5. szülinap

Marci ma 5 éves lett! Szeretem a gyerekeim szülinapját, számomra nagyon nosztalgikus, egész nap jár az agyam, hogy mi történt ezen a napon 1-2-3-4-5 éveel ezelőtt. :) Persze mindig ugyanaz, de jó visszaemlékezni arra a napra. Furcsa az is, hogy ilyenkor nincs itthon és ez a nap számára ugyanolyan, mint a többi. Csak nekem más. :)
Már hétvégén kisebb családdal tartottunk egy szülinapi bulit. Jöttek az igari mamáék és a budakalászi rokonok. Mamáék itt is aludtak, így most végre nem kellett rohanni. Készültem rántott husival, mini fasírtokkal, füstöltsajtos tésztasalátával, franciasalátával és sütikkel, köztük a szülinapi tortákkal. Igen, tortákkal, mert Józsinak meg tegnap volt a születésnapja, így egyszerre tartjuk mindig. Marci csokis tortát kért, így Sachert csináltam neki. Józsi citrusos túrótortát kapott. 
Marcinak hoztak kifestőket, kivehető béléses gumicsizmát és a budakalászi rokonok hoztak 1-1 buszt! Ebből nagy veszekedések vannak azóta is. Marci egy emeletes piros csuklós buszt kapott, míg Domi egy narancssárga kinyitható ajtós buszt. Marcinak rögtön Domié kellett mert annak ki lehet nyitni az ajtaját. De mivel azt Dominak adták, ezért Domi nem akart cserélni, azt ő kapta. Úgy vigyázott rá, mint kutya a csontjára. Ha nem játszott vele akkor is szemmel tartotta, hogy senki más ne érjen hozzá.

 Ajándék papától.

 Ajándék mamától

 Csizmaaaaaaaa :)

 Ajándék(ok) apától és anyától. :)

 Húúúúúúú, autóóóóóóó

 Mindenféle autó játszó"szőnyeggel"

 Domi is kapott

 Az ő arcán az én véleményem. :)

 Sacher torta Donald kacsával és 5 gyertyával

 5 és 41

Marci ajándéka az apjának. :)

Egyetemi hét - az elsőn túl vagyok

Na nem is tudom, hogy hol kezdjem. Ez a hét volt az első konzultációs hetem. Vasárnap egy ismerkedős sulibulit tartottunk a mentőtisztekkel kedenc helyünkön. Ez annyira jól sikerült, hogy éjfélre értem haza. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy nem csak víz fogyott. Hajnali 1 körül feküdtem le és az óra kegyetlenül ébresztett reggel - iietve az nem reggel, hanem hajnal - fél 6-kor. 

Hétfő:
Szerencsére első nap nem volt órám. Egy bevezetés a felsőfokú tanulmányokba kurzuson kellett részt venni, ami aláírásköteles, így ott kellett ülni. Mivel facebookon keresztül a fél osztály már ismerte egymást, ezért megbeszéltük, hogy reggel együtt megyünk. Találkoztunk újpesten és elmentünk az iskolába. Mi nem a Vas utcába járunk, mint a nappalisok, hanem újpestre az Erkel utcába. Nagyon zép épület ez is, csak minden intéznivaló miatt be kell mennünk a Vas utcába, mert itt nincs ügyéntézés. 
Először a tanszékvezető mutatkozott be, majd fel kellett állni és esküt tenni. Megesküdtünk rá, hogy hazánkhoz, a Magyar Köztársaságkoz hűek leszünk. Hmmmm. Aztán elmodtak 1-2 tudnivalót, mit hol találunk. 
Ezután jött a kedvencem, a könyvtáros néni, aki 1 órás előaást tartott a könyvtárról. Ezt nehezen viseltem, főleg az előzmények miatt (sulibuli). A következő a mi tanulmányi ügyintézőnk volt, aki elmagyarázta a neptun használatot. Ez csak azért volt vicces, mert a neptunt már 3 hete használtuk, tárgyfelvételnek meg mindennek már rég vége volt. De mi azért figyeltünk. Ezután a kari segítőnk jött, akitől nem tudtuk meg az órarendet, de legalább sok más érdekes dologról beszélt. Leginkább a HÖK-ről. 
Nagyon örülök, mert rengeteg mentőtiszt hallgató barátom/barátnőm van és velük vagyunk mi szülésznők egy konzultációs héten. Így a szünetekben tudunk találkozni.
1-kor végeztünk és jöttem is haza, ebédeltem, majd mentem a gyerekekért. 

Kedd:
Reggel szintén találkoztunk a lányokkal fél 8-kor újpesten és együtt mentünk órára. Az első órám egy hivatás és személyiség óra volt. Ez leginkább ilyen önismereti óra. Rengeteg kreditet ér és interaktív. Nincs füzet, jegyzet, semmi, csak játszani kell. Szeretem ezt az órát. Két csoportra vagyunk bontva és úgy járunk erre az órára. Első nap megismertük egymást, ki miért jött, ki mit csinál. Egy kerekasztal beszélgetés jellegű óra volt. Sajnáltuk, mikor vége lett, mert annyira belejöttünk. :)
Ezután 3 óra lyukas óra volt, mert a latin is bontott csoport és csak a 2-es csoportnak volt órája, nekünk 1-es csoportnak nem. Egy páran elmentünk kicsit sétálni a környéken.
Utána angol óra következett. Itt szintfelmérő volt. A kezdő szintet céloztam meg magamnak. Sikerült a 2-es modulba kerülnöm. Az egyes modul az abszolút kezdő, a kettes ahogy a tanárnő mondta: álkezdő. Aki már valamilyen szinten tud, de nem árt a gyakorlás. A haladók pedig áprilisban meg is csinálják a nyelvvizsgát, még szerencse, hogy nem oda kerültem. Mivel 1 tanárt kapott az 1es és a 2-es modul így a legelejéről kezdődött a tanítás. Csak mi kaptunk más feladatot is, mint a számok tanulása. Végre volt nyelvi sikerélményem! Ilyen még sosem történt vele. Jól éreztem magam a kezdő csaptban.
Angol után biofizika óra következett. Durvának hangzik, de nagyon nem az. A tanár meg tök cuki és lelkes, átadja a lelkesedését is, így komolyan mondom öröm volt az óra. Nem mellesleg van a tanárnak humorérzéke is. Még élvezni is lehetne ezt az órát, ha nem este 7-kor lenne. Fél 8-ig voltunk suliban kedden. Hazajöttem, fürdés, táskaátpakolás és alvás, majd az óra megint csörgött...

Szerda: 
Az első 4 órám anatómia volt. 5 éve tanulom az anatómiát, azt hittem valamit tudok róla, de nagyot tévedtem. A tanár nagyon jó, jól magyaráz és szakspecifikus. Nekünk szülésznőnknek első sorban az egyedfejlődést kell tudnunk, a koponyacsontokat, medencét és a gerincet, szívet, magzati keringést így első félévben. De azt tökéletesen és latinul. A koponyacsont részének a képleteit is. Részletes csonttannal még nem volt dolgom, úgyhogy ez most nagy kihívás. Az anatómia a egyik legnagyobb szórótantárgy. Állítólag harmadolni szokta a társaságot. Hát nem tudom, mi ezt majdhogynem már magunktól megtettük. Úgy értem, hogy elvileg 70 embert vettek fel a szakra, amiből 53 iratkozott be és összesen csak 38 jár. Érdekes adatok.
Az egyedfejlődéssel szerencsére nincs bajom, azt már tanultam, csak a Graaf-tüsző felépítését nem kellett tudnom, de mára már ez is megtanulva. :) A csontoktól viszont nagyon félek. Illetve a képleteitől. Bár szerintem csak logikusan kell átlátni, na ez még nem megy.
Anatómia után volt egy lazább óra, az infokommunikáció. Ha jól értelmeztem az óra lényege az lesz, hogy mikor eljön az ideje addigra megtanuljuk majd rendesen megszerkeszteni a szakdolgozatunkat. Nagyon az alapoktól kezdtünk, onnan, hogy mi is az a szövegszerkesztő és hogyan használjuk a google-t. Kicsit uncsi volt, de így anatómialevezetésnek tökéletes.
Közben ránéztem a neptunra, ahol írták, hogy megérkezett a határozatom a kedvezményes tanrendről. Szerencsére elfogadták, így egyéni tanrendem van, ami azt jelenti, hogy csak gyakorlati órára kell járnom (tehát angol, latin, info és hivatás és személyiség) a többi órára nem kéne bejárnom. Amíg meg tudom oldani addig persze mindig ott leszek. A másik nagy előnye ennek, hogy tulajdonképpen akkor vizsgázom, amikor szeretnék, csak meg kell beszélnem a tanárokkal. Vagyunk páran egyéni tanrenden, így összefogunk és kis csoportot fogunk alkotni. Állítólag jobban is szeretik, ha így vizsgázunk, mint egyesével.
Info után megint jött egy kis hivatás és személyiség. Ezt az órát a kertben tartottuk a nagy fa alatt. Volt egy varázsa az biztos. Megint jűátékosan ismerkedtünk egymással.
Az óra végéről elkéretzkettem, mert én mentem a gyerekekért. Domi már teljesen beszokott a bölcsibe, szegény szinte minden nap utolsó volt, mert Józsi sem tud érte korábban menni. Hétfő este láttam őket utoljára, így örültem, hogy én mehettem értük. 

Csütörtök:
Polgári - és katsztrófavédelemmel kezdődött a nap. A jó az volt benne, hogy csak aláírásos, ergo annyi volt, hogy bementünk, aláírtuk a katalógust (nem minden tanár tart, de aminél feltétel az aláírás ott van), majd meghallgattuk az előadást. Csak másfél óra volt. 
Ezután megint angol óránk volt. Az internetes nyelvi laborral dolgoztunk, ami itthon is elérhető és gyakorlófeladatok vannak rajta. Itt szinte minden 2-es modulos úgy döntött - többek között én is -, hogy hiába vagyunk mi 2-es modul, hogyha az alapokat nem értjük, nem tudjuk, így kértük a tanárt, hogy indítson csak egy csoportot és legyünk inkább mind 1-es. Nem nagyon akarta, mert többet gondolt rólunk, de aztán mondta, hogy akkor a kezdőknek kicsit megnyomja és haladhatunk együtt. Szerintem a nyelv az, amiből az ismétlés sosem árt. Amúgy már tök sokmindent megértettem a nyelvtanból, ami eddig nekem homály volt! És így 12 év után jött egy tanár aki elmagyarázta és megértettem végre! Ez is sikerélmény volt. Életemben először járok úgy angolra, hogy nem gyomorgörccsel! 
Ezután jött a pszichológia. Nem szeretem a pszichológiát, de ez az óra nagyon tetszett. Leginkább a születés utáni első óráról (mint megtudtam szakmai berkekben a neve: aranyóra) beszéltünk, hogy mennyire fontos z első szemkontaktus, még ha nem is gondoljuk annak. Mi a legfontosabb feladata az anyának az első 6 hónap alatt. Beszéltünk a nevelésről, hogy mi helyes és mi helytelen. Kifejezetten érdekes óra volt, pedig már vártam az uncsi és száraz pszichot.
Utolsó óra az alkalmazott biológia volt. Vetekszik az anatómiával nehézségi szinten. Legalább is nálam, aki sosem szerettem a kémiát. Mert biza az első órán megtaultunk szteránvázat rajzolni, aminosavakat egyesítettünk, szénatomokhoz kötöttünk...stb. Ez nagyon nem az én világom. Ahhoz, hogy folytatni tudjam a tanulmányaimat a következő félévben mindenképp sikerülnie kell az alkalmazott biológia és az anatómia tárgynak. Hiszen erre épül majd sok szakmai tárgy. Itt egy kicsit átértékeltük eddigi tanulmányainkat. Még a végzett okj-s szülésznők között is volt olyan, aki fel akarta adni! De nem szabad, muszáj csinálni és tanulni!!!

Péntek:
A csütörtök után ez már a hét levezetése volt. Első óránk a dékán-helyettessel volt. Ő tartja az egészség és társadalom órát, másnéven szociológia.
Az első másfél órában még nem az anyaggal foglalkoztunk, hanem mondott hasznos infókat a kreditrendszeres oktatásról, a nyelvvizsga fontosságáról, és persze arról, hogy milyen átjelentkezési feltételek vannak szakok és költségtérítéek között. Itt minden kérdésünkra kaptunk választ.
Aztán pesze órát is tartott. Ez is pozitív csalódás volt, mert a legunalmasabb (számomra) órát  is úgy fel tudta dobni a személyiségével és a humorával, hogy rendesen élveztük. :)
Volt még egy óránk aznap, ami alkalmazott egészségügyi gazdaságtan névre hallgat. Csak ismételni tudom magam. Egy száraz és számomra tök érdektelen órát a tanár személyisége egész élvezhetővé tud tenni. Nem ezek lesznek a kedvenc óráim, de abszolót kibirható mindegyik.


Csütörtökön Marci reggel hányt, így Józsi itthon maradt vele. Levitte a dokihoz, aki szerint egy kis vírus. Hőemelkedése volt, de csak reggel. Azért a hét további részében inkább itthon maradt. 
Pénteken én mentem Domiért, le sem szállt rólam. Nehéz lehetett neki ez a hét. Eddig mindig velem volt, most meg egész héten talán 3-4 órát látott összesen. Nekem is nagyon nehéz volt a hét. Viszont rettenetesen élveztük szinte mindannyian. Sjnálom, hogy nem lehetünk nappalisak, mert nagyon jó lenne ezt nappalin hallgatni, de az élet így hozta, hát ennek is nagyon örülök. 
A bejegyzéseim motantól tuti ritkulni fognak, mert neki kell feküdni a tanulásnak, ha 4 év múlva diplomát szeretnék. :)

A közös szoba öröme

Marci és Domi eddig külön szobában laktak. Domi csak alvásra használta a szobáját, mert amúgy is mindig Marcinál voltak. Elérkezettnek láttuk az időt hétvégén, hogy Domi beköltözzön az emeletes ágy aljába. :)
Szombat estét néztük ki erre az alkalomra. Már napközben is sokszor mondtuk neki, hogy mostantól ott alszik majd az emeletes ágy aljában. Mutogatott is bőszen, hogy neki az az ágya. Eljött az este és mint egy jó gyerek automtikusan oda ment lefeküdni. Meglepődtem. Az öröe nem tartott sokáig, mert aztán azzal a lendülettel ki is akart jönni. Akkor kicsit mellé ültem és rábeszéltem, hogy aludjon ott. Picit sírt, majd rádöbbent, hogy van az emeleten köznsége, így inkább belelkesült és beszélt. Marci is. első nap 22 óráig "beszélgettek", majd elájult mind a kettő. Másnap délben szintén az emeletes ágy aljába tettem le aludni. Sírt egy minimálist, de csak azért, mert ehajtottam az ajtót és nem hallotta a hangunkat. Mikor mondtam neki, hogy kinyitom, csak aludjon mondta, hogy jó, és el is aludt. :) Este már ment minden, mint a karikacsapás! Azóta együtt alszanak. Szerencsére ez is elég simán ment.

Még nincs rendesen megcsinálva a szoba, mert ahol a képen kicsi csíkban nincs tapéta oda egy nagy bogaras lámpát tervezek még. :)

Vasárnap pár évfolyamtársakkal - főleg nappalis és levelezős mentőtisztekkel - elmentünk kicsit bulizni. Van már egy nagyon jó bevált törzshelyünk, egy baj van, hogy a Vas utcai épületnél, mi pedig az Erkel Gy. utcába járunk suliba Újpestre. 
Éjfélre értem haza, hétfőn meg kezdődött az iskola. Ez majd egy hosszabb poszt lesz, amit nem most írok meg, mert a héten tulajdonképpen csak aludni és átöltözni járok haza..... 

Kutattam! :)

Jártam a kutatók éjszakáján. Nagyszerű rendezvény, nem is értem, hogy miért csak idén voltam először? Linda mentőtiszt hallgató barátnőmmel megbeszéltünk, hogy milyen programokra megyünk majd. Nagyon komoly rendszer volt, mindenhol 8-án már regisztrálni kellett előre. Persze a boncolásos programokra lehetetlen volt a regisztráció, pedig itt ültem a gép előtt abban a pillanatban, hogy megnyílt a lehetőség.

16 órakor találkoztunk a déliben. Onnan az I-es Női Klinikára mentünk, az első programunk a lombik programról szólt. A portás mondta, hogy menjünk az előadóba az elsőre, mert ott lesz az előadás. Vártunk, nem jött senki. Lementünk megkérdezni, akkor mondta, hogy menjünk át a az udvaron, balra és ott. De ott a rákkutatók voltak, visszamentünk. A portán egy másik ember mondta, hogy menjünk át a pavilonba, le az alagsorba és fel a harmadikra. Megpróbáltuk, de zárva volt. Ott már többen várakoztunk. Megkérdeztem egy nővért, ő mondta, hogy menjünk vissza a szülészetre, mert mégiscsak ott van az előadóban. Így jól el is késtünk. 

Bementünk az előadóba és hallgattuk az előadást. Két nagyon szimpatikus orvos tartotta, nagyon élvezetes volt. Még Lindának is, akit a szülészet annyira nem érdekel. "Megtanultuk" mi a különbség az IVF és az ICSI között, hogyan történik a lombik a történet legelejétől a legvégéig. Láthattuk videón óriás nagyításban, ahogy a petesejt osztódik. Fantasztikus élmény volt. Aztán az előadás második részében felmentünk a laborba és zöld köpenyt és cipővédőt húztunk, majd mikroszkóp alatt is megnézhettük a tanultakat. Láttuk a ptricsészét, a műszereket, amivel egy új életet hoznak létre. Nagy élmény volt az biztos.

Aztán még megnéztük az egész rendelőt, ott is körbekalauzoltak minket. Annyira elnyúlt ez az előadás, hogy már a magzati diagnosztikára nem értünk oda. No mindegy, majd jövőre oda is eljutok.

A következő program gyors vacsi volt a mekiben, majd elmentünk az egyetemre, ahogy a mentőtisztek munkáját mutatták be interaktív szimulációs gyakorlatban. Nagyon jól megcsinálták! 

Hornyák tanár úr tartotta. A történet az ajtón kívül kezdődött azzal, hogy a tömegből kiválasztott 2 embert a játék kezdetéhez. A történet az volt, hogy a Börzsönyben sétál a két kiválasztott, egyszer csak látják, hogy a földön fekszik valaki. Ekkor kinyílt az ajtó és bementünk. A földön feküdt egy sérült, egy faág állt ki belőle az egyik oldalon, zúzódások borították a testét. A két "önkéntesnek" reagálnia kellett, mintha éles helyzet lenne. Az egyikük értette a dolgot, a másik nem igazán. Aztán jöttek a "mentők" és ellátták a sérülést. A végén megbeszéltük a játékot, mindenkinek a szerepét.

Jött a következő: egy áruházban sétálunk, egyszer csak betörik egy kirakat és egy lányt összevágnak a szilánkok. És mit ad Isten, Hornyák tanár úr a mi Lindánkat választotta ki a játékra. Pedig direkt sunnyogtunk. Linda jól csinálta a dolgát szerintem, feltépte a nadrágot, megemelte a lábát a sérültnek - aki sokkot kapott és hadonászott, üvöltött, majd elájult - közben szólt a tömegnek, azaz nekünk, hogy hívjuk a mentőket. Eközben mellettünk is valaki összeesett. Gyorsan reagálni kellett, egy lány máris megnézte, hogy mi történt vele, majd mikor látta, hogy "csak" elájult stabil oldalfekvésbe tették. Közben a mentősök ellátták Linda sérültjét. Mint kiderült artériás vérzést kellett volna ellátni, de erről nem volt infónk. A tanár úr megkérdezte Lindát, hogy tanult-e elsősegélyt és ha igen hol? Én itt már nagyon röhögtem, ő meg csak annyit bírt elrebegni, hogy jelenleg első éves mentőtiszt hallgató. Mondtam, hogy most vágta el magát egy életre.... :D

Innen tovább mentünk a SOTE Radiológiájára a "Megszólal a sírvilág" előadásra. Na ebben csalódtunk a legnagyobbat. Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert roppant érdekes, hanem másra számítottunk. Érdekes dolog a radiológia és a CT is. CT-val néztünk meg 3 múmiát. Persze nem igaziból - és ez volt a csalódás, mert azt hittem igaziból CT-zünk majd - hanem diákon néztük. De akkor is félelmetes volt, hogy Kr. e. 400-ból látom a képen a becsomagolt múmiát és megfejtettük a történetét. Kívülről egy múmia, de a CT segítségével az ujjperceit is láthatjuk, a fogai, mindenét. 

Egyébként mindenhol nagy ellenőrzés volt, volt listájuk amit alá kellett írni, mint egy jelenléti ívet. Rajta volt a nevünk és mellette alá kellett írni. Nagyon jó volt, rengeteget tanultam pár óra alatt és jövőre tuti megint elmegyek! :)

Képek

Rég csatoltam már képeket, mondjuk nem is nagyon csináltam mostanság. Egy párat azért mutatok. :)

Rendőrségi gyereknapon jártak a fiúk, mikor én beiratkozni voltam. :)

 "Nyínyó atóóó"

 Domi, Anna, Marci

 Dögös csillogós gyíktetkó. Még mindig vannak nyomai, pedig már 3 hete.

 "Jaj, de kis vicces vagyok!"

 Vacsora...?

 

Szimultán kakaóivászat esténként.

Beszokott, én meg megyek kutatni....

Mára hivatalosan is beszokott Domi a bölcsibe.
Reggel bevittem, zokogott az ölemben, majd meglátta Marcsi nénit és átkéretzkedett hozzá, nála már csak hüppögött. Nem tudtam, hogy akkor ennek most örüljek-e vagy sem? Hiszen tök jó, hogy láthatóan szereti őket és náluk pillanatok alatt megnyugszanak, de akkor is szar érzés, hogy nálam meg üvölt, nála meg csöndben van. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább örülök ennek a felállásnak. 

Mivel elromlott már vagy 2 hete a Digis távirányítónk - nem tudom mi történhetett vele, de Dominál volt utoljára, aztán meg soha többet nem működött - ezért úgy gondoltam rettenetesen sok időm van, ezért megyek és kicsréltetem. Józsival együtt indultunk, hihetetlen élmény volt. 3 éve nem volt ilyen, hogy mi kettesben megyünk valahova! Az tök mindegy, hogy most a buszmegállóról beszélünk. Akkor is! 
Nagyon gyorsan végeztem, én voltam az első. Beadtam a régit, megkaptam az újat. 
Aztán újra érvényesítettem a kismama bérletszelvényemet. Azóta hihetetlenül büszkén mászkálok, hogy nekem van bérletem. De a munka, a gyakorlat és a suli miatt muszáj volt már megcsináltatnom.  

Elmentem utána megvenni a Kálvin térhez az anatómia tankönyvem. Ez már nem is tudom hanyadik anatómia könyvem. Ahány suli annyi fajtát kértek eddig. Szerintem több már nincs, így bármit kérhetnek, nekem mind megvan! De ha jól tudom akkor itt most Tarsoly urat részesítik előnyben.

Még mindig nagyon korán volt, így elmentem a Mammutba melátogatni a kollégákat. Összeszedtem a 3 éve otthagyott cuccaimat, pólókat, de még teát, kávét és újságot is találtam a szekrényemben. 
12:57-kor indulta el haza, gondoltam lemérem az időt, mennyi lesz, ha rohanok a gyerekekért. 13:57-re értem haza, kereken 1 óra volt. Azt azért hozzá teszem, hogy a busz elment az orrom előtt és 12 percet kellett rá várnom, míg délután 6 percenként jár. És nem is siettem, le lehet ezt rövidíteni 45 percre, ha gyors vagyok.

3-ra mentem le Domiért a bölcsibe, bekukucskáltam, pont uzsonnázott. Ült a kis asztalnál és rágta a kenyerét. Annyira aranyos volt, ahogy nagyfiú módjára ott ült és evett, hogy majdnem elsírtam magam. Mostanában elég érzelgős lettem, a bölcsi belőlem ezt váltotta ki. 
Ma is szépen reggelizett, ebédelt és 3 szelet kenyeret evett uzsira. Hmmm, nem is mondok semmit.

Ma volt az utolsó "szabad napom". Holnap már nem leszek itthon. Menni kéne gyakorlatra, de nem fért bele az időmbe, így azt elhalasztottam. 
Viszont délután megyek a Kutatók Éjszakájára. 4 programra fogunk elmenni az egyik évfolyamtársammal. Hogy mindkettőnknek jó legyen lesz szüléses program és mentős is. 

Először az I-es Női Klinikára megyünk:
- Lombikbébi és társai program 
- A magzati diagnosztika rejtelmei
Aztán a suliban a Vas utcában folytatjuk: 
- Szimulációs oktatás mentőtisztek képzésében 
A radiológián fejezzük be a:
- Megszólal a sírvilággal. 

 Érdekesnek tűnik, már nagyon várom. Hétvégén majd beszámolok, hogy milyen volt. :)

Helyzetjelentés

Természetesen még mindig a bölcsis beszoktatásról írok, ugyanis ez a "legizgalmasabb" dolog, ami velünk mostanában történik.

Nagyon ügyes fiú, büszke vagyok rá. Hétfőn bevittem és csak beadtam. Természetesen volt sírás. Álltam, vártam, majd úgy döntöttem, hogy átmegyek az oviba, befizetem Marcinak a focit, és utána visszanézek, hogy sír-e még? Így is történt, 5 perc alatt elintéztem mindent, majd visszamentem és csönd volt. Csak délre kellett érte mennem.

Az evésével szerencsére  nincs probléma. Reggelire virsli volt, ő megette és még kért, ebédet is mind megette és a desszertet is. Aztán mikor kihozták már csak elpityeredett, de nagy sírás nem volt.

Kedden reggel nagyon sírt, mikor beadtam, de már addig sem, mint hétfőn. Mire elraktam a kabátját a szekrénybe és aláírtam egy papírt addigra már csönd volt. Ebéd utánra kellett vissza mennem. Megmutatták neki az ágyát, ő meg úgy gondolta, hogy inkább le is fekszik aludni. 12-kor kijött Ildikó néni és mondta, hogy Domi csendben fekszik és el is fog aludni. Így is lett. :) Az első ágyas napon el is aludt. 2-ig ültem kint és vártam, hogy meddig alszik. Kettőkor hozták ki, már nem sírt, csak bújt. Ma 2-re megyek érte, kíváncsi vagyok, hogy meddig fog aludni? Holnap már bent is uzsonnázik, és ezzel vége is lesz a beszoktatásnak.

Marciék tegnap voltak almát szüretelni. Józsi egy hete kérdezi tőlem, hogy hova mennek, de én mindig elfelejtettem megkérdezni, így még most sem tudom, hogy hol voltak. Szedtek egy csomó almát. Bérelt nagy busszal mentek, Marcinak már ennyi is elég volt a boldogságához. :) Kis hátizsák, benne innivaló és keksz. 

Jól sikerült a szüret, minden gyerek vitt haza egy hátizsáknyi almát. Az én gyerekeim már útközben hazafelé ették, mikor mentem Marciért. Mert természetesen mióta Domi bölcsis azóta zabálja a gyümölcsöt, az almát is csak harapja. Az egészet megette!

Ma almakompótot főznek, ezért vittünk be befőttes üvegeket. Szeretem az ovit, mert mindig csinálnak valamit. 

Lassan ritkulni fognak a bejegyzéseim. :( Amikor elkezdtem blogot írni azt gondoltam, hogy 3 hónapnál tovább nem fog tartani, mert sosem voltam egy nagy naplóíró. De jó visszaolvasni az elmúlt évek történéseit, így nem adom fel, csak ritkábban jövök majd.

Hétfőn elkezdődik az Egyetem, egy hétig reggeltől estig ott ülök majd, majd 3-án kezdem a kórházi összefüggő gyakorlatomat. Annak 12-én lesz vége és 14-től újra munkába állok. Na erről majd írok bővebben is, de jelenleg egy porcikám sem kívánja. Még csak most kezdtem ráérezni az itthonlét ízére....

Továbbra is bölcsi

Csütörtök volt az első nap, mikor Domit hosszabb időre a bölcsiben hagytam egyedül. Bementünk reggelire, addig Józsi elvitte Marcit az oviba. Elkezdődött hivatalosan is a fociedzése, így neki is időre kellett mennie, mert kedden és csütörtökön 8-tól van a foci. Ő a piros 14-es! :)
Domival reggelire mentünk, már a bölcsi kapujában sikongatott, alig bírtam féken tartani. Rohant az öltöző felé, átvette a cipőjét és már ment is be a csoportjába. Bementem még vele. Hozták a reggelit. Nagyon büszke voltam rá, mert amint meglátta, hogy terítenek ment, és leült a helyére. Töltöttek neki kakaót, ő szépen a helyére tette, majd elvett egy brióst és szépen csöndben és nyugodtan megette. Mikor befejezte megtörölte a száját, kidobta a szalvétát és elment játszani. Nagyon megdicsérték, hogy milyen ügyes. 
Reggeli után kimentünk az udvarra, még oda is elkísértem. Rögtön fogott egy motort és elindult vele a homokozó felé, majd beült a homokozóba. Akkor mondta Ildikó néni, hogy ideje menni. Kicsit furcsálltam, hogy se puszi se pá, csak kisunnyogok, de aztán rájöttem, ha elköszönök abból óriási hiszti lenne, jobb ez így mindkettőnknek. Azt mondta Ildikó néni, hogy várjak kint egy negyed órát és ha nem jön ki akkor nyert ügy a dolog, nincs rám szükség mehetek és csak ebéd utánra menjek vissza. Én több, mint 1 órát vártam, biztos ami biztos. Megpróbáltam leskelődni. Egyszer láttam, hogy Domi sétál és fogja Ildikó néni kezét. Nem sírt. :) Fél 12-re mentem vissza, akkor ebédeltek. 12-kor hozták ki, amint meglátott elkezdett keservesen zokogni. Azt mondták, hogy nem sírt, csak egyszer, de az sem tartott 2 percnél tovább és nagyon aranyos és ügyes volt. Szépen szót fogadott, azt csinálta mindig amire kérték. Pakolásnál pakolt, mikor be kellett menni fogta Ildikó néni kezét és ment vele, kezet mosott és egyedül ebédelt. Itt jegyzem meg, hogy az én kisfiam születése óta nem volt hajlandó gyümölcsöt venni a szájába, bezzeg itt a bölcsiben! Falta az almát! És megette az összes ebédet amit kiszedtek neki. 


Pénteken reggel kérdeztem Domit, hogy megyünk-e bölcsibe, ő boldogan rohant az ajtó felé. Még nincs benne tiltakozás szerencsére. Józsi is jött velünk, mert mennünk kellett a bankba, így együtt vittük be Domit a bölcsibe. Végre bemutattam ott mindenkinek. Eljött a pillanat, hogy reggel bementünk, elköszöntünk és már jöttünk is el. Már nem maradtam ott vele. Volt sírás, de állítólag addig tartott, míg beért a reggeli. Azt meg láttuk, mikor tolták be, így kb. 1 percet sírhatott. Úgy látszik az evés megnyugtatja. :) Józsival kimentünk és vettünk reggelit a boltban, majd álltunk a buszmegállóban és vártuk a buszt. Közben azon gondolkoztunk, hogy mikor volt ilyen utoljára, hogy kettesben vagyunk? Hamar rájöttünk, pontosan 3 éve, mikor anno Marcit szoktattuk be a bölcsibe. :) Hát igen, nekünk már csak így jutnak kettesben eltöltött pillanatok. :D 
Ebéd után mentem Domiért megint. Egy picike panaz sem volt rá szerencsére. Reggeli után átvette a cipőjét, kimentek az udvarra, motorozott, homokozott és integetett Marcinak. játszott, majd ügyesen elpakolt, kezet mosott és ebédelt. Megette az összes levest, a krumplit, husit és meggyszószt, aztán a cerbonaszeletet is. Nagyon jóllakottan és nagyon álmosan hozták ki. Hazaértünk, levette a cipőjét, bement a szobájába és lefeküdt aludni. 3,5 órát aludt. Fárasztó hely ez a bölcsi. :) 
holnap megint úgy lesz, mint pénteken, aztán kedden megismertetik az ágyával is......

Ma is bölcsiben

Ma volt Domi 3. napja a bölcsiben. Már ki is mutatta a foga fehérjét. Megérkezésünk után nem sokkal szerett volna ráülni egy motorra, de nem sikerült neki. Kiabált nekem, hogy segítsek. Szépen megkértem, hogy próbálja meg egyedül, mire egy órás oltári cirkuszba kezdett. Őrjöngött, üvöltött, sikított, visított, levetette magát a földre, majd a fejét verte a betonba/fűbe/gumitéglába. Én meg csak álltam és néztem, hogy egyre jobban éli bele magát. A végén már semmi sem volt jó, hogy magát ütötte, hol a földet, rosszabb esetben velem is bepróbálkozott, de nem járt sikerrel, ettől még idegesebb lett. Kb. 1 óra alatt nyugodott meg. Tízórai előtt valahol belelépett valami macskakakiba és az egész cipője olyan lett. Elküldtek, hogy menjek, rakjam rendbe a cipőt (nem lehetett, pedig ez a méregdrága SUPY cipőnk!) és majd szólnak, ha vissza kell mennem. Domi persze ordított, de mire lemostam a cipő talpát és kikukucskáltam már vígan sétálgatott Ildikó nénivel. Aztán lelkesen pakolta a homokozó játékokat. Jó volt látni, hogy tudja kihez kell mennie, kiben bízhat. Negyed 12 körül hívtak, hogy megyünk be ebédelni. 

A terem gyönyörű volt, tele szebbnél szebb és újabbnál újabb játékokkal. Domi egyből rávetette magát egy buszra és csak játszott. Akár ott is hagyhattam volna, annyira jól érezte magát. Majd jött az ebéd, szépen leült a helyére és elkezdte kanalazni a levest. Most evett levest egyedül először. Nagyon ügyes volt. Egy tányérnyi el is fogyott. Aztán a máglyarakásnak már nem maradt hely. Ügyesen ivott pohárból is. Aztán szépen összepakoltunk és elindultunk haza. Szerintem lefeküdt volna ott is aludni, de ma még nem lehetett. Hazajöttünk, levette a cipőjét, bement a szobájába és lefeküdt. Azóta is alszik. :) Jól kifáradt. 

Holnap már reggelire megyünk, remélem megint ilyen ügyes lesz, leszámítva a hiszti részt.

Beszokunk

Elkezdődött hétfőn Dominak is a bölcsi. Nagyon nem vártam ezt a napőot. Amennyire vártam Marcinál annyira nem vártam most. Domi sokkal kisebb és esetlenebb, mint Marci volt ennyi idősen annak idején. Mikor anno visszamentem dolgozni boldog voltam, nagyon vártam, hogy megint ne csak anya, hanem dolgozó nő is lehessek. Most nem várom, mert már megtapasztaltam, hogy mennyire is nehéz az. A gyereket alig látom, folyton rohanok... Nem szeretem, de muszáj és a muszáj nagy úr sajnos. Nincs mit tenni, kisebbikem is intézményesítve lett. 
Domi nagyon anyás. Nem csoda, rajtam kívül szinte senki mással nem volt még. Ezért is volt fájón fura az első nap, mikor faképnél hagyott. Na de nem kezden rögtön a közepén.
Marci már egy hete számolta, hogy hányat kell még aludni, hogy Domi bölcsis legyen. Természetesen ezt neki is minden nap többször elmondta. Hétfőn reggel együtt indultunk el itthonról csomagokkal felpakola. Pelenka, váltóruhák a szekrénybe, cipő, tisztasági csomag..... Bekísértük Marcit az oviba. Onnan már nagyon nehezen tudtunk eljönni, mert gyalog mentünk és ő úgy gondolta, hogy inkább maradna az oviban. 20 percig győzködtem, volt sírás, hiszti meg minden, de átjutottunk az ovi melletti bölcsibe. Bementünk, Domi rögtön hátra ment a teremhez és leült a kis padra. Szépen ülve várta, míg bepakolom a szekrényét és mindet elteszek a helyére. Aztán megérkezett Ildikó néni, hozzá tartozik Domi. Mindent elmondott, majd mondta, hogy menjünk ki az udvarra. Gyönyörű hatalmas és új udvar tele szuperebbnél szuperebb játékokkal. Domi rögtön elment homokozni és 30 percig rám se nézett. Mondták, hogy nugodtan menjek el befizetni az ebédet, mert olyan jól elvan. Észre sem vette, de nem is tartott 10 percnél tovább. Azán motorozott, csúszdázott. Marci meg az udvaron az oviból lesett minket. Összesen 1 órát voltunk, de az nagyon tetszett neki.


Ma reggel Józsi vitte oviba Marcit. Meg volt az első fociedzése. Kapott egy hatalmas mezt, ő volt a 14-es! A pirosak (tehát ő) voltak a sárgák ellen. A sárgák nyertek, de Marci kivágta magát, hogy ő elkésett és rugott gólt! Erről arra bírtam következtetni, hogy ő úgy gondolja, ha időben érkezik nyernek. :) Nem tudtuk, hogy ma van az első foci, ezért is késett. 
Mi Domial 9-re mentünk a bölcsibe. Fantasztikus éjszakánk volt, Domi hajnali 5-kor aludt el. Egész éjjel návogott, sírt, nem tudom mi baja lehetett. Átvittem a hálóba, 3 körül már bekapcsoltam neki a Bebe tv-t és úgy voltam vele, hogy már semmi nem érdekel, csak aludjon, vagy hagyjon békén végre. 5-kor elaludtunk, 7-kor keltünk. Ébredéskor még fitt volt, de ahogy telt a délelőtt úgy lett egyre nyűgösebb. Azért ahhoz képest egész jól bírta. Motorozott, homokozott, labdázott. 9-11-ig voltunk. Sajnos ma észre vette Marcit is, aki folyton szemmel tartott minket. Át akart hozzá menni, de nme lehetett. Emiatt volt egy kis sírás, meg többszöri szökési kísérlet, de azért hamar megértette, hogy neki oda nem szabad mennie.
Holnap már ott is fog ebédelni és én délelőtt már nem leszek vele bent/kint. Na akkor kiderül, hogy hogy haladunk a beszoktatással.


Ma felkerült az órarendem végre a suli hirdetőtáblájára! Erre várok már nagyon hosszú ideje! Elég lájtos órarend szerencsére, 2 hosszú napom van csak, a kedd meg a csütörtök. Viszont a kedd is olyan, hogy napközben 3 órám szabad. Hétfőn már délben végzek és még órám sem lesz. Meg lesz ennek a böjtje novemberben az biztos! :)

Egyetemista lettem!

Beiratkoztam! Ez is megtörtént végre. Egyetemista lettem! Nagy szavak ezek ám. Majd akkor legyen ekkora a szám és legyek ilyen boldog, mikor jön a vizsgaidőszak. Szombaton kellett menni beiratkozni. Reggel találkoztam egy évfolyamtársammal, aki mentőtiszt és elkísértem. Csak hogy lássam mi vár majd rám délután. Aula, hatalmas kígyózó sor. Mi beálltunk egybe, ahol közölték velünk, hogy ez nem jó sor, névsor szerint van kipapírozva az asztalka, álljuk a megfelelőbe. 2 órát álltunk ott, majd új sor az orvosi papírok miatt. Ekkor elmentem összeszedni a szülésznőtársakat, mert velük volt randim a Blahán. Fél kettőre mentünk vissza, immár én is beiratkozni. Már rutinos voltam, kerestem az asztalkát meg a papírt rajta a névsorral. Beálltam. 1 óra alatt sorra is kerültem. Leadtam a papírjaimat, majd mondták, hogy fel kell venni a Neptunban az összes első féléves tárgyat szept. 11-ig. kérdeztem órarend mikor lesz, hát az csak majd. Mindent vegyünk fel és pont. Még jó, hogy van egy remek Facebook csoportunk, ahol szép számmal összegyűltünk már és tudtunk egymásnak segíteni, különben a Neptunon buktam volna el az első félévem. És itt külön köszönet még Timinek, mert ő terelget engem ebben a számomra még igen nagy útvesztőben! :) Még be kellett állnom leadni az egyéni kedvezményes tanrendhez a papíromat, hátha akkor nem jár főbelövés ha nem megyek be elméletre. Októberre elbírálják. Majd megint egy sor következett, ahol le kellett adni az orvosi papírokat. Megnézték az oltásomat, majd el akarták venni az eredeti orvosi igazolásomat, de nem hagytam, nekem az kell a gyakorlatokhoz. Mondta a nő, hogy semmi baj, majd vigyek egy fénymásolatot. Sikerült az egésszel 3 óra alatt végeznem.

Le volt foglalva egy asztal egy közeli sörözőben ilyen ismerkedős, ivós dologra, így arra vettük az irányt. Megállapítottam, hogy a mentősök jó arcok egytől egyig. :) Sajnos nekem nem volt ott csoporttársam, de ami késik nem múlik. Akik meg ott voltam őket meg szerencsére majdnem mind ismertem. 

Tegnap volt a nagypapám hagyatéki tárgyalása. A dolog azért érdekes, mert 9 éve halt meg. Most derült ki, hogy ugyan hagyatéka nem volt, de az előadói jogdíjaknak mi vagyunk az örökösei. A lány és a fia, aki apu, de mivel apu már nem él ezért mi az unokái. Megcsinálták gyorsan a papírokat, aláírtuk, eljöttünk. Itthon láttam, hogy a személyazonosítómat elírták. De úgy, hogy egy szám sem stimmelt benne. Így mehetünk vissza megint. Tudtam, hogy nem lesz ez a dolog olyan sima ügy, mint amilyennek látszott.

Ezek után bementem az egyetemre, hogy leadjam az orvosi papírt. Az egyik csoporttársammal mentem, mert neki is volt még leadandója. Az orvosi rendelő megtalálása volt az első akadály. Én kreditet adnék annak, akinek elsőre összejön, hogy hol merre forduljon és hol merre menjen fel vagy le. Aztán kiderült, hogy nincs is ott senki, menjünk át máshova. Átmentünk. Ott szépen bevittem a papíromat, de még barkobáztunk a hölggyel egyet. :) Képalkotó? Nem. Ápoló? Nem. Szülésznő? Igen! :)

Ráírta, elmentem. Lementem a Tanulmányi Osztályra, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy ide biza 1-2 óra alatt se jutunk be, így feladtuk. A NASA űrkutatási tervei meg tuti nem olyan titkosak, mint a mi órarendünk, amiről még a mai napig nem tudunk semmit. Majs. Én már nagyon izgatottan várom azt a majdot.

Neurológia kontroll

Tegnapra volt időpontunk kontrollra a neurológiára Domival. Nagyon jól időzítettünk, harmadfokú hőségriadó és két gyerek. Elindultunk, mert 9-re volt időpontunk. Nagy mázlink volt, mert pont jött a busz, így legalább a tűző napon arra nem kellett várnunk. Az amúgy 15 perces buszutat most sikerült a busznak 40 perc alatt megtennie, mert baleset volt a felüljáró egyik oldalán, ezért hatalmas dugó volt. Még jó, hogy ezen a buszon nincs tömeg, van ülőhely és módjával még légkondi is. Picit késtünk, de nem probléma, mert itt nincs fix. időpont, hanem 9-10 között kell menni. 
Csak egy órát vártunk - és a csak itt tényleg csak, mert időponttal is eddig mindig 2-3 órát kellett várni -, meg is lepődtem, hogy milyen gyorsan bejutottunk. Az előtérben addig Domi mindenkinek megmutatta, hogy hogy tud "futni", pörögni és még bukfencezni is akart, na arról sikerült lebeszélnem. 
A doktornéni megnézte, tulajdonképpen alig hitt a szemének, mikor látta Domit járni. Mondta, hogy pillanatok alatt behozta a lemaradást. Azt mondta, ha a gyerekek megtanulnak járni, akkor még 1-2 hónapig széles alapon, terpeszben járnak/totyognak. Az én gyerekem ezt egy hétig csinálta. Azóta úgy jáűr, mintha sose lett volna problémája ezzel. Megnézte az összes agyi beidegződését, minden oké volt. Mondta, hogy szíve szerint nem altatná el - itt döbbenten néztem rá, ezért folytatta a magyarázatot - mert hogy meg lehetne nézni egy MR-rel, hogy mi lehet nála a probléma a lassabb fejlődésre, meg lehetne nézni a kisagyat, de nem látja értelmét, mert csak diagnosztikai jellegű és úgy sem tudna vele mit csinálni, de mivel pici csak altatással lehet. Mondtam, hogy köszönjük, nem kérjük. Javasolta, hogyha nagyobb lesz azért érdemesebb lenne megnézetni. Ha már nem kell altatni hozzá. Az még odébb van, majd akkor meglátjuk. 
Mondta, hogy nem vonja vissza az emelt családit, használjuk ki, vigyük fejlesztésre és a hrg terápiát tudná neki még javasolni a Dévény után. Ezt is meglátjuk majd.
kértem tőle egy papírt, amire nagybetűkkel ráírattam, hogy járhat a gyerek normális bölcsődébe. Kérdezte, hogy ezt a hrg-t ráírhatja-e, mondtam nekem édes mindegy mit ír rá, de ez a mondat, hogy normál bölcsődébe járhat szerepeljen a papíron. Jó fej volt, simán megírta. Ő is azon a véleményen van, hogy a kortársai között normál környezetben fejlődik a legjobban. 
A következő kontroll fél év múlva lesz. :)

Augusztus 20. gyerekkel először és utoljára

Általában augusztus 20-án nem megyünk sehova, mert én utálom a tömeget és az ilyen hatalmas rendezvényeket. Tavaly rávett a család, hogy menjünk el a kerületi ünnepségre. Jó volt, de a tűzijáték előtt hazajöttünk, mert Domi még pici volt, Marci is elfáradt. Így pont hazaértünk 9-re és az ablakból néztük a tűzijátékot - párhuzamosan a tv-vel. Lekapcsoltuk a villanyokat, így is jó élmény volt. Tiszta mázli, hogy az ablakból lehet látni. 


Idén sikerült elérniük, hogy rábólintsak egy belvárosi ünnepségre. Az egész úy kezdődött, hogy Józsi elhintette Marcinak, hogy lesz légiparádé és tűzijáték. A gyerek onnantól kezdve számolta a napokat. Így már nem volt könnyű nemet mondani. Én is kíváncsi lettem az Ízek Utcájára, ezért úgy gondoltam, hogy délután kilátogathatunk. 
Megebédeltünk és elindultunk. Domit lefektettük a babakocsiban, ő már a buszon aludt is. 14 órára éstünk a Batthyány térre ahonnan látni lehetett a légi parádét. 14 órára hírdették, 14:30-ig egy darab repülőt nem láttunk. Víziparádé volt, egy motorcsónak ment körbe-körbe. Aztán jöttek a repülők, 3 helikopter, 3 ilyen szúnyogírtó jellegű kisrepcsi és egy picit nagyobb. Ezt hívják parádénak? Vicces, itthon az ablakból több repülőt látok és helikoptert is láttam már. :D Az egyetlen szóra érdemes dolog az egy műrepülő volt. Na ő csinált hajmeresztő dolgokat. Nekem végig az járt a fejemben, hogy a híradókban minden második repülősrendezvény szerepel, hogy a nézők közé csapódott, lezuhant.... Na én csak erre tudtam gondolni, nem is nagyon néztem fel, mert ahányszor megtettem csak azt láttm, hogy zuhan lefelé és felém. Addigra Domi is felébredt és nézte. Én a paranoiás kivettem a kocsiból, mondván ha jön felém a repülő így mégis könnyebben szaladok. Marci és Domi rettenetesen élvezte, Domi csak mondogatta: nészd, nészd, puff. Reméltem, hogy nem lesz igaza. Ez nem nekem való. Én voltam a legboldogabb, hogy vége lett. (Itt jegyzem meg, hogy másnap a híradóban bemondták, hogy valahol valamilyen légiparádén lezuhant egy gép. Tessék!)


Innen az Izek Utcája felé indultunk. Szerettem volna körül nézni, de lehetetlen volt. Számítottam tömegre, de nem ekkorára. Volt olyan, hogy 5 percig álltunk egyhelyben, mert semerre nem bírtam megmozdulni. A Margit híd és a Lánchíd között voltak a sátrak, itt lehetett volna megkóstolni az Ország tortáját is, de kilóméteres sorok álltak, inkább kihagytuk. Itt lent a cukiban is lehet kapni és max. 2 ember áll előttem nem pedig 2000. 
Azért a gyerekeknek jutott perec és nyalóka, mert a vége felé már kevesebben voltak. :) 
Közben anyu i felhívott minket, mondta, hogy ha van kedvünk menjünk el hozzá. Nekem bármihez voolt kedvem, csak onnan szabadulhassak. Megpróbáltunk átmenni a Lánchídon, fel se jutottunk rá. Kis utcákon szépen gyalogolva eljutottunk az Erzsébet hídhoz. Ott mentünk át, végig sétáltunk a Váéci utcán, aminek a vége anyuéknál van majdnem. Anyu a Szabadság híd lábánál lakik a Csarnok mögött. 
Rántott husival, krumplipürével és Somlóival várt minket. Ott megvacsoráztunk, mert már 18 óra volt, mire odaértünk. 
20:30-kor úgy döntöttünk, hogy kimegyünk megnézni a tűzijátékot. Az Erzsébet híd lábánál álltunk, onnan néztük.
Számomra hatalmas csalódás volt! A villanyokat nem kapcsolták le, pedig régen mindig úgy kezdődött. Most egyszercsak durr bele! Semmi extra nem volt. Pedig olvastam, hogy ilyen-olyan kompozíciók lesznek, hát nem láttunk semmi érdekeset. 20 percig lövöldöztek ( a Gellérthegyről valahogy elfelejtették fellőni a rakétákat, vagy tényleg csak pár darab volt), majd egyszercsak vége lett. Az emberek még álltak és vártak, hogy hátha lesz még görögtűz és társai, de semmi. Nekem óriási csalódás volt, itt a kerületben egy sima utcabál után jobbat látni. A gyerekek viszont élvezték. Domi nem győzött csodálkozni, kapkodta a fejét volt hűűű meg haaa, meg nészd!!! Marci az elején kicsit megijedt, nem tudta, hogy ez ilyen hangos lesz, de aztán a látvány lenyűgözte és elterelte a figyelmét.


21:30-kor elindultunk haza. Kicsit féltem, hogy hogy jutunk haza ebben a tömegben, de a BKV kivételesen jelesre vizsgázott.
Elsétáltunk az Astoriára, ahol lementünk a metróba. Én nagyon féltem, hogy hogy jutunk fel rá, de legnagyobb meglepetésemre 10 másodpercet kellett csak várni a metróra. Pedig előttünk ment el. Minden kocsinál biztonsági emberek terelgették a népet, minket gyerekekkel és babakocsival előre küldtek, hogy ott könnyebb lesz felszállni. Igazuk volt, jött a metró és mi simán felfértünk még kocsival is. 
A buszra sem kellett sokat várni, sűrítették a járatokat. Így 23 óra után nem sokkal már itthon is voltunk.
23:30-kor feküdtek le, Marci már nagyon fáradt volt, de jól viselte, Domi még elbulizott volna, pedig ő már 8-fél 9 körül aludni szokott. :)

A következtetést leszűrtem: jó dolog az Augusztus 20-ai rendezvény, de nem nekem. Máskor a kerületből nem teszem ki a lábam, max. bemegyünk anyuékhoz délután. A tűzijáték része maradhat a gyerekek miatt.

Tv ügy

Kellett vennünk egy új tévét, mert amit a nappaliban használtunk egy 20 éves Panasonic igencsak tönkremenőben volt. Reggel úgy indult, hogy rá kellett csapni, különben nem volt hangja. A távirányítójáról ne is beszéljünk, mert az nem működött, tiszta macera volt bekapcsolani. Még szerencse, hogy a digis sd boxnak volt távirányítója, így a kapcsoláson kívül nem kellett használnunk. 
Nem szerettünk és nem is tudtunk volna egy összegben tévét venni, így a hitel mellett döntöttünk. Mert nincs elég... Elmentünk az egyik maglódi nagy áruházba és kinéztem egy LG hiperszupercsodát (32ld320), ami pont akciós is volt. 32", ekkorát szerettem volna, LCD tv. Megigényeltük a hitelt, bár én nem sok sikert fűztem hozzá, lévén van egy svájci frankos lakáshitelünk, ami a kezdő törlesztőnek ma már több, mint a duplája. Biztos voltam benne, hogy nem kapjuk meg. Vasárnap 4-ig volt a bank, mi 6 körül kerültünk a hitelügyintézőhöz. Elküldte az adatainkat hitelbírálatra, de mondta, hogy csak másnap lesz eredmény. 

Másnap a gyerekekkel útra keltünk, mert kellett nekik gyógyszert íratnom, majd át kellett venni a személyimet és utána úgy voltam vele, hogy elmegyek egy másik boltba tévét venni, hitelt igényelni, mert Józsi úgyem kapja meg a lakáshitel mellé. Mivel még nem telefonáltak ezért vártam. 
Egyszercsak Józsi hívott, hogy megkaptuk és mehetünk a tévéért. Nem akartam elhinni. Gyorsan felhívtam Pali barátunkat, hogy jöjjön segíteni elhozni, mert vinni kell a gyerekeket és én is kellek papírokat aláírni. 
Szerencsére csak 10 hónap a hitel és nem több év. 
Mint kiderült a tv alig 10 kiló, így egy ember is simán el tudja vinni. Este 9-re értünk haza. Rendeltünk pizzát és Palival összeraktuk a tévét. A gyerekek 11-kor feküdtek le!

A másik tévét bevittük a hálóba, hogy ott még azért jó lesz. Gondoltam szerzek hozzá egy sd boxot, így lesz egy csomó digitális csatorna ott is és lesz távirányító. Felhívtam az ügyfélszolgáltot, ahol közölték, hogy Józsi is igényelheti meghatalmazással. Írtunk egyet, ő munka után elment. Ott közölték vele, hogy területhez kötött a dolog, így mégsem igényelhet ő ott. Na ezt elfelejtették mondani a telefonban. Így másnap reggel gyerekekkel megint én indultam el. Ügyfélszolgálatuk nem sok van, nekünk a XIX. kerületbe kellett mennünk. Igazából a többi se lehetett sokkal messzebb. Várni nem kellett, azonnal kaptunk mégegy sd boxot. 
Itthon megpróbáltam öszekötni, beüzemelni, hát nem működött. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, elmondták, hogy mit csináljak. Úgy sem működött. Felvették a hibabejelentést, mondta a fickó, hogy másnap kijön. A másnap van ma. Reggel ahogy ígérte itt is volt. Kiderült, hogy a kábellel volt baj, ami bejön a hálóba. Nagyon gyenge volt és nem fogta jól a jelet. Így azt kellett kicserélni. Utána már szuperül működött. Hm, lehet a régi kis benti tévénk nem is rossz, csak a jelet nem tudta jól fogni? Azt én vezettem be a nappaliból a hálóba, csoda, hogy eddig működött a dolog. Az új kábel még itt van a szoba közepén, mert csak bedugta a két végét, úgyhogy most mindjárt nekiállok és bekábelezem a lakást. Tehát továbbra sem unatkozunk. :)

Nyaralt a család

Ez az egyszerű oka volt az eltűnésemnek. :) Nyaralni voltunk! Abban a hihetetlen szerencsében volt részünk, hogy Józsi nagynénje felújította a lovasi nyaralójukat, így megkaphattuk 10 napra. Tehát utunk Lovas felé vezetett. Ez egy icipici település Alsóörs és Csopak között félúton. Nem Balaton-parti település, de a teraszról a Balaton látszik. Balatonfüred 15 percre volt busszal, Veszprém 20 perc.


Augusztus 3-án szerdán indultunk hajnalban. Balázs vitt ki minket a Népligethez kocsival, mert rengeteg cuccunk volt. Marci megijedt a nagy és magas busztól, inkább már nem akart nyaralni jönni. :) Sikerült nagynehezen felszállni és leülni. Hiába volt helyjegyünk, ott már ültek. Így leültünk máshova és úgy döntöttem, hogy így Dominak is lesz saját ülése. Eredetileg neki nem vettem csak Marcinak, de elég pofátlan volt az utazóközönség ahhoz, hogy én is az legyek. Közel 2 óra volt a busz út Veszprémig, hát kisgyerekkel igen mókás. Domi nem akart ülni csak állni, sehol nem volt neki jó, csak a hiszti ment szinte végig. Már alig vártam, hogy végre leszálljunk, mert az út utolsó fél órájában már csak sikítozott. Egy szendviccsel kis időre sikerült lekötni a figyelmét.

Veszprémben leszálltunk és volt 10 percünk megtalálni a Lovasra tartó buszt. Pont sikerült. Itt az volt a vicc, hogy volt nálunk egy giga nagy bőrönd, egy utazótáska, egy hátizsák, eg gyerek hátozsák, egy babakocsi és mégegy táska. És a busznak nem volt csomagtere. Tehát ezt kellett felcuccolni a buszra, ahol csak ülések voltak és nem volt hely. Józsi az ajtóban állt a csomagokkal. 9 körül végre megérkeztünk a házhoz!

A ház Lovas és Paloznak között fél úton van egy szőlőhegyen. Csodálatos a kilátás a hátsó teraszról! A balatont lehet látni. Józsi nagynénje teljes ellátást kínált nekünk. Lent volt egy szoba, ott aludtam én a gyerekekkel, fent meg volt mégegy szoba és külön wc. Az volt Józsi birodalma. Én Domival aludtam, Marcinak meg csináltuink kis fészket a sarokban, nagyon tetszett neki. A földszinten a szoba mellett volt még konyha és fürdő. A hűtő és a kamra teljesen feltöltve nekünk! Hagyma, krumpli, olaj, zöldségek, felvágottak és még sorolhatnám! Nem volt olyan, amit nem találtam volna! A gyerekeknek pedig vettek felfújható labdákat és egy verdás medencét. Átadták a házat, majd hoztak Paloznakról pizzát ebédre. Megebéeltünk, majd indultak is haza, mi meg megkezdtük a nyaralásunkat. :)


Csütörtök:
Borzalmas időre ébredtünk reggel. Szakadt az eső, hideg volt. Főztem a teraszon ebédet (kis rezsó volt, amit ki kellett vinni főzéshez, de így hangulatosabb is volt) majd a fiúk lefeküdtek aludni. Domi nagyon gyorsan alkimatizálódott, mert első este mellé feküdtem, de rögtön kizavart a szobából, hogy majd ő egyedül alszik. :) Nem volt ezzel később sem probléma szerencsére.

Alvás után szerencsére kicsit jobb idő lett, már nem zuhogott, csak csepegett, ezért úgy döntöttünk, bemegyünk Balatonfüredre. Még érkezésünkkor lefényképeztem a menetrend táblákat, így csak meg kellett nézni, hogy mikor megy busz. Fél 4 körül volt is egy, így azzal el is mentünk. Egy hatalmasat csavarogtunk. Lementünk a kikötőhöz hattyúkat nézni, majd a Marina parton sétáltunk, felmentünk a központba, onnan elsétáltunk a Marina-Centerbe (az a helyi Tesco + pár bolt). Ott vacsoráztunk, nézelődtünk, majd este fél 9-kor indult vissza a buszunk Lovasra.

Péntek:
Végre verőfényes napra ébredtünk! Csodálatos idő volt, így úgy döntöttünk, hogy irány a Balaton! Összepakoltunk és elmentünk a balatonfüredi strandra, ami tulajdonképpen Balatonarácson van. Mi a Kisfaludy strandra jártunk. Végig kellett menni az egész füredi partszakaszon, de nagyon hangulatos, árnyas és látványos az út. Kellett sétáli vagy fél órát, de megérte. Nagyon gyerekbarát hely. Hosszú homokozós partrész, fokozatosan mélyülő víz, daonya a parton, kávézó és koktélbár a homokozó mellett, játszótér, gyermekpancsoló..... Marci iszonyatosan élvezte a vizet, Domi viszont rettenetesen utálta. Pedig nem is volt olyan hideg.

Az első fagyi!

Szombat:
Szintén strandidő és megint strandolás. Domi továbbra semszerette a vizet, de a parton szeretett sarazni és homokozni. Próbálkoztunk csónakkal is, de nem, csak sírt, ha a víz közelébe mentünk.

 o

Pancsolás után elmentünk megnézni a hattyúkat - az mindennapos program volt - majd körbejártuk megint a kikötőt. Akkor kezdődtek a füredi borhetek is.

Vasárnap megint csak strandon voltunk. Minden nap másfelöl közelítettük meg, mert több útvonal is volt és több megálló is ahol le lehet szállni a buszról, így érdekesebb volt az útvonal. Ez volt az utolsó strndolós nap, mert másnap már jött a lehűlés és inkább kirándultunk. De az utolsó napot kihasználtuk!

 Az első jégkása!

 Voltunk kisvasútazni is. Nekem nagyon tetszett, mert rengeteg érdekességet meséltek a városról. Már amikor figyelni tudtam és nem Marci szórakoztatott. :)

 Itt már mindenki nagyon fáradt volt. :)

 

Hétfőn úgy gondoltuk, hogy inkább elmegyünk a veszprémi állatkertbe, mert egyáltalán nem tűnt strandidőnek. Bementünk a belvárosba, ahol egy ruhabolt cipőosztályáról nyílt egy kis étteremféleség. Nagyon jó áraik voltak, rettenetesen sokféle étel és nagyon nagy adag! Vettünk 2 menüt és egy főzeléket a gyerekeknek, hát alig bírtuk megenni. Kiadták nyomtatva a heti étlapot, így tudtuk, hogy mikor szeretnénk visszamenni enni oda. 

Jóllakottan elindultunk megkeresni az állatkertet. A Viadukton át mentünk, majd alatta és már el is értük a bejáratot. Sokat változott az állatkert mióta Józsival jártunk ott. Szebb lett és nagyobb. Persze az eső most sem kerülhetett el minket. Mikor mentünk át a Szavanna világba - az állatkert egy máűs része - ott elkapott a vihar minket. Szerencsére mindig volt nálunk esővédő, esőkabát és ernyő. Domi még mikor meleg volt magára öntötte az összes vizet a kulacsából, így csupa víz lett a napdrágja. Levettem, de jött a hideg. Mindig van nálam tartalék naci, most az egyszer nem volt. Mörfi! Féltem, hogy megfázik, de szerencsére semmi baja nem lett.

Kedden is csavarogni mentünk, megnéztük a veszprémi várat és játszótereztünk. Emlékeim szerint kisebb volt a vár, de kiderült nagyot tévedtem. Először elmentünk ebédelni a már fentebb írt helyre, majd nekivágtunk. Kis utcákon át eljutottunk a Várhoz. Jellegében emlékeztet a budai Várra, nagon szép!  Vár végén le lehet menni a Kálvária-dombra, hát az ott valami csodálatos. És életveszélley. Ugyanis egy szakadék az egéz középen egy úttal, de se korlát semmi, annyi a lényeg, hogy az úton maradj. Na magyarázza el ezt valaki egy 21 hónaposnak! :D Ott kocsival nem nagyon lehetett közlekedni, meg hát Domi már nem is nagyon szeret, ha nem muszáj. Mert hogy tud járni! :D

Szerdán bementünk megint füredre, mert kíváncsi voltam a görög falura. Sokszor jártam már Balatonfüreden, de az valahogy midig kimaradt. Most gondoltam bepótolhatnánk, úgyis láttam a kisvonatból, hogy hol van, hát menjünk el és nézzük meg. Így is tettünk, strandolni már nem akartunk és a szél is fújt kicsit, így megint kirándulós napot csináltunk. Ez a görög faalu hihetetlen, Egy kicsit úgy éreztem, hogy Görögországban járok. Nagyon jól meg van csinálva, kár, hogy nem működik. Illetve ki volt írva, hogy bulihtelként funkcioál, de az eredeti célból nem valósult meg semmi. Pedig van benne ötlet az biztos!  

 Még egy utolsót sétáltunk a városban. Józsi meint kipróbálta a szabadtéri sportpályát. :)

 Kedvenc füredi boltom! :)

 Ezen a szép helyen ebédeltünk utolsó nap. :)

 Marci persze hamburgert

 És utoljára még elmentünk megetetni a hattyúkat. Vittünk nekik kenyeret, azt dobálták nekik. Domi először harapott a kenyérbe, alőrágta, majd úgy dobta a kacsáknak és a hattyúknak. :)

 És a szokásos pénzbedobós-rablós játékok sem maradhattak ki. A kedvenc bedobósom a túró rudi autómata volt. :)

 Kis esti játék a kertben kissé fáradtan.....

 ....kis esti játék a szobában nagyon fáradtan. :)

 Csütörtökön már semmit sem csináltunk. Felfújtuk a kertben a medencét és medencéztünk, napoztunk, pihentünk. Kipihentük a nyaralást. :)

Pénteken a reggel a ház visszarendezésével kezdődött. Úgy volt, hogy Józsi nagynénjéék leérnek délre, megebédelünk és a 3 órás vonattal mi haza is jövünk. Aztán délelőtt telefonáltak, hogy nem érnek le ebédre, ezért intézzük csak úgy a dolgainkat, hogy nem kell őket megvárni. Így úgy döntöttünk, hogy az 1 órási vonattal haza is jövünk. Összepakoltunk, takarítottunk, rendet raktunk  majd irány az állomás. 1 órát kellett várni a vonatra, de elütöttük az időt a pályaudvaron. Aztán kiderült, hogy az 1 órás vonat csak Kőbányán áll meg, nem megy be a délibe se a keletibe. Na ennek nagyon nem örültünk, mert alapból jó lenne a köki, de most ott építkeznek és máshogy állnak meg a buszok. 

A vonat út borzalmas volt, Domi végig sikította és nyüglődte az utat, kb. Kelenföld környékén aludt el. A vonatról sikerült lecuccolni, aztán elkezdtük a forgalmirend változásban keresni a uszt. Nagy nehezen sikerült rájönni, hogy honnan indul a busz. Persze vagy 5x kellett lépcsőzni a csomagokkal, bőrönddel, babakocsival. Át kellett jutnunk az építkezésen, köveken, sóderen, majd a hídra feljutni és átlépni a szalagkorlátot, hogy a buszmegállóba érhessünk, ami fel volt túrva és nem bírtuk tolni a babakocsit és húzni a csomagokat. Annak kívánom ezt az utat, akinek az lett volna a dolga, hogy gondoskodjon a normális közlekedésről, de nem tette meg! 5 órára végre hazaértünk! 

Nagyon jó volt a nyralás, de azért ez örök érvényű igazság, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon! :)

A külalak miatt bocsánat, a blog szövegszerkesztője önálló életet él. :(