikor aktuálissá válik. :)

Reggel jöttek, a gyerekek játszottak mi meg főztünk, majd ebédeltünk és letettük mind a négy gyereket aludni. Nagyon nyugodt délutánunk volt. Majd ébredés után Marci közölte, hogy ő fázik. Ez gyanús volt. Megmértük a lázát, 37,6 volt. Nem volt valami jó passzban, sőt, egyre rosszabbul volt. Délután elaludt a hálószobában. 

Persze előtte még - mikor nem tutuk, hogy beteg - átadtuk Mira ajándékát és a tortát. Érdekes, ott mé nem volt semmi baja . :)

Miután Rienék elmentek már nagyon pocsékul volt. 38,6-ig ment a láza, kapott kúpot és lefeküdt aludni. Szerintem elrontotta a hasát, mert egész délelőtt evett össze-vissza.

A nap másik szenzációja Domi volt, aki már csak két lábon közlekedik. :) Ebben biztos az is szerepet játszik, hogy hatalmas vízhólyag lett a térdén a folyamatos térden járástól és most az nagyon fájhat neki. De rettenetesen ügyes, mindenhova elmegy gyalog, már nem kell fogni a kezét, csak a csípője imbolyog még egy kicsit, ettől nem összerendezett a mozgása, de többek között ezért is járunk fejlesztésre. Hihetetlen ez a Dévény-módszer, hatalmas a fejlődés mióta járunk. Minden alkalom után csinál valami újat. Azóta tud járni, mióta járunk Dévényre. Azt hiszem, hogy ezt nem győzöm majd megköszönni nekik!

És most egy pár szülinapi kép:

Az ünnepelt Marcival

 Anna és Marci

 Születésük óta barátok. :)

 Mira tortája. Marci segített díszíteni. :)

 A szívcukrokat természetesen azonnal leeszegették.

 Együtt vágtuk fel a tortát. :)

 Anna, Mira és Rien.

 Anya és a lányok. :)

 Mirának nagyon ízlett a torta.....

 ...de főleg a tejszínhab. :)

 Nagyon elégedett. :)

 Domi popcornt evett villával. :)

 Itt már látszik, hogy bágyadt.

 Az ajándékot még átadta.

 Járt a puszi. :)

 Megnéztük az ajándékokat. :) Egy számos fa puzzle táblát kapott és egy ikeás tépőzáras reggelizőjátékot. :)

Moziban

Ma Marcival moziban voltunk. sosem volt még moziban. Nagyon szereti a Bogyó és Babóca sorozatot, az első rész meg is van dvd-n. Most reklámozták, hogy megérkezett a második rész a moziba. Gondoltam elviszem, csinálunk egy jó kis programot.
Az Urániába mentünk, a neten meg is rendeltem a jegyet. Kicsit féltem, mert tegnap este is csak a mi foglalásunk látszott még, más úgy látszik nem ment tutira, mint én.
Átvettük fél 11-kor a jegyeket, majd megkerestük a termet. Egy teaszobából nyílt, érdekes volt, mert a jegyet senki sem ellenőrizte. Csak mondták, hogy nyugodtan beülhetünk már. Hoztak a gyerekeknek párnát is, ha nem látnának jól. Egy 8 soros teremben voltunk, de hatalmas volt a hely. Mi az 5. sorban ültünk, pont jó távolságban voltunk a vászontól.
Nagyon büszke vagyok Marcira, mert a 70 percet egy hang nélkül ülte végig. Pedig itthon folyton izeg-mozog, nem tud normálisan megnézni egy mesét. Tetszett neki maga a hangulata is. 13 meséből állt ez a sorozat, a gyerekek többsége kb. a 10. meséig bírta, utána már több volt a mozgolódás, susorgás.
Mikor vége volt Marci fogta a párnáját és szépen kivitte a helyére. Büszke vagyok rá. :)
Utána még elmentünk Mirának ajándékot venni, mert ma lett két éves és holnap tartjuk itt nálunk a szülinapi buliját. :) Már kész a torta és túl vagyunk az ünnepi ebéd előkészületein is.
A többit majd holnap....


Egy pár fotó, mert már rég csatoltam képeket.:

 Éééééés igen......

 ..... TUD JÁRNI!!!!

Sebészeti gyakorlat

Mikor megtudtam, hogy oda kell mennem, kissé összeszorult a gyomrom. Erre nem készültem még fel eléggé úgy gondoltam. Féltem attól is, hogy mit fogok én ott látni, milyen esetek jönnek a sebészeti ambulanciára. 
Reggel korán már ott voltam, 7-kor már a rendelésen. Első körben vérvétel volt, megmutatták, hogy hogyan kell megírni a vizsgálatkérő lapot. Ezeket csináltam és "csöveztem", tehát adatokkal én láttam el a vérvételi csöveket. Láttam jó sok mindent, pl. sebtisztítást, varratszedést, kötözést, műtéti előkészítést.... Megmutatták a műszereket és elmondták, hogy mi mire való. 2 napot voltam a sebészeten, abból egy napot úgy, hogy csak ketten voltunk az asszisztenssel, a másik asszisztens szabadnapos volt. Aznap jött egy osztálytársam is, így miénk volt az egyik szoba, az asszisztenssé meg a másik. Az alapokat szerencsére már előző nap sikerült elsajátítani, így mikor az orvos műszereket kért szerencsére már nem estem zavarba. Megmondom őszintén, eddig ez a kedvenc osztályom, pedig ettől féltem a legjobban. Az orvosok jó fejek voltak, tanítottak, segítettek, odahívtak, hogy nézzük meg mi csinálnak. :)


Előző nap lementem a háziorvoshoz a lábammal, mert rettenetesen zsibbad estére. Megállapította, hogy vénapangás van az alsó lábszáraimban és megnézte a 12 éves visszeremet. Kaptam gyógyszert a keringésemre. Jó, így 28 évesen, mi lesz velem 30 év múlva?
A vicc az volt, hogy másnap kezdtem a sebészeti gyakorlatot, rögtön az érsebészeten. A doki szinte mindenkinek azt a gyógyszert írta fel, amit én is kaptam előző nap, így megnyugodtam. Sőt, még meg is nézte az érsebész a lábamat, mondta, hogy ő nem gondolná, hogy hozzá kellene nyúlni. Megnyugtató, hogy látta, bár a háziorvos így egy felesleges kör volt. :)

Lehet mégis csak én nyertem!

A kálváriának még nincs vége.

Tegnap reggel levittem Domit oltásra. Megkérdezte a doki, hogy leadtam-e már az igazolását a bölcsibe, miszerint nem kell a gyereknek az integrált. Mondtam, hogy igen, leadtam, erre az volt a válasza hogy hát meggondolta magát. Mondtam, hogy engem meg nem érdekel. Az indok az volt, hogy ott 3 gyerek jut egy gondozóra és van konduktor és sokkal jobban oda tudnak rá figyelni. Mondtam, hogy nem tudom elvinni oda és lehet, hogy ott kap fejlesztést, de az is biztos, hogy az utazás miatt velem lesz kevesebbet és ezt nem pótolja a konduktor, akire egyébként nincs is szüksége!

Mondtam a dokinak, hogy megbeszéltem már a vezetővel is, hogy járhat a normál bölcsibe Domi, és ha nem jár még szeptemberben sem, akkor majd térjünk erre vissza. A doki szerint akkor késő lesz, mert már nem lesz hely a másik bölcsiben. A vicc az, hogy a felvételi eljárásnak már rég vége van, most sincs már hely. 

Nem bírtam magammal és elmentem az integrált bölcsibe egy kicsit utána járni a dolgoknak. Találkoztam a vezetővel, aki úgy fogadott, hogy áááá, maga jött a ... bölcsiből! Na szép, ő előbb tudta, hogy megyek, mint én. 

Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Elmondtam, hogy mi a probléma, elő adtam az egész történetet. Mondta, hogy szerinte Dominak egyáltalán nincs szüksége az integrált bölcsire. Mondtam, hogy akkor már többen vagyunk ezen a véleményen. A másik meg, hogy nincs is helye átvenni, így ha szüksége is lenne rá, akkor sem tudná felvenni. Azt is mondta, hogy a gyerekorvosnak alapból ide kellett volna irányítania minket, mikor aláírattam vele a papírt, a bölcsis felvételi kérelemhez. Ő ezt akkor nem tette meg, nem is szólt nekem, hogy van ilyen bölcsi a kerületben, így ne jöjjön most nekem azzal, hogy hát oda kellett volna vinnem a gyereket és ő meggondolta magát! 

mondta a bölcsőde vezetője, hogy felhívja a mi bölcsink vezetőjét és megbeszélik a továbbiakat. Szerinte nekünk nem kell ez a bölcsi és mivel Domit a másik bölcsi felvette - csoportba is lett osztva meg minden - így ott joga van elkezdeni a bölcsit. Ha esetleg a Mozgásvizsgáló Országos Szakértői Bizottság - ahova el kell mennünk - azt állapítja meg, hogy Dominak kellene az integrált bölcsi akkor max. jövőre átveszi. Szerinte erre semmi szükség nem lesz, de javasolta menjünk el ide, mert az itteni szakértői véleményt mindenkinek el kell fogadnia. 

Ebben maradtunk, tehát Domi ide fog járni bölcsibe és pont! :)

Délután mentünk Dévény foglalkozásra. Meséltem a gyógytornásznak a történetünket. Mondta, hogy Domi megfelel a felvételi követelményeknek, hiszen tud járni! Azt mondta, hogy már nem a járással van a gond, mert szépen megy két lábon, hanem a stabilitásával. Még nem tud felállni egyedül, ezt gyakoroljuk és imbolyog a csípője a laza alsó végtag miatt, így azt kell erősíteni és akkor stabilabb lesz a járása is. Kipróbálta, hogy ha egy törölközőt tesz a dereka elé és azzal tartja járás közben akkor mennyire stabil. Domi úgy közlekedett, hogy hozzá sem ért a törölközőhöz, tehát nincs szüksége támogatásra, csak pszichésen. 

Mondta, hogy járjunk sokat a szabadba sétálni és ne kézen fogva, hanem egyedül. Most ez lesz a feladatunk. :)

Kaptunk is időpontot jövő hét keddre szintén ehhez a gyógytornászhoz. Örülök neki nagyon, mert iszonyatosan kedves és látszik, hogy szereti a gyerekeket! Dédelgette, puszilgatta, becézgette Domit. Ráadásul a gyereknek se mindegy, hogy mindig ugyanahhoz kerül, vagy mindig máshoz. Így talán neki is könnyebb lesz.

Elintézve...?

Ma reggel korán lementünk a gyerekorvoshoz. Nagyon nagy mázlink volt, mert nem volt senki. 
Elmondtam, hogy mi a helyzet a bölcsivel kapcsolatban. Mondtam, hogy azt hallottam, hogy a bölcsőde gyerekorvosa javasolja, hogy Dominak az integrált bölcsibe kéne járnia, de azt is megtudtam, hogy ő a bölcsőde gyerekorvosa, tehát akkor most hogy is van ez a történet? Mondta, hogy ő tényleg javasolná Dominak a másik bölcsit - ami amúgy tök jó, van egy fejlesztőcsoportjuk és ott helyben ingyen folyik a fejlesztés -, de megkértem, hogy ne csinálja ezt velem, mert épp hogy odaérek majd Marciért fél 6-ra az oviba, nem tudok még a kerület másik végébe is rohangálni. Kérdezte, hogy hogy halad a mozgása, mondtam beindult, ügyesen lépeget. Ezt ott be is bizonyította. Kérdezte, hogy tudom-e majd vinni fejlesztésre akkor, ha visszamegyek dolgozni, mondtam persze, megoldom, bár a dévényesek szerint lehet szeptembertől már nem is kell a kezelés Dominak. 
Kiállította az igazolást. 
Elmentem a bölcsibe a friss igazolásommal, ahol nagyon meglepődtek, hogy már az összes papírt elintéztem. Akivel találkoztunk az rögtön Domi gondozója volt, nagyon kedvesen fogadta, próbált vele ismerkedni. Kicsit beszélgettünk, aztán szólt a vezetőnek, hogy ott vagyunk. Domival besétáltunk a szobába é leadtuk az összes papírunkat. Játszottak a vezetővel, aranyos volt, komolyan. Aztán megbeszéltük, hogy kicsit sétáltatni kell Domit, hogy erősödjön, mert tud ő járni, csak lusta. És ez így van. Egyszerűbb neki térden, hiszen ezt szokta meg. 
Minden esetre kért még a neurológustól is egy igazolást, hogy nincs szükség speciális bölcsire. Ezzel szerintem nem lesz gond.
Kaptunk törzslapot is, holnap azt is kitölti a védőnő. Lehet mégiscsak bölcsis lesz a gyerek? Csak tanulna meg rendesen járni.....

Elindult!

Jelentem, Domi érezte a veszélyt és elindult!!!!!


Eddig is sokszor játszottunk olyat, hogy Józsi és én leültünk egymással szemben és kettőnk között megtett pár lépést. Ma ösztönözni szerettük volna, így Józsi mindig messzebb ült. A végén már az 5 méteres szoba két végében voltunk ő meg boldogan mászkált közöttünk! :) Csináltunk akadályokat is, kezébe adtunk tárgyakat, hogy vigye át apának/anyának. Mikor érezte, hogy baj van és nem stabil akkor megállt egy pillanatra, majd újra indult. :)
Gondot az okoz neki, hogy még nem tud egyedül felállni, így ha elesik akkor már nem szeretne újra próbálkozni és térden közlekedik megint. Ma nagyon sokat ment úgy, hogy csak Marci fogta a kezét, így az is bebizonyosodott, hogy tartani nem kell, csak szüksége van egy kis biztonságra. 
Látom, hogy tudja és tudna menni, de én biztos vagyok benne, hogy egy adag lustaság is társul a hypotonia mellé, mert több, mint fél órán keresztül ment játékosan úgy, hogy fel sem tűnt neki. Csak persze térden/mászva könnyebb. 
Úgy gondolom, hogy ösztönözni kell és nem hagyni, hogy elkényelmesedjen. 
Hétfőn megyünk a bölcsibe a papírokkal, majd ott szabadjára engedem, had lássa mindenki, hogy igenis szeptemberre nemhogy járni, de futni fog!!!

Bölcsi!

Tegnap volt az első szülői értekezlet a bölcsiben. Mindent elmondtak, aztán csoportokra osztottak minket. Domi a kicsikhez került. Tudjátok, ez az a hely, ahova nem akarták felvenni a gyereket, mert csak betöltött 2 éves kortól lehet. Domi csoporttársai között vannak 2010-es születésű gyerekek is. 

A napi díj 600.-! Na itt majdnem lefordultam a székről! Ennyi erővel lassan magán bölcsibe is vihetem. Tudom, hogy ez nem az ő hibájuk, nem is őket hibáztatom, egyszerűen csak nem értem. 

Mi a méhecske csoportba kerültünk és repülő lett a jele. :)Szeptember 12-én kezdhetünk. És itt jön a csavar!!!

Ma reggel felhívott a bölcsőde vezetője, hogy menjek le. Megtettem. Közölte, hogy mivel Domi el van maradva a mozgásával, ezért integrált sajátos nevelésű bölcsibe kell vinnem, itt nem maradhat! HE? Szerinte a gyereknek mozgásfejlesztésre, konduktorra lesz szüksége és abban a bölcsiben van, náluk nincs. Mondtam neki, hogy ez ilyen formában nem igaz, hiszen most járunk fejlesztésre és ha minden jól megy behozza a lemaradást. A másik pedig, hogy miről beszélünk június közepén? Hol van még a szeptember??? Miért is akarják kirakni a gyerekem már az első nap, holott még van 2,5 hónap, hogy járjon?! Azt mondta a vezető, hogy a másik bölcsiben vannak a sajátos nevelésű gyerekek. ÉS? Az én gyerekem nem sajátos nevelésű és nem mozgássérült, csak lassabban fejlődik. Ennyi. Ő így nem tudja fogadni. Ezt én meg nem tudom elhinni. 

Mondta, hogy a bölcsi gyerekorvosa mondta, hogy az ilyen gyerekeknek fejlesztés kell és ide nem járhatnak. A bölcsi gyerekorvosa a mi gyerekorvosunk is, aki közölte, hogy Domi majd kinövi a hipotóniát és nem kell sehova járatni. Most ő közölte a bölcsivel, hogy nem lehet oda ilyen gyereket felvenni? Azt hiszem lesz a dokival hétfőn egy nem túl kedves beszélgetésem!!!! 

A vezető még azt is mondta, hogy hozzak egy papírt a neurológustól, hogy a gyereknek nincs szüksége fejlesztésre! Milyen neurológus ad ilyen papírt vajon az előzményekre való tekintettel? Lehet kérek majd egy olyan papírt, hogy járhat normál bölcsibe. 

Hihetetlen, hogy ennyire szerencsétlen vagyok bölcsi téren!

Ja az integrált bölcsi számunkra megközelíthetetlen, majdnem Budapest határában van, több átszállás és gyaloglás. Csak kocsival lehet szinte oda eljutni, és mint tudjuk nekünk az nincs. 

Érzem itt még balhé lesz, de nem hagyom annyiban a dolgot az biztos!

Kontroll

Szerdán reggel 8-ra mentünk Domival a dévényes orvoshoz. Újra felvette az anamnézist, majd megnézte a mozgását. Tulajdonképpen itt ennyi volt a vizsgálat. 
Át kellett mennünk innen az ortopédiára és a neurológiára a leleteinkkel. 
Először a neurológiára mentünk, mert fél 11-re odaértünk és az ortopédiára csak 11-re volt időpontunk, a neurológiára meg csak a papírunkat kellett beadni. Szerencsére pont nyílt az ajtó, így beadtam a papírt. Be is hívott minket az orvos, hogy megnézze. Kérdezte, hogy a pajzsmirigy-működést néztük-e már neki, mondtam, hogy szinte az az egy amit nem. Izombetegségre utaló jel szerencsére nem volt. Egy-két érték ugyan magasabb volt, de az önmagában mit sem ér. Most nem akarták piszkálni a vérvétellel, majd szeptemberben. Akkor kell megint kontrollra menni. 
A jó hír viszont az, hogy Domi megkapta az emelt családit a megkésett mozgásfejlődésre hivatkozva. Már el is juttattuk az Államkincstárba a papírt.
Az ortopédiára is rögtön bejutottunk, a doki megnézte, de semmit nem mondott. Hordja tovább a cipőt és egy év múlva kontroll. 


Hazafelé a buszon pont találkoztunk mamáékkal, akik éppen Marcit hozták haza a nyaralásból. :) Marci nagyon örült! :) Kicsit hízott is és szép színe lett. Örült Dominak és a játékainak és Domi is örült, hogy végre hazaért Marci. Azóta csak együtt játszanak. Előtte Domi be se ment Marci szobájába, azóta meg ki sem jön. :D


Szerda délután elmentünk közösen Kata ballagására. Érdekes ballagás volt. Én úgy tudtam, hogy a ballagás mindenhol olyan, hogy elindulnak, énekelnek, körbe mennek és a kezükbe nyomják a szülők a virágot. Itt nem így volt, ültek a tornateremben egy papírszéken, az igazgató és a hetedikesek elbúcsúztatták őket majd lehetett hazamenni. Ilyet se láttam még! Aztán elmentünk anyuékhoz, ő sütött, főzött, ittunk, ettünk, majd elég korán hazajöttünk, mert a gyerekek nagyon fáradtak voltak. Hiszen amit most leírtam az egy nap eseménye volt. :)

Gyakorlaton

Megint. Egy perc időm sincs. Alig lett vége az érettséginek, már jött is a kórház Domival, majd utána a gyakorlat.
Kedden a kardiológiára kerültem. Korán reggel a fekvőbeteg osztályon mozgó ekg-t csináltunk reggel 7-kor. Aztán felmentünk az ambulanciára, ott vártuk 8-tól a betegeket. Végre hasznos dolgot is csinálhattam. Én tettem fel az ekg-t és mértem a vérnyomásokat. Persze a higanyossal, nem a sima gombnyomóssal. Az egész napot ott töltöttem, voltam izotópos terheléses vizsgálaton is. Nagyon kedves volt az orvos, folyamatosan tanított minket, lépésről-lépésre elmondta, hogy mi történik. Mivel járóbeteg ellátás csak 15 óráig van így akkor haza is jöhettem. Nem bántam, mert így is eléggé elfáradtam. 
Tegnap szintén gyakorlatra mentem, az endoscopia és a colonoscopia jutott arra a napra. Az endoscopia nem más, mint tükrözéses vizsgálat, gyomortükrözés. Az első kicsit rémisztő volt, de a végére nagyon belejöttem. Érdekes hely volt. És érdekes volt a nyelőcsövet és a gyomrot belülről látni. A dokik nem sokat magyaráztak, de kicsit sokan is voltunk gyakornokok bent, így nehéz is lett volna. Amit tudtuk jegyzeteltünk.
A colonoscopia az vastagbél tükrözés, ott alulról vezetik a szondát. Eléggé kiszolgáltatott és fájdalmas vizsgálat, komolyan sajnáltam a betegeket, viszont itt is sok érdekes dolgot láttam, tanultam. Endoscopián pl. láttam gyomorból poliplevételt.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy legközelebb melyik osztályra kerülök. Még nem voltam sokat gyakorlaton, de tény, hogy így lehet a legtöbbet tanulni!

Kórházban

Ezen is túl vagyunk. Megismerkedtünk a SOTE II-es Gyermekklinika gasztroenterológiai osztályával és dolgozóival. Na hogy rögtön az elején kezdjem:

Kedden reggel 8-kor volt jelenésünk a klinikán. Domit felvették az osztályra és engem is. Ki kellett tölteni egy anamnézis lapot, melyre ráírtuk az eddigi kórtörténetét, majd odaadtuk az összes leletét, biztos ami biztos.

Nagyon sokan voltak aznap, így mázlink volt, megkaptuk a VIP szobát, ami egyágyas! Tehát volt egy ágyam nekem és egy gyerekágy Dominak. Volt hűtőnk és tv, ami szerintem nem is működött. Ez volt a VIP szobában. Bezzeg a nem VIP szobában volt pelenkázó, mikró, gyerekkád, csecsemőmérleg... :D 

Éhgyomorra kellett mennünk, vártuk, hogy milyen vizsgálatok lesznek. A doktornő jött 9 után és elmondta, hogy lesz lactose terhelés és fructose is, azon kívül vérkép és ultrahang.

Szerencsétlenségünkre pont akkor volt a felújított osztály átadása, így az intolerancia vizsgálatok elmaradtak, mondták, hogy most már nyugodtan ehet, mert az előtérben itt a tv stáb és nem tudják megcsinálni azt a vizsgálatot. Frankó, eddig ezért éhezett a gyerek.

Gyorsan evett, majd szabadulni akartunk kicsit, kérdeztem elmehetünk-e, de nem lehetett, mert a vérvételre és az ultrahangra várni kellett. Egészen 3 óráig vártunk rá, akkor végre levették a vért és mehettünk az ultrahangba is. 

Szerencsre az orvos semmi eltérőt nem látott, csak annyit mondott, hogy tele van gázzal a bele és ez tuti feszíti. Aztán a vérét is levették a nővérek, majd kicsit kimentünk az udvarra hintázni. 

Domi meglepően sok szót kezdett el mondani, szinte mindent a nevén nevezett, rengeteget beszélt és értelmes dolgokat is mondott. Ezen kívül rengeteget gyalogolt kézen fogva! Elsétáltunk az Aldiba vásárolni - ez ott volt a sarkon - majd visszamentünk a kórterembe, jött anyu és hozott nekünk enni. Az osztályon volt kialakítva egy játszó sarok, Domi ott rettenetesen jól érezte magát, amikor lehetett ott voltunk. Nagyon otthon érezte magát, lefeküdt a földre és tologatta a kocsikat. Még barátkozott is más gyerekekkel. :)

Este Józsi is bejött, és velünk maradt, amíg Domi le nem feküdt. Mivel engem is felvettek az osztályra, ezért nekem is járt reggeli, ebéd és vacsora. :)

Domi természetesen mellettem aludt el a nagyobb ágyon, majd mikor már mély álomba szenderült áttettem a gyerkágyba. Nagyon jól aludt. 

Reggel én ébresztettem fél 7-kor, mert ő arra sem ébredt fel, hogy a takarítónő alatta mos föl. :D

Mentünk a lactose intolerancia vizsgálatra. Ez abból állt, hogy Domira tettek egy maszkot, aminek a vége egy nagy üres fecskendő és abba megy bele vákuumszerűen a levegő amit kilélegzik. Lezárják a fecskendőt és a levegőt egy mérőbe fecskendezik. Aztán meg kellett innia 110 mili cukros vizet - ezt úgy nyelte, mint aki minden reggel ezt issza - és negyed óra múlva megint légzés. Pontosan negyed óra múlva! Majd 15 perc múlva még egy, aztán 4x30 percenként. Az értéket pedig felírták egy papírra. Ez volt a tegnapi vizsgálat, semmi más nem történt, ezzel meg reggel negyed 10-kor végeztünk. Hol a szobában játszottunk, hol kint. Az összes gyerek akivel összebarátkozott már hazament reggel, így nagyon unatkozott egész nap. 

Délután "megszöktünk"! Elmentünk a Blahán lévő bevásárlóközpontba, majd a Corvin Plázába. Csavarogtunk egyet, aztán vissza mentünk. Addigra Józsi is beért. Megvacsorázott Domi, megfürdettük, majd letettem aludni. Persze megint velem aludt el. 

Az éjszakás nővér megmérte a lázát, 37,6 volt. Előtte ugrált, így az volt a feladat, hogy nyugtassuk le a gyereket, majd visszaméri, szerencsére egy óra múlva már csak 37 volt.  :) 

Ma reggel fructose intolerancia vizsgálat volt, ami ugyanúgy zajlott, mint a fructose, de itt volt egy kis eltérés, bár szerencsére normál tartományon belül van még. Könyörgésem hatására haza jöhettünk! :)

A refluxra még előjegyezték, de még olyan kicsi a vizsgálatához, hogy csak izotóppal tudják nézni, ezt meg még vagy 3x átgondolom. Jövő hét csütörtökön kell hívnom a doktornőt, mert zárójelentést még nem kaptunk, mert nincs meg minden eredmény, de legalább már itthon lehetünk. Azt azért el kell mondanom, hogy a kórházban minden orvos és minden nővér rettenetesen kedves és gyerekcentrikus, bármikor bármit lehetett tőlük kérni, ha kérdés volt rögtön jöttek, válaszoltak, tehát magával a kórházzal és a személyzettel tényleg nagyon elégedett vagyok.

Levették a vért a neurológus kérésére is, ott meg emelkedett az egyik enzim, ami a mozgáshoz tartozik és azt mondta a neurológus, hogy itt lehet eltérés.

Egyelőre ennyi nagy vonalakban. Most egy kis pihenés következik.....

Leérettségiztem!

Csak nagy vonalakban írom le és csak a lényeget, mert most jön ki belőlem minden feszültség és minden fáradtság.

Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap este lefekvés előtt komolyan mondom, imádkoztam, hogy kihúzhassam a betegségeket, védőoltásokat mint A tétel. Így aludtam el.

Ma 11-re már ott voltam az érettségi helyszínén (Domit Riennél hagytam, aki 10 percen keresztül csak sikított a keresztanyja fülébe, majd beült a babakocsijába duzzogva) , nem volt ott senki.  Egy lány volt csak bent és egy kint. Mind a kettővel egy teremben írtuk az érettségit. 

Nem várt senki és az a lány aki bent volt ő mondta a tételét már. Behívtak, hogy ha nekem jó mehetek. Így hát bementem.
3 nagyon cuki nő volt bent, még a szemük is mosolygott. A vizsgaelnök bemutatkozott, mondta nyugodjak meg. Adminisztráció, majd húztam egy tételt. Úgy csináltam, hogy ránéztem a kupacra és vártam melyik boríték vonz. Az egyiknek csak a csücske lógott ki, az felkeltette az érdeklődésem, azt választottam.
És majdnem elájultam, mikor megláttam a tételt!
A: ismertesse a védőoltások és a szűrővizsgálatok fontosságát a betegség megőrzésében!!!! Nem hittem a szememnek! A vonzás törvénye????
B: ismertesse az iskolaérett magatartást (ennyire emlékszem, de beszéltem ugye a nevelési tanácsadó munkájáról meg a kisiskolás anatómiai felépítéséről, hogy milyen egy iskolaérett gyerek és ugye a végén az iskolaérett és iskolaéretlenséget összehasonlító táblázat)
Leültem, hogy kidolgozzam. 15 perc alatt kész voltam, de mondták, hogy ki kell várni a 30 percet, ez a szabály, így 15 percig még néztük egymást. :) Mondjuk jó ez a szabály, mert így még beugrott ez-az, amit hozzáírtam. Mikor letelt az idő kiültem középre és elkezdtem mondani a tételemet. Szerencsére csak én voltam bent.
Az "A" tételt elmondtam, végig nagyokat bólogattak, mosolyogtak. Nem volt kérdésük, csak idegességemben nagyon gyorsan beszéltem és rákérdeztek arra, hogy a hepaB hogy terjed, mondtam véráram útján, mondták oké, csak előtte a cseppfertőzésről volt szó, ezért inkább rákérdeztek, de minden oké, mert tudom. :) Mondtam, hogy milyen a kampány oltás, hogy az elsősorban iskolai osztályhoz kötött, de ott mondták, hogy inkább életkorhoz, de elfogadják amit mondok, mert igen, a könvben az van amit én mondtam, tehát ez nem von le semmit a feleletem értékéből, csak akkor most ezt tisztázzuk le. :)
Majd a "B" tételem végén nálam is rákérdeztek a szocializációra, itt megijedtem, de mondták, hogy nem kell, hiszen látják, hogy tudom, nyugodjak meg.  Akkor mondtam 1-2 szót és mondták, hogy itt a lényeg, erre voltak kíváncsiak. 

Megköszönték a feleletemet.
Mivel senki nem jött utánam még beszélgettünk is kicsit. Mondtam, hogy mennyire nem értek egyet némely könyvvel, mondták, hogy ha az élet úgy hozza, hogy még így kell felelnem, akkor nyugodtam mondjam azt, hogy a szakirodalom hogy írja és én hogy gondolom.

Tehát rettenetesen aranyosak voltak, még a jelenlétük is megnyugtató volt.  

Most már izgatottan várom a 28-át, hogy vajon hány pontot/százalékot kaptam. :)

Neurológián

Ma voltunk Domival neurológiai kontrollon. Nem indult jól. 10-re volt időpontunk, így már ott voltunk fél 10-kor, mert nem szeretek elkésni és inkább megyek mindenhova előbb, mint később. Ilyet többet nem teszek, ha szakrendelésre viszem a gyereket. Öten várakoztak, de hát időpont van, így nem érdekelt. Az elején Domi még játszott, "sétált" a babakocsival, ült a padon, de 11 körül már ideges volt. Én is! Felhívtam Józsit, hogy nem várok tovább, hazamegyek! Domi már nagyon nem bírt magával és másfél óra alatt 1 azaz egy ember ment be és jött ki az ajtón. Aztán úgy voltam vele, ha már ott vagyok hát megvárom mi lesz. 3/4 12-kor már senki nem volt a váróban csak mi és egy ideges apuka aki 11-re kapott időpontot. Mondtam neki, hogy ő még jól is járt, én 10-re kaptam. 

Nagy nehezen bejutottunk - Domi már nagyon sírt és én is a határán voltam, mert nagyon éhes volt és fáradt.

Mivel kontrollra voltunk visszahívva még dühösebb voltam, mert gondoltam, hogy 2,5 órát vártunk 5 percnyi vizsgálat miatt. 

A doktornő megnézte Domit, megkérdezte, hogy mit csinál. Mondtam semmi újat, amit eddig(sem) csinált. Aztán megvizsgálta, megnézte a lábát. Továbbra is hypotón. Kért neki laborvizsgálatot CK (kreatin-kináz, ez egy izomenzim) és LDH-ra (egy enzim, az izmok betegsége mutatható ki belőle, ha magas). Azt mondta, lehet valamilyen anyagcsere-betegsége is, de nem gondolná. Inkább zárjuk ki, minthogy kiderüljön ez volt a baj. 

Ő is azt mondta, hogy a reflux az sok mindent megmagyarázna. Elküldte vérvételre, de mivel mondtam, hogy jövő héten megyünk a gsztroenterológiára és ott amúgy is vesznek vért, ezért ráírta a papírjára, hogy ha lehet ezeket is nézzék meg. Igaz, hogy a II-es Gyerekklinikán lesz a gasztro és nem a Heim Pálban, de hátha megcsinálják.

Az eredménnyel 2 hét múlva kell visszamennünk, mert akkor amúgy is megyünk az ortopédiára. Azt mondta, hogyha a gasztron nem találnak semmit - már pedig ő úgy gondolja, hogy az lesz a kulcs - akkor megadja a közgyógyot és az emelt családit Domira az elmaradt mozgásfejlődése miatt. Ennek örülök, mert így legalább cipőt tudunk felíratni és a torna árát is megkapjuk. 1 hét múlva már okosabb leszek.

Bölcsi folyt. köv. - Mostmár tényleg vége!

Ugyanis ma délután, mikor mentem Marciért láttam, hogy a bölcsinél kint van a papír a felvettek névsorával! Azonnal odarohantam, hogy megnézzem. Természetesen még véletlenül sem névsorban volt, így csak néztem, csak néztem, hátha meglátom Domi nevét és akkor egyszer csak hopp! Nagy Domonkos Dávidként volt kiírva. A születési idő, vezetéknév és az első név stimmelt, így úgy döntöttem, ez az én fiam! 

Tehát sikerült, elintézve, gyermek az intézménybe végre felvéve!!!!!

Káosz

Ez jellemezte a délelőttömet. Elhatároztam, hogy ma ha törik, ha szakad elérem az ortopédorvost. Felelőtlen egy kijelentés volt, tudhattam volna. Fél 9-kor felvették a telefont egyszer, hogy hívjam őket később, mert még nincs bent a doktor úr. Oké, hívtam őket később. Illetve csak próbálkoztam. 3 számon és 5 melléken, de semmi. Egyszer sem vették fel a telefont. Volt olyan, hogy felemelték és azzal a lendülettel le is tették. Fél 11-kor már igen dühös voltam, egy utolsó esélyt még adva a dolognak telefonáltam és maga a doktor úr fel is vette a telefont. Szerintem már unta, hogy folyton csörög. Mondtam neki, hogy mi a helyzet, és emlékezett, hogy voltunk pénteken Dévény Annánál megbeszélésen. Elmondtam, hogy ők is azt mondják, amit mindenki, hogy a gyerek meglehetősen hypotón, kezelés kell neki. Akkor feltette a szokásos: és el tud jönni a magánrendelésemre? kérdését. Nem, nem tudok! Bőven elég nekem havonta 10ezerért cipőt venni és 15 ezerért tornázni. Múltkor közölte, hogy akkor hétfőn húzzak sorszámot. Most meg kaptam időpontot! Az elsőt sajnos vissza kellett utasítanom, mert akkor pont a gasztroenterológia hotelszolgáltatásait élvezzük majd, de a másodikra nem volt mit tenni, igent kellett mondanunk. Ugyanis a másik időpont június 15-e, ami azért mókás, mert reggel megyünk a Dévényes orvoshoz fél 10-re. 11-re kéne átérnünk a Heim Pál Kórházba. Elvileg összejöhet, mert az orvosi vizsgálat csak fél óra, így kb. 1 órám lesz, hogy átérjek. Ezt intéztem délelőtt.

Aztán egyszer csak megszólalt a telefonom! A Dévény Alapítványtól hívtak, kettőkor van szabad hely! Gyorsan átgondoltam mindent, lemondani nagyon nem akartam, így közöltem, ott leszünk! Szegény Domit azonnal megebédeltettem, majd indultunk is. Reméltem, hogy útközben elalszik, hát nem így lett. 

Hihetetlenül kedves emberek dolgoznak ott, nagyon család - és emberbarát hely! Pontosan kettőkor be is mentünk a terembe. Anna néni emlékezett Domira, beszélt hozzá és összeismertette egy kislánnyal, aki már régebb óta jár és láthatóan hozzászokott az ottani dolgokhoz. Domi még nem. Jött a gyógytornászunk, és el is kapta Domit. Nagyon jó fejek, nem fektetik le a gyereket, nem tépik ki a kezemből, hanem az én közreműködésemmel masszírozzák. Domi majdnem végig a nyakamat ölelte és persze közben ordított mint a sakál, a gyógytornász meg mindig ott dolgoztatta az izmokat ahol érte. Néha szólt, hogy pl. egyenesítsem ki Domit, hogy jobban hozzáférjen. Egy órán keresztül gyömöszkölték, ő meg 1 órán keresztül ordított. Néha a sírás szüneteiben elaludt. Rettenetesen fáradt volt. Szerintem a következő alkalommal már jobban viseli majd, most inkább fáradt volt, mint hisztis.

Összességében én jó élményekkel jöttem el onnan, most várjuk a következő telefont....

Dévény Annánál jártunk

Hát eljött ez a nap is, amit körülbelül 3 hónapja vártunk! Mára volt ugyanis időpontunk a Dévény Anna Alapítványhoz állapotfelmérésre. Nem mondhatni, hogy jól indult a dolog. Moszkva tér 16 a cím. Úgy kezdődött, hogy a tér fele Moszkva tér, a tér másik fele meg már Széll Kálmán tér. A Moszkva tér 1-11-ig egy oldalon fut, míg a másik oldalon a Széll Kálmán tér teljesen más számozása található. Fél órán keresztül bolyongtam "A" téren, Józsi próbált útba igazítani, bár lehet jobb lett volna, ha a telefonban lévő GPS-re hagyatkozom, mert akkor talán hamarabb megtalálom. Röheje vagy nem, ott álltam és fogalmam sem volt, hogy hol lehet a 16. Nagy nehezen - már a sírás kerülgetett a 40 fokban - megtaláltam! Még jó, hogy mindenhova legalább fél órával hamarabb indulok! 

A kapuban összefutottam az ortopédorvosunkkal is, de mire eszembe jutott, hogy mit is szeretnék tőle kérdezni tovaszállt.  Bementünk. Ott kedvesen köszöntöttek minket, elkérték a beutalónkat, majd vártunk. Jött egy kedves gyógytornász és bevezetett minket egy szobába. Ott volt még két gyógytornász és maga Dévény Anna, aki az állapotfelmérést végezte Dominak. Nagyon kedves, barátságos volt a légkör, a gyógytornászok rettenetesen kedvesek voltak, Domi egyből feloldódott és ment is hozzájuk. Felvették az anamnézist, a terhességtől kezdve a szülésen át a csecsemőkori mozgásfejlődésen keresztül mindenről kérdeztek. Közben Domi produkálta magát, megmutatott mindent, amire kíváncsiak voltak. Majdnem egy órán keresztül ott voltunk. Megnézték az eddigi orvosi papírjainkat is, a legtöbbet persze nem értették. Illetve azt nem értették amit mi sem értünk, hogy miért most került Domi szakemberek kezébe, miért nem már fél évesen? Ezen nem is kattogok tovább, mert nincs már értelme. Egyértelműen hypotón, nem kicsit, nagyon. Még mindig. Nagyon szeretne járni, de nem megy neki, nagyon szeretne állni, de azt sem nagyon tud, egyedül meg szinte egyáltalán nem.

A végén kaptunk pár tanácsot itthonra, hogy pl. ne hagyjuk a két lába között ülni, hanem mindig igazítsuk a lábait előre és ezt tanítsuk meg neki is.

Kaptunk házirendet és beírtak minket az első orvosi vizsgálatra. Azt mondták, hogy a kezelés elején és a kezelés végén megnézi egy orvos. Június 15-re kaptunk időpontot erre a vizsgálatra. 

A torna pedig úgy működik, hogy várólista van és ha valaki kiesik majd hívnak minket és megyünk. Felírták, hogy hol lakunk, mert az is elképzelhető, hogy reggel 9-kor hívnak, hogy 11-kor van szabad időpont. Úgyhogy most várunk, hogy megcsörrenjen a telefon és mehessünk. Állítólag erre már nem kell heteket várni.

Még egy jó hír: megkérhetem az ortopédorvost, hogy írjon fel nekünk cipőt, de ez csak akkor megy, ha megigényelhetjük az emelt családit és a közgyógyot. Az emelt családi pont fedezné a gyógytornát, így hétfőn fel is hívom az ortopédorvost, hátha sikerül megpuhítani! Azt mondták, hogy hivatkozhatok rájuk. :)

Kórházi gyakorlaton

Igen, ott voltam! :) Csütörtökön reggel fél 7-re kellett odaérni a kórház nővérszállójára. A 4. emeleten át is öltözhettünk. Nem mondom milyen körülmények között, de hogy a higiénés vizsgálaton nem menne át az tuti! 7-10-ig tanítás volt, majd kis szünet és mentünk át a kórház főépületébe. Első lépésként megismerkedhettünk a központi laborral. Milyen jó, hogy itt kezdtünk, mert volt még itt dolgunk, de erről majd később. Meghallgattuk a laborvezető előadását és mindent megmutogatott, hogy hogyan történik a vér elemzése, a vizelet vizsgálata, megmutatta a gépeket, majd megkérdezte, hogy nem akar-e 2-3 lány ott dolgozni. Persze senkit nem vonzott a laboros pálya, pedig be is iskoláznak meg minden, de nem tolongott senki. Pedig szerintem nem lehet rossz ott dolgozni, de mivel nekem nem ez a célom ezért nem is jelentkeztem. Aztán a vezető tanárunkkal találkoztunk 12-kor az aulában. (Itt megjegyzem, hogy részegítő hatása van a fehér köpenynek esküszöm! Nagyon felemelt fejjel viseltem, irtó büszke voltam magamra. :D ) Csapatostól mentünk az ebédlőbe, ahol befizettünk még reggel menüre. Úgy éreztem magam, mint alsó tagozatban, csak itt nem ismertem a konyhás nénit. Sorba álltunk a kis műanyag tálcánkkal, vettünk szépen evőeszközt, majd le kellett adni az ebédjegyünket és kaptunk cserébe ételt. Az aznapi menü (200.- körül volt) erdei gyümölcsös leves volt - nem lett volna rossz hidegen, de ez langyos volt -, aztán volt óvári szelet és petrezselymes krumpli. Az asztalon pedig kancsóban víz. Mivel egyszerre kellett mennünk ebédelni viccesen néztünk ki a nagy hosszú asztalnál. Ebéd után pici szünet, majd az aulában megint gyülekező volt. Akkor a tanárunkkal elindultunk a betegfelvételre. Megnéztük a felvételt, majd követtük a beteg útját. Elvileg. Gyakorlatilag már a folyosón másfelé mentünk. :D Felmentünk a járóbeteg ellátásra és ott szép sorban kaptunk is feladatot. Először a gasztroenterológián hagytunk el két embert, majd tovább mentünk a kardiológiára. 4-en ott maradtunk, ez tűnt a legjobbnak - volt még szemészet, bőrgyógyászat, urológia...

Elmesélték ott nekünk, hogy hogyan kell ekg-t csinálni. Szakszerűen és nem úgy, ahogy ők csinálják. ( Ott az elektródák fel vannak fűzve egy szalagra és úgy helyezik fel, nekünk tudni kell pontosan, hogy pl. 4. intercostalis tér, sternum jobb és bal oldala, majd 5. intercostalis tér clavicularis vonal....) Mivel beteg épp nem volt, ezért megtanították nekünk a higanyos vérnyomásmérővel való mérést. Nem mondom, hogy elsőre sikerült, de aztán egészen belejöttem. Ugyanis mivel beteg egy szál sem volt, ezért egymás vérnyomását méregettük. Aztán láthatták, hogy nagyon unatkozunk, felajánlották, hogy kettes csoportokban elmehetünk szívultrahangot nézni. Na ez már tetszett. A főorvos nagyon jó fej volt, mindent magyarázott és mutogatott. Itt nagyon hülyének érzetem magam, mert mire felfogtam a latin szavak nagy részét már rég másról beszélt. Viszont büszke is voltam, mert felismertem mindent az uh-n és láttam a billentyűáteresztést is még mielőtt mondta volna. Itt egész jó volt. Aztán 3 körül már nagyon unatkoztunk, beteg még mindig nem volt és mondták, hogy már nem is lesz, ezért mehetünk. Megkerestük a tanárunkat, akivel átmentünk a sürgősségire. 

Sok mindent itt sem láttunk, mert egész dél-pest jól volt abban a 4 órában, amíg mi ott voltunk. Talán 4 esetet láttunk, de az is mind ugyanaz volt. A protokollt már majdnem hogy tudtuk, volt cukormérés, vérvétel, branül bekötés, infúzió és fel az osztályra. Egyszer kaptunk feladatot is, a levett vért kellett felvinnünk a laborba. És itt jött nagyon jól, hogy ott már jártunk, mert az a kórház egy labirintus. Viszont elsőre megtaláltuk a labort és leadtuk a vért, úgyhogy kicsit hasznosnak érezhettük magunkat. Még ágyat húztunk a sürgősségin - a nővér kért meg, de azt mondta, ha megalázónak érezzük akkor nem kell, mondtuk ne vicceljen, legalább végre csinálhatunk is valamit - aztán mikor végeztünk (este 7) akkor haza is jöhettünk. 12 órát lenyomtunk rögtön az első nap. Megmondom őszintén, még maradtam volna. :) 

A hazautunk is megér egy pár sort. :D 

A kórházzal szemben lévő buszmegállóba mentünk, gyanús volt, hogy nem volt kiírva a mi buszunk, de egy másik mintha arra ment volna, amerre mi akarunk. Hát nem, elmentünk a világ másik végére. Ott leszálltunk a pusztán és megkérdeztük az egyik buszsofőrt, hogy merre kell mennünk ha haza akarunk jutni? Átirányított egy másik buszhoz, felszálltunk. Csak mi ketten az osztálytársammal. Közben beszélgettünk a sofőrrel, próbáltuk meggyőzni, hogy inkább minket hozzon haza, de nem sikerült. Mondta, hogy 3 megállót kell mennünk. Mi csak beszélgettünk, busz állt, mikor is hátra szólt a sofőr, hogy most kéne leszállnunk. Leszálltunk, majd ránk dudált a buszvezető, hogy menjünk át a másik oldalra, mert ott lesz a buszunk Kicsit sem nézhetett minket hülyének. Ott állunk, várjuk a mi buszunkat, mikor jött szemből egy másik busz, dudál, integet, kiderült, tőle kérdeztük meg a világ végén, hogy merre menjünk. Már csak röhögtünk. Megérkezett a mi jó buszunk, és természetesen a buszsofőr tudta, hogy kik vagyunk, valószínűleg leadták neki a drótot, hogy két hülye bóklászik a városban és próbál hazatalálni. Ő is nagyon kedves volt, köszönt, integetett. Mikor leszálltunk megint át kellett szállnunk, az a buszsofőr már nem ismert. Este 8-ra haza is értem. Viszont most már tudom, hogy a buszmegálló nem a kórházzal szemben van, hanem előtte. :D

Érettségiztem I. (Az írásbeli)

Na túl vagyok az érettségi írásbeli részén. 

Na de hogy az elején kezdjem:

Józsi csütörtök este Aranykönyv-díjátadó gálán volt, így én itthon maradtam a két gyerekkel és miután lefektettem őket tanultam. Aztán lefeküdtem éjfél körül, Józsi meg hazaért hajnali 1-kor. Erre felébredtem persze. Fél kettő körül elaludtam, majd fél 4-kor megjelent Marci, hogy ő anyával alszik. 4-kor megint elaludtam, de 5-kor csörgött az óra, kelni kellett. Gondolhatjátok, mennyire voltam kipihent.... Úgy másfél órát számoltam az útra, hát kellett is annyi. 3/4 6-kor elindultam és negyed 8 körül érkeztem meg a Bródy Oktatási Központba. Eligazítás, teremkeresés, aztán felcsillant a szemem, hogy látok ismerőst. Megbeszéltük, hogy mit szeretnénk írni, mit nem szeretnénk. Fél 8-kor bemehettünk a terembe, ott még beszélgettünk, majd jött a felügyelő tanár, aki névsor szerint ültetett minket, majd elmondta a szabályokat. Pontosan 8 órakor megjelent egy hölgy kezében az érettségi papírokkal. Itt már a torkomban dobogott a szívem. A tanár elkezdte kiosztani, de mielőtt nekem ideadta volna még magarázott valamit, már tiszta ideg voltam. Aztán végre megkaptam. Kinyitottam és majd' elájultam. Nem erre számítottam, nagyon nem! Szinte semmi anatómia nem volt benne, csak a rettegett idegrendszer! Eddig az érettségik nagyjából az előző évek érettségijeiből lettek összeválogatva, most egy kérdés sem köszönt vissza, egy sem! Nagyon nehéz volt, és nem csak én mondom ezt, hanem mondta az egyik felügyelőtanár - aki a folyosón volt -, hogy kérdezgette azokat akik már végeztek és csak ketten mondák, hogy könnyű volt, mindenki más azt, hogy az eddigi legnehezebb. Én velük értek egyet, tényleg nagyon nehéz volt! A rövid válaszos kérdések meg kétértelműek, ott nagyon sokat javítottam, mert egyszerűen nem értettem, hogy mire gondolnak, mert több mindent is lehetne oda írni. Aztán döntöttem és írtam amit én gondoltam. Az tuti, hogyha nem fogadják el fellebbezek, mert nem volt egyértelmű. És ezt sem csak én gondolom így! 

Hazajöttem, szomorkodtam, úgy éreztem, hogy semmit sem ért az elmúlt majd' fél év, amit tanulással töltöttem. Nem mentem sehova, nem csináltam programot, tévét se nagyon néztem, csak tanultam amikor csak lehetett és ennyit ért. Mivel 7 könyvet nem lehet szóról-szóra megtanulni ennyi idő alatt így sajnos nem sok esélyem volt. :( És nagyon sok kérdésnél ilyen egyszavas tankönyvből kiragadott válasz kellett volna. 

Délutánra már a torkom is megfájdult, kezdtem lerobbanni. De nem értem rá pihenni, mert másnap, azaz szombaton a suliban modulzáró vizsga volt. Meg kell mondjam semmit nem tudtam rá tanulni, gondoltam lesz amilyen lesz. Remélem egy kettest azért kapok rá. Suliba már nem sokszor megyek, összesen 3 alkalommal, mert már csak a gyakorlatok vannak hátra. Csütörtökön kezdem a Jahn Ferenc Kórházban. Hogy hogy fogok így a szóbelire készülni azt nem tudom. :(

Tegnap délutánra felkerült a megoldókulcs az Oktatási Hivatal oldalára. Számolgattam a pontjaimat, hogy mennyi lesz. Ha nem jó fej a javító tanár akkor 70% körüli, ha jó fej és eltérhet a megoldókulcstól (márpedig elvileg igen, ha a válaszom tartalmilag jó!) akkor lehet akár 80% is, de nem reménykedem. Május 31-én majd kiderül.

Nincs időm

Semmire. :( Pénteken lesz az emelt szintű egészségügyi kiegészítő érettségi írásbeli része, most arra tanulok, de nagyon! Legalább 95%-ra meg kell írnom, hogy ha a szóbelin rontok akkor se legyen olyan rossz az eredmény. Tegnap az is kiderült, hogy eddig rossz tételsorból tanultam! A 2012 április 1-től hatályba lépőből készültem, holott a 2010-ből kellett volna. Így az energiám nagyon nagy része ráment arra, ami nem is lesz a vizsgán kérdés. Jóval kevesebb így az anyag és kisebbek a témakörök. Tegnap kimorogtam magam, ma újult erővel vágok neki újra. De legalább már értem, hogy miért nem stimmelt a kiadott témakörökkel. :)

Pénteken meg volt az első ovis anyák napi ünnepség is. Aznap kellett volna Marcival kontrollra menni a pulmonológiára, de lemondtuk. Hiba volt, de erről később*. Így viszont részt vettünk az ünnepségen. Feljött Eszti mama is már délben, így ő is el tudott jönni. Marciék remek kis műsort csináltak, le a kalappal az óvó nénik és a dadus előtt. Nagyon aranyosak voltak, énekeltek, körtánc is volt, mondtak több anyák napi verset, látszik, hogy nagyon készült rá mindenki. Köszöntötték a megjelent nagymamákat és anyukákat. 

Természetesen amint átléptük az ovi kapuját lemerült a fényképezőgépem. Még szerencse, hogy a telefonomat feltöltöttem, így videóztam végig. Képeket meg biztos sokan csináltak, majd kérek. Nem vagyok egy érzékeny ember, de sikerült elérzékenyülnöm, talán még a szemem is könnyes volt, amikor láttam a 4,5 éves fiamat ünneplőben a többiek között verset szavalni! Mekkora már, te jó ég! :)

És az ajándék amit kaptam:

*Szombaton Marci elkezdett köhögni. Allergiás-asztmás, tehát ez így önmagában nem újdonság. Este lefeküdt, elaludt, majd egy óra múlva felébred, mert úgy köhögött, hogy majdnem hányt, remegett, leizzadt. Sikerült megnyugtatni, kapott gyógyszert, majd lefeküdt aludni.

Másnap reggel kruppos, ugató, hörgő, kapkodó köhögéssel ébredt. Megállás nélkül hörgött és köhögött. Én már az ügyeleten gondolkoztam, mert láthatóan nagyon nehezen vette a levegőt és semmilyen gyógyszer nem használt. Persze az ügyelet elérhetetlen volt. Egy órája volt rosszul, mikor az inhalátor mellett döntöttem. Salvus vizet kapott és egy órán keresztül ült a maszkban és inhalált. Ez megtette a hatását, jobban lett tőle. Délutánra már semmi baja sem volt. Amilyen gyorsan jött, szerencsére olyan gyorsan ment ez a rosszullét. 

Tegnap úgy gondoltam, hogy mivel jövő héten beállok a Jahn Ferenc Kórházba gyakorlatra, nem ártana megcsináltatni az egészségügyi könyvemet. Délután elmentem tüdőszűrésre. Bemegyek, mondom a hölgynek - akkor még annak gondoltam -, hogy tüdőszűrésre jöttem, mire közölte, hogy nem vagyok még 30 éves, ezért minek? Mondtam neki, hogy egészségügyi könyvhöz kell, erre közölte, hogy 860.-, akkor is kell? Nem basszus, akkor elnézik, hogy nincs! Egészségügyi dolgozó létére hogy kérdezhet ilyen hülyeséget? Aztán kérdeztem, hogy mikor lesz kész, mire közölte, hogy június 1! HE? Általában 3-4 ap szokott lenni, nem egy hónap! Megkérdeztem, hogy esetleg ha a kórházba megyek és nem a szakrendelőbe akkor vajon hamarabb van-e eredmény, mire a válasz: ne kérdezzek hülyeségeket. Na itt már kerekedett a szemem. Hogy veszi a bátorságot, hogy így beszéljen? Majd megkérdeztem, hogy megkaphatnám-e az előző leletemet, mire kiröhögött, hogy az 3 éves és nem adhatja oda és ne próbálkozzak be mindennel és különben is fejezzem már be! Mondtam neki, hogy bocsi, de az eü törvény szerint jogom van elkérni bármilyen leletemet, mire közölte, hogy ő pedig nem adja oda és töltsem ki a papírt, hogy saját felelősségre kérem a röntget. Adjam oda a tajkártyám, lakcímkártyám és ne próbálkozzak tovább már semmivel. Még jó, hogy az osztálytársammal voltam, így nagy kerek szemekkel csak néztük a hónap dolgozóját. Kitöltöttem a papírt, beadtam, ő kiadta a kártyákat, írt ÁFÁ-s számlát, majd elküldött a röntgenbe. Csak éppen a pénzt felejtette el elvenni, én meg ezután a stílus után nem is erőltettem és nem szóltam neki. Megérdemli! Ezután a stílus után legyen neki is rossz napja!

Aztán átmentem az üzemorvoshoz, aki megcsinálta a papírjaimat. Így már minden adott, hogy mehessek a gyakorlatra! :)